Amíg nem tapasztaltam meg a küszöbig szállított heti bevásárlás áldásos hatását, addig egészen jó mókának tűnt szép gyümölcsöket vadászni a piacon vagy régi ismerősként üdvözölni a kisboltok pultja mögött álló embereket, azokat a barátságos arcokat, akik alapvető bizalmat teremtenek és pontosan tudják, hogy melyik termékeket veszem le szívesen a polcról. A kirakaton túli világ azonban az utóbbi néhány évben nagyot változott és tenyeret vágó cekkerek helyett mindenki home office-ban pakolja tele a virtuális kosarát.

Hasonló átalakulás szakadt rá az autózásra is, aminek vállát nem a szatyrok húzzák, hanem a lehetetlenül szigorú kibocsátási normák és a digitalizáció kihívásai. Miközben a gyártók sorra jelentik be az elektromos platformokat, az évszámhoz kötött teljes villanyosodást, a Mazda kiszállt a DeLorean időgépből.

Olyan a Mazda, mintha az autóipar kedves kis szatócsboltja volna.

Hiszen itt egy egészen apró japán vállalat, ami tele van műszaki csemegék iránt elkötelezett mérnökökkel és a vezetés szeretetével. Ahol még él a szívómotor, mindig megígérik, hogy a következő Wankel majd jó lesz és az MX-5-tel milliószor több örömöt adnak, mint egy nyaktörően gyorsuló Teslával valaha. Egészen szürreálisan hangzik, hogy frissen fejlesztettek egy hosszmotoros platformot és belsőégésű motort, hat hengerrel.

Abban már nem is mertem reménykedni, hogy ezek az új alapok majd egy gyönyörű vonalú, hátsókerekes kupéban mutatkoznak be, de a divat azt sem engedte meg, hogy egy elegáns limuzin legyen az első autó az építőkészletből. A Mazda CX-60-as egy olyan szabadidő-autó, ami minden milliméterével azt üzeni, hogy a BMW X3-asnak kisebb lett a játszótere. Persze, nem igazán illik ennyire a másikra mutogatni, de a CX-60-ast csak néhány jelentéktelen centiméter választja el az X3-astól, ami azért elég világos hadüzenet a BMW egyik legnépszerűbb modelljének.

Még rá is játszik a nagyságára a hatalmas felületeivel és a gigantikus hűtőmaszkkal, ami annyira az agresszív arc szélére szorítja a LED-es fényszórókat, hogy a nappali menetfények dühösen átszúrják a keretét. Akkora Mazda logó díszeleg az oldalról szinte függőleges vonalú orrán, hogy ennél már csak háromágú csillag szokott büszkébben a levegőnek feszülni.

Remek hátsókerekes arányai vannak a hosszan nyújtózkodó gépháztetővel és a hátratolt kabinnal.

Radikalizált Kodo formanyelve egyszerre hozza a dinamizmust és a szabadidő-autók klasszikus bakancs formáját. Határozott élek szinte alig vannak rajta, csak finoman hullámzanak rajta a lemezek, amit nagyszerűen megmutat a gyönyörű mélybordó fényezés. Hátsó lámpáján is elég jellegzetes a menetfények vörös izzása az éjszakában, jól mutat a kis tetőszárny is az ablak felett. Annyira hangsúlyos a CX-60 mind a 4,7 métere, hogy még a 20 colos alufelnik is kicsinek tűnnek alatta, különösen fekete színben. Csillogó helyett füstös króm és fekete kiegészítőiről, mint a méhsejt mintás hűtőmaszk vagy az ablakkeretek könnyen felismerhető a sportosabb Homura felszereltség, melytől egyetlen lépésre van az elegáns Takumi.

PHEV felirat díszeleg a sárvédő kopoltyúján, ami annyit tesz, hogy a horizontig érő motorháztető alatt egy 2,5 literes, négyhengeres szívó benzinmotor van, mely 192 lóerőt ad le 6000-es fordulaton és 261 Nm csúcsnyomatéka van 4000-nél. Ehhez jön még a konnektorról tölthető hibrid hajtás, mely egy 175 kg súlyú, 17,8 kWh-s akkucsomagból és a váltó előtt lévő 175 lóerős villanymotorból áll.

Ellentétben a Toyota hibridjeivel, a Mazda összkerékhajtása hagyományos, tehát egy központi osztóműből kardántengellyel megy a hajtás legfőképpen hátra, és persze, előre is. Ebben a műfajban már általában felbukkan a légrugózás vagy az adaptív lengéscsillapító, de a CX-60-asban egyik sincs, cserébe a műszaki finomságokra fogékonyak örömmel nézegethetik a felfüggesztést. Elöl kettős keresztlengőkaros, ami jóval komolyabb megoldás a BMW által használt MacPhersonnál, hátul pedig oldalanként ötlengőkaros a futóműve. Az egyetlen trükk a G-Vectoring rendszer, amely kanyarban az ívbelső kerekek fékezésével húz rá a csúcspontra.

Nyolcfokozatú automata váltója új fejlesztés, amiben a citromot (a hidrodinamikus nyomatékváltót) olajban futó, többtárcsás kuplungok kötik össze a motorral.

Ezzel elméletben a bolygóműves és a duplakuplungos váltók előnyeit egyesíti a kompakt mérettel és a villanymotort is ügyesen kezelő szerkezettel. A gyakorlatban viszont sokszor késéssel reagál és rántásokkal vált a CX-60-as. Zavarba lehet hozni egy városi araszolással és az olyan helyzetekkel, amikor alacsony tempóról, akár gurulásból hirtelen meg kell indulni, mint a körforgalom bejárata.

Elektromos módban is érezhetőek a váltások, de ezzel együtt ideális ingázós batár a CX-60, mely 60 kilométer körüli hatótávot ígér és még a hidegebb napokban is alulról karcolja az 50 kilométert. Az akkumulátor töltési ideje konnektorról egy éjszaka, a 11 kW-os fedélzeti töltővel pedig valamivel több mint 2 óra alatt éri el a 100 százalékot.

Mint a legtöbb plug-in hibrid esetében, úgy a CX-60 is csak akkor tud igazán jól fogyasztani, ha szorgalmasan töltögetik.

Ha emissziómentes kilométerekre újra fel kell tölteni útközben az akksit, akkor a benzinmotor szomjasan pótolja, így simán 10 l/100 km környéki fogyasztással járhat. Okosabb felhasználással azonban literekkel lejjebb szorítható, de a gyári 1,5 l/100 km-s érték persze, teljesen irreális. Nem véletlenül bontakozik ki a plug-in-üldözés. Önmagában a 2,5 literes motor érezhetően kevés a 2,1 tonnás autóhoz, ezért messze nem a 327 lóerős rendszerteljesítmény a meghatározó. Az 5,8 másodperces gyorsuláshoz a teljes tűzerőt be kell vetni, ami hamar kifacsarja az energiát az akksikból, onnantól pedig hagyományos hibridként üzemel a Mazda CX-60, melynek karaktere nem az eszelős vágtázást, hanem a nyugodt utazást tudja igazán jól.

Bosszantó viszont, hogy a hátsó futómű képtelen kimozogni az úthibákat, a keresztbordákra olyan kíméletlenül felüt, mint egy bokszoló, más esetben pedig laza fonákkal ütögeti vissza a kerekeket, mintha böhöm pingponglabdák volnának. Jó minőségű úton (tehát, amiből Magyarországon kevés van) azonban ideális, csendben suhanó utazóautó a CX-60.

Drive by wire fékrendszere szépen elmossa a regeneratív fékezés és az üzemi fék közötti átmenetet, a kormányzása ugyan nem olyan beszédes, mint a többi Mazdában, de a pontosságával és a hosszmotoros anatómia balanszával így is élvezetesen vezethető, klasszul forduló autó a CX-60. Kanyarcsúcspont után kegyetlenül letaposott gázra a hátuljával indul meg, melynél kevés örömtelibb érzés van egy autóban.

Ettől az apróságtól önmagában őszinte rajongással szeretem a konnektorról tölthető Mazda CX-60-at.

Nagy üvegfelületei és a hatalmas panorámatető miatt kellemesen világos az utastér, annak ellenére, hogy a Homura felszereltségnél mindent fekete bőrkárpit borít. Nekem a Takumi kézzel varrott betétekkel díszített, világos kárpitozású utastere szimpatikusabb, de a CX-60 tágassága még sötétben is feltűnő. Olyan széles könyöklő húzódik a két első ülés között, hogy ennél kisebb asztalokon rendeznek többfogásos vacsorákat néhány párizsi étteremben.

Műszerfala úgy terül el széltében, hogy gémeskútért kiált, szinte eltűnik rajta a 12,3 colos érintőképernyő. A fedélzeti rendszer menüje végtelenül egyszerű és könnyen kezelhető akár forgókapcsolóval is, ennél nincs is többre szükség az Apple CarPlay mellett. Digitális óracsoportja minden információt megad, de a hármas osztású elrendezésen nem lehet változtatni, pedig a pixelek szabadsága bármit megengedne. Az eszközök etetéséhez bőven akad elég USB csatlakozó és az 570 literes csomagtér oldalában lévő 230 voltos konnektor.

Térből nincs hiány a közel 2,9 méteres tengelytávú CX-60-asban, az első ülések fotelek, a hátsó pedig terpeszkedős kanapé.

Összeszerelési minősége és részletei meggyőzőek, ergonómiája megkönnyíti a használatot. Visszafogott klímapanelje alatt rendben sorakoznak a gombok, a kormány króm betétje pedig mintha folyékony fémből fagyasztott szobor lenne. Mindenütt ízlésesen találkozik a forma és a funkció.

21 079 900 forinttól indul a CX-60 PHEV, aminél 1,5 millió forinttal kerül többe a vezetéstámogató rendszerekkel, tempomattal és szélvédőre vetítő kijelzővel tömött, bőrbe varrt Homura felszereltségű autó. Ezzel azt ígéri, hogy egy Kia Sorentónál magasabb polcon van, de én még azt is megadnám neki, hogy a Lexus NX is kalapot emelhet a Mazda nagy szabadidő-autójának.

Kellemetlen lemezhangon csukódnak az ajtók, a kilincsek körül olyan kongás kíséretében, mintha tonhalkonzerv tetejéből hajtogatták volna. Az ilyen apróságokon érezni, hogy a Mazdának még tanulnia kell azt, amit a német prémiummárkák hibátlanul grammolnak ki. A legtöbb ponton azonban nagyon érezni a CX-60-ason, hogy a japánok komolyan gondolták, hogy benyitnak a másik kávéházba, ez pedig egy westernfilmesen erős belépő.

Ez is érdekelhet: