Minden idők leghosszabb gyártósorának kiindulópontja volt a 80-as évek közepén a Pininfarina San Giorgio Canavesében lévő gyára, ahol a Cadillac Allanté karosszériája is készült. A General Motors egy percig nem szerénykedett, amikor a Mercedes és Jaguar kabrióinak akarta megnehezíteni az életét, ezért az olaszokat kérték fel arra, hogy az elsőkerék-hajtású Eldorado alapjaira tervezzenek egy igazán elragadó, nyitható tetős luxusautót. Speciálisan erre a célra átalakított Boeing teherszállító gépekkel utazták át az óceánt a Cadillac Allanték, hogy aztán a végső összeszerelést már Detroitban végezzék el. Mivel egy gépre ötvenhat autót tudtak felpakolni, ezért ez messze volt a költséghatékony fogalmától, egyenesen pazarló volt. Mégis hét éven és több mint 21 ezer autón át tartotta a gyártás, egészen 1993-ig.

Pénzügyileg megterhelő volt a Cadillac Allanté gyártása mindkét vállalatnak, ezért a Pininfarinának valami egyértelmű siker kellett.

Chris Bangle az Opelnél kezdte a karrierjét, majd miután a Fiathoz igazolt, 1985-ben költözött Olaszországba. A Centro Stile és a Pininfarina közötti versengés már bevett szokás volt a Fiatnál, így a két stúdió formatervezői tényleg mindent beleadtak, hogy az ő tervükre bólintson rá a menedzsment. Ezekből a versenyekből rendre a Pininfarina csapata került ki győztesen, aztán jött ez a bátor amerikai és fordult a kocka.

Minden márkának szüksége van egy olyan modellre, melynek láttán mindenkinek azonnal lesz véleménye. Egyesek fintorognak majd, mások pedig egyenesen menőnek látják, ezért a Fiatnál megírták a feladatot a formatervezők közötti versenyre, mely szerint a Tipo Due platformra (Alfa Romeo 145, Fiat Tipo, Lancia Delta) tervezzenek egy kétajtós kupét. Korábban rengeteg megfizethető és kifejezetten sportos kupéja volt a Fiatnak, de a Coupé előtt hosszú ideig nem volt hasonló modelljük.

Keresztmotoros és elsőkerék-hajtású elrendezése meghatározó volt, de ez nem jelentett akadályt a Pininfarina tervezőinek, akik többek között egy elegáns vonalú autót mutattak a Fiatnak. Ezzel szemben a Centro Stilénél a megosztó és merész formákat dolgozták ki, így született gömbölydedebb és élesebb kupé is. Végül Chris Bangle csapata nyerte a dizájnerek közötti versenyt, de a Pininfarina munkája sem veszett kárba, a Fiat utastere mellett a csodálatos Peugeot 406 Coupét fejlesztették belőle.

Ebben az esetben nem engedték közel az autóhoz a pénzügyeseket és a fókuszcsoportokat, szinte szabad kezet adtak a dizájnereknek, így a kompromisszumok is elkerülték a Coupét. Chris Bangle ék alakú sziluettet rajzolt és olyan éles vonallal elvágott kerékjárati íveket, melyek egyértelműen mutatják Marcello Gandini (Maserati Shamal, Lamborghini Miura és Countach) hatását.

1993-ban mutatták be a Fiat Coupét, ami a gyártás hét éve alatt egyetlen percet sem öregedett.

Gépházteteje úgy nyílik akár a kagylóhéj, a kerékjáratokat pedig mintha pengével hasították volna ki a karosszéria tömbjéből. Szabad teret kapnak az oldalán az élek, mert az ajtók szinte láthatatlanok a rejtett kilincs miatt, a Fiat Coupé pedig végtelenül egyszerűen, drámai hirtelenséggel ér véget. Az első fényszórói a motorháztetővel együtt emelkednek, hátra pedig retró tanksapkát és kerek lámpákat terveztek. Négyszemélyes utastere a külsővel ellentétben sokkal lágyabb vonalú, de remekül feldobja a karosszéria színére fényezett betét, mely végigfut a műszerfalon és az ajtókárpitokon. A háromküllős kormány mögött négyórás műszeregység néz a vezetőre.

Egyszerre mozgalmas, letisztult és kortalanul modern a Fiat Coupé, aminek 1,8 literes, négyhengeres, tizenhat szelepes belépőmodellje is remek, megfizethető élményautó. A 130 lóerős és 164 Nm nyomatékú benzinessel 9,2 másodperc alatt gyorsul 100-ra az 1250 kilogrammos kupé és 200 km/óra feletti a végsebessége.

Forgalmazása azonban a Lancia Delta Integraléval rokon 2,0 literes motorokkal indult szívó (140 lóerő) és turbós (190 lóerő) változatban. Az utóbbi 7,5 másodperc alatt rántja 100-ra a Coupét és 225 km/óra a végsebessége. A legnagyobbat azonban az öthengeresek szólnak, amiknek hangja és karaktere szinte szétfeszítik a Fiat Coupét. 220 lóerővel és 310 Nm nyomatékkal a 2.0 20V Turbo 6,3 másodperc alatt löki 100-ra a mutatót és a hatfokozatú kézi váltóval 250 km/óra a végsebessége.

Részlegesen önzáró differenciálmű csökkenti az alulkormányzottságot és teszi élvezetesebbé a kanyarokat az erősebb Fiat Coupékban.

1998-ban gombos indítással, pirosra festett Brembo féknyergekkel, Recaro sportülésekkel és Sparco pedálokkal töltött limitált széria jelent meg, de később is jelent meg fehér számlapos műszerekkel, méh sejtmintás maszkkal és BBS felnikkel szerelt búcsúváltozat. Harminc évvel a bemutató után is élénk jelenség a Fiat Coupé, amiből közel 73 ezer darabot gyártottak.

Sokaknak volt érv mellette, de távolról sem az volt a lényeg, hogy Michael Schumacher is birtokolt egy Fiat Coupét. Hanem éppen az, mint a Multipla esetében, hogy a Coupé nem kért bocsánatot, simán csak önmaga volt, ezért lehetett belőle a nép dögös Ferrarija.

Ez is érdekelhet: