Item: Lexus RZ 300e
Rating: 8 / 10
Author: Féjja Zsolt

Az első teljesen elektromosnak tervezett Lexus tágas, kényelmes, de csak elöl hajt, és már tudjuk, mennyivel lesz jobb nála a nemsokára érkező utódja.

A Toyota-Lexus ügyesen kivárt. Sok konkurense tett hatalmas téteket a teljesen elektromos hajtás gyors elterjedésére, ők inkább a múlt század végén sorozatgyártásban küldött hibrid rendszerüket tökéletesítették és értek el vele komoly üzleti sikereket, közben pedig figyelték, mi történik a villanyautók piacán. Megvárták, hogy a kis hatótávolságú, a megfelelő töltőinfrastruktúra hiányában erősen kompromisszumos elektromos autók egyre jobban használhatóak, jóval nagyobb hatótávúak legyenek, és kiépüljön a töltő-, sőt gyorstöltőhálózat. Végignézték, ahogy nyilvánvalóvá válik, hogy az emberek jelentős része egyáltalán nem akar azonnal megszabadulni a belsőégésű motoroktól, és egyenes arányban csökken a villanyautók iránti érdeklődésük a különböző állami támogatások visszafogásával, valamit azt, ahogy emiatt sok konkurens autógyártónak kell az alapoktól újragondolnia az elektrifikációs stratégiáját, óriási veszteségeket leírva.

Bejött tehát a racionális szemlélet – ami most már azt diktálja, hogy kell kínálni Toyota és Lexus emblémás villanyautót is, mert egyre többen vannak olyan vevők, akiket nem lehet helyette rábeszélni egy még oly kiforrott hibrid rendszerre sem, hiába van abban is elektromotor.

Az első teljesen elektromos Lexus az UX 300e volt 2019-ben, de azt nem villanyosnak tervezték, csak a hibrid mellett kihoztak belőle egy csak elektromos változatot is. A kifejezetten és kizárólag elektromosnak tervezett első Lexus az RZ, amely méretben az NX és az RX közé érkezett. Jól felismerhetően Lexus, ám a jellegzetes homlokzati homokóra itt nem rácsos, hiszen nincs mögötte hűtő, bár a szélei kicsit imitálják a rácsmintát, ami egyértelműen előnyére válik. Hogy ilyen-e egy szép autóorr, vitatható, de hogy karakteres és messziről azonosíthatóan Lexus, az bizonyos.

Láthatóan áramvonalas a karosszéria, de a tervezői ügyesen játszottak az élekkel, ívekkel és domborulatokkal, elkerülve ezzel a néhány villanyautóra jellemző használtszappan-dizájnt, ezt a fehér tesztautón még fokozza a fekete részletek kontrasztja. Jók az arányai, hosszú a motorháztető és viszonylag rövid a far – ha kicsit alacsonyabb lenne, vagány autó lenne… –, csak a fekete kerékívdíszek miatt óriásinak tűnik a kerékjárat és kicsinek még a 20-as kerék is.

2022-ben mutatták be az RZ-t, és idén már frissítették is, elsősorban a technikáját – Imelda és Gergő is vezette már, így írott és mozgóképes anyag is készült róla.

A 300e-t az erősebb 350e váltja, kormánykereke pedig nincs, csak kormánytéglalapja, ami sokkal kevésbé tűnik praktikusnak, mivel azonban e téglalap és a továbbra is kör alakú kerekek között nincs fizika kapcsolat, lehet annyira változó az áttétel, hogy ez kis megszokás után kényelmes, biztonságos, sőt élvezetes legyen.

És ezt így hogy? Minden igaz a fentiekből, csak épp ez még nem a modellfrissített változat, amire mentség, hogy olyan még nem is kapható. Kívülről – ha nem lenne a típusfelirat – fel se tűnne. Jelenleg ez a 300e a belépőmodell, vagyis a kettőből a kisebb, egymotoros, elsőkerék-meghajtású, 204 lóerős változat. Kiábrándító egy nagyon alulmotorizált prémiumautó, de ez csak egy általános megjegyzés, szerencsére a gyengébb RZ-re sem vonatkoztatható. Sportossággal sem vádolnám, de nem is ezt kell várni tőle, hanem nyugodt, csendes haladást, és persze kényelmet. Ezt pedig simán hozza is.

4,8 méteren kialakítható egy tágas utastér, és ki is alakítottak egyet az RZ-ben, a hátsó utasoknak is jut hely bőven, kellemesek az anyagok, az ülésekhez olyan jó hozzáérni, mint ahogy a képek alapján gondolnánk, pedig nem hasított bőr, hanem egy Ultrasuede nevű szintetikus ultra-mikroszálas szövet, ami csak a két legmagasabb felszereltségi szinthez érhető el. Ember nincs, aki a műszerfalat látva azt mondaná, hát igen, ideje volt már a frissítésnek – esetleg talán mégis, az, aki minden autót veteránnak érez, amelyikben kerek a kormány. Hatalmas a központi kijelző, és ahogy ilyenkor lenni szokott, mindent menüből kell vezérelni, a kétoldali hőmérséklet-állító és a hangerőszabályzó azonban saját tekerőt kapott, a klíma pedig egy saját funkciócsíkot a képernyő alján, mindez nagyon jót tesz a használhatóságnak.

Szokatlan a kilincs, kicsit zavarba is hozza azokat, akik először próbálják működésre bírni, de kézre áll, elég egyszerűen megnyomni, és old a retesz – kivéve, ha épp autó vagy biciklis közeledik. Ha minden autóban volna ilyen védelmi rendszer, egykori kollégám vállába sem állt volna egy taxi ajtajának a sarka, amit éppen akkor nyitott ki elé egy szöszt kidobni akaró vezető, amikor ő a kocsisorok között bringázva mellé ért.

Nincsenek akkuvariációk, csak egyetlen 71,4 kilowattórás lítium-ion pakk, ami 419-480 kilométeres hatótávot tesz lehetővé a WLTP adat szerint. A valóságban ez nekem 400 alattra jött ki, ami messze nem extra jó érték ma már, ahogy a 18-20 kWh/100 km-t közelítő fogyasztás vagy a maximum 150 kilowattos gyorstöltési teljesítmény sem. Ez az autó nem rekorder, sőt ezekkel a paraméterekkel még csak a legjobbak közé sem tartozik – de jó vele menni.

Csendes, van erőtartaléka, ha úgy hozza az élet, a nyolc másodperces gyorsulás sem rossz, kifejezetten kényelmes, de nem imbolygós a futóműve, és ha szükséges, több mint fél köbméternyi cucc is elfér a meredek lejtő ötödik ajtó mögött, mivel az akku a padlólemez utastér alatti részében van.

26,4 millió forint az Elegance Plus felszereltségű RZ 300e listaára, ami legfeljebb a 32 milliós Luxury Tophoz képest szerény felszereltségű, utóbbiban ugyanis infrafűtéstől a homályosítható üvegtetőig és a Mark Levinson hifiig minden van, csak a metálfényezés vagy a kéttónusú metálfényezés az extra 500, illetve 700 ezer forintért.

A konkurens típusok mellett a Lexus RZ 300e vetélytársa furcsamód a modelfrissítésnek hívott, de jelentős műszaki fejlesztésen átesett, a kereskedésekbe jövőre érkező RZ 350e lehet, erősebb motorral, nagyobb hatótávval és töltési kapacitással, és persze a spéci kormánnyal.

(Fotó: Csordás Gábor)