A Lexus ötödik generációs nagy SUV-jának csúcsváltozata műszaki értelemben nagyon durván szakít elég sok mindennel, ami korábban ezeket az autókat jellemezte. De hiába került hat henger helyett csak négy az autó orrába, hiába helyettesíti a fokozatmentes erőátvitelt hatfokozatú váltó, és hiába fütyörészik immár egy turbófeltöltő is a motortérben, az élmény alig változott. Az RX 500h még akkor is csendes, kényelmes, puhán, finoman mozgó túraautó, ha F Sportnak hívják.

Az RX európai szemmel sosem volt kimondottan szép autó. Most sem az. Furcsák az arányai, furcsa a tagolása, furcsa összevisszaságban futnak rajta a vonalak, vaskos, ahol nem várnánk, vékony, ahol pont ez a meglepő, ráadásul a tesztautónak még a színe is szokatlan. Mégsem rossz ránézni, izgalmas felfedezni rajta a szinte rejtőzködő érdekes részleteket, és némi idő elteltével talán meg is lehet szeretni a megszokhatatlanságát. De mindez persze ízlés kérdése.

Ahogy a belső is. Én például nem vagyok oda ezért a feketeségért; a nagy luxus-Lexusokban mindig is a világos kárpitok, a bézs bőrök, az agyonlakkozott fák hangulatát bírtam a legjobban, ez a sötétkedés nem az én világom.

Becsukott szemmel körbetapogatózva viszont tetszik, amit érzek: mindent jó megfogni, megnyomkodni, megsimogatni, ami elérhető távolságban van a vezetőülésből. És az RX kabinjának jó illata is van.

Különleges, ahogy az RX ajtaja nyílik. Kívülről csak meg kell fogni a kilincset, és az elektronika felpattintja a zárat, belülről pedig az ajtóbehúzót megfogva a hüvelykujjunk alatti gombot nyomva oldhatjuk a reteszelést. (A rendszernek neve is van: E-Latch, E-Retesz.) Értelme nincs, de legalább nem kényelmetlen, azonnal megszokható. Nagyon hiányzott viszont a kocsiból a komfortzárás. A nagy ajtókat erősen kell becsapni, hogy rendesen csukódjanak, ami a negyvenmilliós, finom hangulatú prémium SUV-ban kiábrándító.

A nagy kormánykerék, a szükségesnél testesebb, határozott mozdulatokkal kezelhető irányváltó kapcsoló, az álló gázpedál kellemesen nagyautós, mégis közvetlen, a kocsival összekapcsolódást sejtető alaphangulatot ad a vezetéshez. A virtuális műszeregységen se megszokott a fókuszba helyezett nagy fordulatszámmérő egy Lexusban.

Amikor beülünk és megfogjuk a kormányt, az ötödik generációs RX valami olyat ígér, amit az elődmodellek nem nagyon csináltak: induljunk el, és izgalmas lesz, amit kapsz! Persze dehogy lesz.

A technika működését és az ember ügyködéseit totálisan elválasztották egymástól ebben a hibrid Lexusban is, turbó, valódi sebességváltó vagy Sport felirat ide vagy oda. Hogy a 2,4 literes, 271 lóerős benzinmotor és az elöl 87, hátul 103 lóerős villanymotor mikor, hogyan és mit csinál, kizárólag a Lexus elektronikáján múlik. A gázpedál lenyomásával tulajdonképpen csak leszólunk a gépházba, mint Piszkos Fred a Radzeer hídján: Teljes gőzzel előre! Aztán lent elkezdenek ide-oda szaladgálni a fűtők, gépészek, matrózok, történik, ami történik, az RX pedig finoman, de határozottan és egész jó reakcióidővel megindul.

De még milyen finoman indul meg! A sok motor és a kerekek kapcsolatát a Direct4 nevű rendszer folyamatosan úgy szabályozza, hogy az első illetve hátsó hajtás kiegyensúlyozza a terhelésváltásokat. Az autó mozgását ráadásul négykerék-kormányzás is segíti, amivel nagy tempónál rendkívül nyugodtak a sávváltások (ilyenkor a hátsó kerék az elsővel egy irányba fordul), kis sebességnél pedig nevetségesen szűk helyen fordul meg a csaknem ötméteres kocsi (ilyenkor a hátsó kerék az elsővel ellenkezőleg mozog, maximum 4 fokos szögben).

A Lexus RX 500h nem annyira gurul, gyorsul, lassul és kanyarodik az úton, inkább puhán, könnyedén siklik egy szappanbuborékban a maga jóval több mint két tonnájával az aszfalt felett.

A vezetéstámogatás rutinos, régóta vezető, még az analóg korban jogsit szerzett autósok számára már ebben a kocsiban is nyomasztóan önfejű, de azért a Lexus RX nem akar végletesen mindent jobban tudni az emberi sofőrnél. Nagy örömömre például a tempomatról le lehet választani a követőradart. Pont a tempomat használatát ugyanakkor megnehezíti, hogy a Lexus úgy gondolta, jó ötlet nem egyszerűen csak ráprogramozni a kormánygombokra a gyorsítást-lassítást, hanem a jobb kormányküllőn egy érintésérzékeny felületet alakított ki, változó funkciójú gombokkal, amelyeknek az aktuális működéséről a műszeregységen vagy a HUD-on tájékoztat. Ez aztán igazán segíti az útra figyelést egy egyszerű tempomatos sebességvisszaállítás közben,

még szerencse, hogy nem vetít ilyenkor a vezető elé elefánton lovagló, a fenekükkel közben harsonán játszó meztelen nőket is a kocsi a szélvédőre, pedig azzal még jobban el lehetne terelni a vezető figyelmét, ha ez a cél.

Rövid viszonyom intimitását az RX 500h-val csúnyán megmérgezte, hogy mintha állandóan figyelt volna bennünket a Nagy Testvér. Persze ha a nevemre vett autóról lenne szó, nem kéne folyton elfogadnom mindenféle istenverte nyilatkozatot és állandóan azzal szembesülnöm, hogy jelentkezzek be egy olyan accounttal, amit csak komplikált adminisztrációval lehet létrehozni. Jó, mondhatjuk, hogy ez van, hogy 2023-ban meg se lehet mozdulni kéretlen, felesleges disclaimerek és tájékoztatók leokézása nélkül. De azért akkor is; ez a szintű paranoia még a legmodernebb autók elektronikájában is ritkaság!

A fedélzeti elektronikával ezen a jogászkodós szinten túl se voltam teljesen kibékülve. A menürendszer túlkomplikált, az egyes beállítások nehezen megtalálhatók, a hangvezérlés képességei korlátozottak, a HMI túl sok figyelmet von el a vezetéstől.

Oké, hogy a más Toyotákból, Lexikből már ismert rendszernek van az a hatalmas szuperképessége, hogy hangutasításra lehúzza az ablakot,

és még azt is tudja, melyik oldalról jött a parancs, melyik ablakot kell leengedni vagy bezárni. De ez a show még kevés ahhoz, hogy mondjuk egy telefonpárosítás közben ne szitkozódjon az ember. Az viszont remek, hogy ebben a kocsiban végre megint van tekerentyű a hőmérséklet-állításhoz és a hangerő-szabályzáshoz a műszerfalon!

Az RX nem divatból SUV, ő igazi SUV, még Sport néven is. 183 mm-es hasmagasságával földúton is kiválóan elszaladgál (bár a 21-es felnikre ehhez a melóhoz már nem sportgumit kellett volna húzni). Vontatni két tonnát tud, könnyedén: a hagyományos automata váltós technika kiegészülve az elektromos hajtás indításkor jelentkező nagy nyomatékával mintha erre a feladatra lenne kitalálva.

A fogyasztás vegyes, kiegyensúlyozott használatban, tempósan közlekedve kilenc liter alatt maradt százon. Ezzel a tömeggel, mérettel, komforttal, a dinamikus gyorsulásokkal benzinből ez teljesen elfogadható érték, az pedig külön boldogság, hogy jó hibridhez illően a fogyasztás nem kezd az egekbe törni, hanem zuhanásnak indul, amikor beérünk a városba, és dugókban, kis utcákban kezdünk araszolni. Divat ugyan szidni a SUV-okat a városokban, de a hibrid RX valójában nagyon is takarékosan, környezetbarát módon, minimális emisszióval kezeli le a városi kilométereket.

A csomagtér papíron nem túl nagy, viszont széles, tágas, jól pakolható, az ülésdöntésekkel pedig több mint másfél köbméteres, sík raktér alakítható ki. A hátsó ülések kényelmesek, szélesek, fetrengősek. A kilátás hátulról a keskeny oldalüvegek dacára egész jó, de ha valaki mégis inkább laptoppal ügyködne utazás közben, talál egy 230 voltos konnektort is a töltéshez a padlón.

A 12 hangszórós audiorendszer pont annyira jól, erősen, szépen, tisztán szólt, hogy már ne nagyon tudjam elképzelni, mit kap az ember, ha még az Edition csomagot is megveszi az F Sporthoz, amihez jár egy 21 hangsugárzós Mark Levinson szett is.

A Lexus RX ötödik generációja ebben a csúcskivitelben meglepetések nélkül szállítja a megszokott márka- és modellhagyományokat. Olyan nagy prémium SUV ez is, amibe nem lehet első látásra beleszeretni, és van egy csomó öncélú, idegesítő, az európai ízléstől idegen kis hülyesége is, de a mindennapi használatban nagyon könnyű megszokni benne a gondtalanságot, stresszmentességet, a komfortot, hosszú távon pedig borítékolható az alaposan átgondolt, nem túlfeszített japán technika üzembiztossága ennél a kocsinál is.

Az első órákban, napokban még irigyen nézi az ember az RX-ből az európai szemnek szebb, kívánatosabb formájú, sportváltozatukban harsányabb, macsóbb, agresszívabb, a forgalomban jóval nagyobb látszólagos magabiztossággal mozgó német konkurens modelleket. Aztán beleszokunk a finom, csendes, puha, meleg ölelésbe, és már nem is értjük, hogyan is akarhattunk valaha másképp létezni az úton, mint a Lexus útján.

Az RX 500h F Sport nem gyors, nem sportos, nem hivalkodó, még csak nem is szép autó, de könnyen meg tudja győzni az embert arról, hogy nem is ezek a dolgok a legfontosabbak egy nagy, családi hosszútávfutóban. Egy hét után már mindent értek, amiről az RX csúcskivitele szól, csak azt az egyet nem, miért erőlteti a Lexus ezt a Sport-dolgot ezzel a kocsival kapcsolatban. Lexus RX 500h F Relax – ez így sokkal közelebb van a valósághoz.

Ez is érdekelhet: