Henry Leland fiával együtt alapította 1917 augusztusában a Lincoln Motor Company-t, melyhez azonnal megnyertek egy tízmillió dolláros megbízást az első világháború alatt használt tizenkét hengeres repülőgép hajtóművek gyártására. Henry Leland állítása szerint azért nevezte el Abraham Lincoln után a vállalatot, mert ő volt az első amerikai elnök, akire szavazott.

Mire véget ért az első világháború, a Lincoln 6500 darab V12-es repülőgép motort gyártott és 6000 munkást alkalmazott.

Békeidőben azonban messze nem volt már szükség erre a kapacitásra, ezért 1920 januárjában megkezdték a Lincoln detroiti üzemét, hogy aztán szeptember közepén elkészülhessen az első autójuk, a nyolchengeres motorral szerelt Lincoln Model L. Nem volt zökkenőmentes a katonai termelés és az autógyártás közötti átállás, melyet az ügyfelek is megéreztek. A megrendelt autókra sokaknak nagyjából egy évet kellett várnia, ezt pedig megérezte a Lincoln, mely néhány év alatt először a csőd szélére került, majd a felszámolás alkalmával csapott le rá a Ford.

Edsel Ford javaslata szerint nyolcmillió dolláros áron csaphatna le Henry Ford a Lincoln Motor Company-ra, hiába értékelték ennek duplájára a céget. Ford végül ötmilliós ajánlatot tett, és mivel ő volt az egyetlen, ezért - bírósági eljárás után emeltebb áron - meg is szerezte a villámgyorsan financiális válságba került autógyártót. A stratégia szerint Ford prémiummárkája a Lincoln, mint a General Motorsnak a Cadillac. Henry és Wilfred Leland a cégnél maradt, de a Ford vezetésével nem igazán jöttek ki, ezért 1922 júniusában lemondtak. A gyár bővítése és az autók korszerűsítése után növekedtek az eladások és Calvin Coolidge elnöksége idején lett a Lincoln az első hivatalos állami limuzin.

1990-ben már egyértelműen a Cadillac nagy riválisa lett a Lincoln, de az amerikai márkákat kőkeményen szorongatták az európaiak és a japánok is. Ekkoriban még az Audi, a BMW és a Mercedes-Benz is tartott attól, hogy az Infiniti vagy a Lexus elhorgássza a tömött pénztárcájú vevőket előlük. Igazán azonban az ezredforduló után alakult át a Lincoln, amikor leköszönt a hosszú ideig futó Mark sorozat és megjelent a Navigator, melyre nagyon sokáig nem volt válasza az európai konkurenseknek.

Tűpontos találat volt az Amerikában csak full size SUV-nak nevezett Navigator, ami hamar a Cadillac Escalade fölé kerekedett. 2000 környékén már nem a sportosabb fazonú kupék voltak népszerűek, hanem a szabadidő-autók és a négyajtós limuzinok.

1998-ban köszönt le a kétajtós Lincoln Mark VIII, az utóda pedig az egy évvel később bemutatott LS lett.

Minden idők legnehezebb Lincoln modellje volt a Navigator, az LS-nél pedig még sosem gyártott kompaktabb limuzint azelőtt a márka. Pedig a 2,9 méteres tengelytávjával és 4,9 méteren elterülő hosszával az LS csak az amerikai mércével számított visszafogott méretű négyajtósnak. Összehasonlításképpen az E39-es 5-ös BMW elbújhat mögé, az LS méretei inkább az E38-as 7-es rövid tengelytávú változatához passzolnak. Annyira az európai prémiummárkák ellen tervezték, hogy a platformja és a motorjai megegyeznek a Jaguar S-Type alapjaival (a Ford Thunderbird is ezt használta), de a tervezője is a német mérnök, Helmuth Schrader. Mivel az angol márka ekkoriban szintén a Ford birtokában volt, ezért sima volt az átjárás házon belül. Ha a Lincoln és a Cadillac között egy meccs volna, akkor az LS hatalmas gólt rúgott volna, hiszen a nagy vetélytárs ekkoriban az Opel Omega átemblémázott változatával bukott látványosat.

Elöl és hátul is kettős keresztlengőkaros futómű van a Lincoln LS alatt, a kerekek mögött négy tárcsafék villan meg és opcionálisan a Ford AdvanceTrac kipörgésgátló is elérhető volt hozzá. Ötfokozatú automata váltó mellett az LS sportos vezethetőségét a szintén öt sebességes kézi váltóval hangsúlyozták.

Igényes futóművével, V6-os és V8-as motorjaival, akár kézi váltójával és hátsókerék-hajtásával valóban az LS mutatta meg a Lincoln új arcát.

Csúcsmotorja a Jaguar 3,9 literes V8-asa 252 lóerővel és 362 Nm nyomatékkal, a 3,0 literes, teljesen alumínium V6-os 210 és 220 lóerős változatban került az LS-be, akár Getrag kézi váltóval párosítva. Két másodperccel volt lassabb a V8-asnál, de a hathengeres LS is 8,5 másodperc alatt gyorsul 60 mérföld/órás sebességre.

Nem sokan éltek a hárompedálos LS-sel, ezért a Lincoln 2331 darab után leállította a gyártását. Alumíniumból készült a felfüggesztés több alkatrésze is, valamint a motorháztető, a csomagtérfedél és az első sárvédők, így az LS súlya 1,7 tonna. Ezer dollárért mérték az LS-hez a sportcsomagot, melyben a merevebb futómű, a 17 colos felnik és a kézi váltó volt a legfinomabb tétel. Mindig jót tesz a vezetési élmények az egyes vélekedés szerint tökéletes, közel 50-50 százalékos súlyelosztás, ami a klasszikus felépítésből és az olyan apróságokból adódik, minthogy az akkumulátort a pótkerék gödörbe helyezték.

Rövid első túlnyúlásával, hosszú gépháztetejével és kuplaszerű kabinjával a Lincoln LS formája modern, a karosszéria pedig az amerikai IIHS töréstesztje szerint az egyik legbiztonságosabb autóvá teszi. A Lincoln LS-t nagyjából 262 900 után a sokkal kommerszebb MKZ váltotta.

Ez is érdekelhet: