Nagyon sötét felhők gomolyogtak a Maserati felett, amikor a Biturbo született, de ennek ellenére, vagy inkább ezzel az ízzel együtt ezeknek az autóknak elképesztő karakterük van. Ez látszik ezen a piros 2.24v-n is.
Zavaros és bizonytalanságokkal teli időszakban születtek a Maserati Biturbo modelljei, melynek első példányai 1981-ben gurultak le a szalagról, az utolsók pedig tizenhat évvel később. Egyértelműen ez a vállalat történetének egyik legvitatottabb korszaka, hiszen sokan csak a megbízhatósági problémákkal küzdő, makrancos olasz gépet látják bennük. Pedig egy ilyen V6-os Maserati 2.24v nagyszerű autó és szórakoztató időutazás tud lenni.
Szögletes formái és az arányai miatt messziről olyan, mint egy E30-as BMW, de a Maseratit a részletek teszik ördögivé.
Előrefelé döntött hűtőmaszkjának két oldalán szögletes dupla lámpák vannak, ezen az autón már a gépháztetőn is ott van az NACA kilépő, hogy a menetszél kihúzza a forró levegőt a géptérből. A karosszéria piros és szürke fényezése, a teli felnik és a kis hátsó szárny klassz elemek a 224-esen. Korábbi változatának, a 222-esnek a neve abból adódott, hogy egy 2 ajtós autó, 2,0 literes motorral, teljesítményben a Biturbók második generációja. A 2.24v-ben már 24 szelepes a 90 fokos hengerszögű V6-os motor, van benne katalizátor és a Koni elektronikusan állítható lengéscsillapítóval szerelték.
Olaszországban 2,0 literes lökettérfogattól felfelé drasztikusan megnőttek az adóterhek, ezért a Maserati motorja 1996 köbcentis, két IHI turbófeltöltővel megfújva 245 lóerőt ad le 6200-as fordulaton és közel 300 Nm nyomatéka van. Ezzel az 1240 kilogrammos kupé 5,9 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 230 km/óra a végsebessége.
Fakormánnyal, olasz bőrbelsővel és piros szelepfedéllel könnyű megkívánni a Maserati 2.24v-t.
Alejandro de Tomaso 1976-ban a Citroën után csapott le a Maseratira, a terve pedig az volt, hogy a versenysportban fényesre polírozott márkanév alatt egy megfizethető sportautót kínáljon. Éppen ezért a korszak Maseratijaiban több más gyártótól ismerős alkatrészek jönnek szembe, mert meglévő elemekből olcsóbb autót építeni. Mindezt gyönyörű formába csomagolták, az utasterében pedig mindent finom bőrbe és alcantarába varrtak.
Nyolcvanötezer kilométerrel az órájában nagyszerű formában van ez az 1990-es kupé, mely nem minden benzinvérűnek jut eszébe. A Biturbo-korszak Maseratijait az ínyencek választják, mert ők tudják, hogy mennyire hálás sportautók ezek, és milyen különleges élmény, amikor a hathengeres motor turbói gázadásra nagy levegőt szippantanak.
Ez is érdekelhet: