Negyven évvel ezelőtt a 190 E 2.3-16 volt a Mercedes-Benz W 201-es sorozatának új csúcsmodellje. A legnagyobb újdonságát a 16 szelepes motorja jelentette, hengerenként két-két szívó- és kipufogószeleppel, ami a 2299 köbcentis hengerűrtartalomból 185 lóerős teljesítményt hozott ki. A Baby Benz sportmodellje ezzel 7,5 másodperc alatt gyorsult nulláról százra, és 235 km/óra volt a végsebessége, ami figyelemreméltónak számított 1983-ban.

A Mercedes az új modell megbízhatóságának igazolására három példányt küldött a dél-olaszországi Nardò tesztpályájára,

hogy extrém körülmények között is megmutassák, mire képesek, és mind a három autó teljesítette a kitűzött távokat. A Mercedes ezzel a mutatvánnyal tudta népszerűsíteni az új technikát, amikor a rekordfutam után négy héttel a frankfurti autószalonon hivatalosan is leleplezte a 190 E 2.3-16-ost.

A három autó több világrekordot is felállított a pályán 1983. augusztus 13. és 21. között. Az egyik 190 E a kereken 50 ezer kilométeres távolságot 201 óra, 39 perc és 43 másodperc alatt tette meg, ami 247,9 km/órás átlagsebességet jelent. A három autó megjelenése és technikája megegyezett a szériagyártásba kerülő modellével, de a rekorddöntéshez szükséges pontokon azért némiképp módosították azokat: a légellenállását és a tömegét is csökkentették, ezért gyorsabb is lett.

Széria, de mégsem

A négyhengeres, két vezérműtengelyes motorok 185 lóerős teljesítménye nem változott, de a befecskendező rendszert és a gyújtást is a körülményekhez igazították, figyelembe véve, hogy folyamatosan percenként hatezres fordulatszámon hajtják majd. Spéci volt a vezérműtengely, kisebbre cserélték a hűtőt, és kiszerelték a hűtőventilátort, mert a 260 km/órára növelt végsebességnél a menetszél is elegendő volt a megfelelő légáramhoz.

A hűtőrácsot gyorsan cserélhető rovarhálóval borították, hogy megakadályozzák a hűtő eltömődését, és hogy megelőzzék a felforrósodást az éjszakai hűvösebb hőmérsékletnél, a vezetőülésből el lehetett fedni a hűtő kétharmadát, ami tovább mérsékelte a légellenállást.

Az aerodinamikát javította továbbá a teli keréktárcsa, a felfüggesztés 30 milliméteres ültetése, valamint az autó aljának áramvonalas burkolata.

A rekordautók valamivel könnyebbek is voltak, kihagyhatták például a váltóból a hátrameneti fokozatot, és a kormánymű szervorásegítését is, hiszen ezekre a pályán nem volt szükség. A hátsó üléseket is kiszerelték, itt azonban a legfontosabb cserealkatrészeket vitték magukkal az autók, mint a légszűrő, olajszűrő, gyújtógyertyák, gyújtáskábelek és generátor. A szabályok szerint csak ezek felhasználásával lehetett a futam közben javítani az autót.

Kíméletlen körülmények

A fedélzeten vitt alkatrészek közül kihagyták az elosztót, hiszen általában elég tartós darab, de az egyik csapatnál éppen ez tört el a rekordkísérlet alatt. A mérnököknek végül némi improvizációval sikerült életre kelteniük a gyújtást, és később egy sérülés sem állta az autó útját, amikor elütött egy rókát. A három autót piros, fehér és zöld színekkel különböztették meg, és ebben a sorrendben értek célba a Mercedes házi futamán.

Nardò akkor már nem volt ismeretlen terep a Mercedes tesztrészlegének, hiszen addigra már minden új modellnek alapos próbákon kellett keresztülmennie a bemutatója előtt, és ezeket a teszteket többek közt itt végezték, a hetvenes években pedig több rekordot is döntöttek a C 111 prototípusaival. 1983-ban a körülmények meglehetősen megerőltetők voltak,

a 12,6 kilométeres tesztpályán nappal 40 Celsius-fokos hőségben kellett megállás nélkül róniuk a köröket.

A csapatok folyamatosan figyelték a futott körök számát, a megtett távolságot és az átlagsebességet, ezért a három autót eltérő frekvenciájú adókkal szerelték fel, a nappali köröknél pedig a csapat színére festett, levehető műanyag burkolatok védték a fényszórókat a sérülésektől.

Az autók csak sofőrcsere idejére álltak ki a boxba, ezeket a szüneteket használták fel tankolásra és a szélvédők megtisztítására is.

Persze ekkora távon nagyobb karbantartásra is szükség volt, ezért 17 ezer kilométerenként a Mercedesek egy kicsit hosszabban időztek a boxban.

Öt perc alatt teljeskörű szervizt kaptak a tűzforró autók: kicserélték az összes gumit és a motorolajat,

az olajszűrőt és a gyújtógyertyákat, még a szelephézagokat is beállították. A futamot akkoriban pszichológiai célokra is használták, hogy kiderüljön, milyen stresszt élnek meg a sofőrök ilyen hosszú száguldás során.

A három 190 E 2.3-16 egyikét te is megnézheted a Mercedes-Benz gyári múzeumában, Stuttgartban, keddtől vasárnapig, minden nap reggel 9-től este 6 óráig. A múzeum egyik installációja, a Legend Room 7: Races and Records hét olyan autót vonultat fel, amely rekordot döntött, és ezek egyike a zöld csapat 190 E 2.3-16-osa, amit

megőriztek, de nem restaurálták. A karosszériáján most is láthatók a nem mindennapi használat nyomai.

Ez is érdekelhet: