Egyszer úgy adódott, hogy az autóm bal első futóműve helyére egy Volkswagen Vento eleje került, és eltartott egy kis ideig visszaállítani az eredeti, nekem sokkal jobban tetsző állapotot. Azokban a lelkileg és közlekedésileg is nehéz hetekben egy ismerősöm segített, és kölcsönadta a 323-as Mazdáját.

Nem csak azért volt jó kocsi, mert épp nem volt jobb: tökéletesen teljesített a mindennapokban, semmiben nem volt kiemelkedő, de mindenben hozta a szükségest. Egyetlen dolog okozott csak problémát: megtalálni a parkolóban. Egyszerűen valahogy láthatatlanul semmilyen volt, a piros színe ellenére is, a helyzetet pedig rontotta, hogy a korabeli Toyota Corollából és Nissan Cherryből léteztek pár méterről teljesen ugyanolyannak tűnő változatok, ezért még akkor is gyakran ért csalódás, amikor már azt hittem, végre megvan.

Nem épp a képeken is látható, matricázással és szpojlerezéssel igazán feltűnővé tett Mazda3 a legjobb apropó ennek a történetnek a felelevenítésére, de jó néhány éve a Mazda már nem hogy sehogyan nem kinéző autót nem készít, még csak átlagosat sem. Ehhez jön még, hogy a Mazda tucat-személyautóinak fejlesztéséért felelő mérnökök átköltözhettek az MX–5 tervezőinek irodájába, ahol még ott lehettek a tömegcsökkentés és a vezetési élmény fontosságát hirdető feliratok a falon, amit bizonyára a tisztelet miatt nem festettek át, aztán valahogy átvették ezt a filozófiát.

Most ott tartunk, hogy a Mazda minden szempontból vonzó, mindegy, hogy Mazda2-méretű kisautót vagy Mazda6-nagyságú középkategóriást keres valaki, nagy butaság, ha kihagyja a számításból a márkát (nem beszélve persze az MX–5-ről, mert az létezése óta csodás). A kompaktok között pedig a Mazda3 van versenyben, nagyon is.

Ez az alsó-közepes Mazda már a másik véglet: a lökhárítóba mélyedő hűtőmaszknak, a sárvédőre hajló fényszóróknak és az ügyesen végigvitt hullámvonalaknak és domborításoknak köszönhetően minden további csicsa nélkül is feltűnően szép. Esetünkben ezt az általunk is gyakran idézett X-Tomi gondolta kicsit tovább, méghozzá úgy, hogy a gyári formatervezés legjellegzetesebb részleteit még inkább kiemelte ügyes matricázással, ehhez kapott a kocsi néhány amúgy is rendelhető kiegészítőt.

Az eredmény egy olyan külsejű autó, amely a laikusnak csalódást okoz, amikor kiderül: csak 165 lóerős. Hiába ez az elérhető legerősebb változat, az ültetőrugókkal, küszöbtoldatokkal, hátsó szárnnyal, kipufogóvégekkel, matricákkal és egyedileg fényezett felnikkel sportosított külső okozta igényen túl vezetés közben is ez az első benyomás. Nem kemény, de érzékletes a kormányzás, jól fekszik a futómű, öröm kezelni a hatos kézi váltót, és úgy érezzük, bőven nagyobb teljesítményt is elbírna a gép és vezetője is, miközben egyébként a 165 lóerő, a 8,2 másodperces gyorsulás és a 210 km/h végsebesség több mint vállalható a kategóriában, a hülyegyerek-módban mért 10,5 literes fogyasztás pedig baráti, normálisan használva literekkel apasztható. Aki vadabbat akar, az vegyen Civic Type-R-t, a Mazda3 Sport G165 nem is akar a konkurenciája lenni.

Belül amúgy is csökken a száguldási vágy: szerencsére nem tűnik úgy az utastér, mintha az összes, sporthangulat-fokozásra szánt, valójában kínosan gagyi utólagos kiegészítőt csomagáron megvették és beleszórták volna. A piros varrások és a fémpedálok épp elegendőek, hogy ne csalódjunk a külső dizájn után, a kormány mögötti műszeregység közepének nagy fordulatszámérője pirosan pulzál indítás előtt, szóval nem panaszkodunk. A tesztautó Revolution Top nevű felszereltségéhez pedig tartozott épp elég extra a nem szélvédőre, hanem műanyag lapkára vetítő head-up displaytől a kilenc hangszórós Bose-hifin, holttérfigyelőn át az indexelés nélküli sávelhagyás miatt morgó LDWS-rendszerig, hogy alig hiányoljunk valamit. Az alig itt leginkább a vezetőoldalin kívüli ablakok automata funkciójának hiánya, ami azért nem egy hosszú panaszlista – amíg nem nekünk kell a vételárral foglalkozni.

Az ugyanis így, telepakolva mindennel, 8,6 millió forint, ami a 4,8 millió alatti indulóárhoz, és ahhoz képest is kicsit húzós, hogy például a 220 lóerős Golf GTI is nyolcmilliónál olcsóbb, persze jóval gyengébben felszerelve. Észrevehető autó ez minden szempontból, mondom.