A hetvenes években a Mercedes több változatot is készített a kísérleti sportautójából, de a C111-ből egyik sem került sorozatgyártásba. Az ikonikus prototípust most egy újabb, bizonyára már elektromos koncepcióautóval élesztené fel a Mercedes.
1969-ben a frankfurti autószalonon mutatta be a Mercedes azt a tanulmányautót, amivel sportautó-prototípusok egész sorát indította útjára. A C 111 az ék alakú formájával merőben eltért attól, amit a Mercedesnél akkoriban megszoktak, de nem is a dizájnja miatt volt érdekes, hanem azért, mert mindenféle új technológiákkal kísérleteztek rajta.
A legelső C 111 megkapó formájú üvegszálas karosszériája alá középre építették be a háromrotoros Wankel-motort, majd az 1970-ben készült továbbfejlesztett változatát már négyrotoros, 350 lóerős motor hajtotta akár 300 km/óra sebességgel.
A Mercedesnél azonban rövidesen elvetették a Wankelt, és inkább az akkor feltörekvő dízelmotor felé fordultak.
A C 111-IID-be már a W115-ös 240 D-ből származó 2,4 literes négyhengeres erőforrás került, amit 188 lóerősre tuningoltak, míg az utódja 228 lóerővel kilenc különféle rekordot döntött meg.
Az olaszországi Nardò körpályáján például 322 km/órát ért el a dízel sportautó 1978-ban,
miközben az átlagfogyasztása egy háromszáz feletti 12 órás menetben 16 liter volt száz kilométerenként.
A Mercedes később már 4,8 literes, 507 lóerős biturbó V8-as motorral szerelte a C 111 utolsó kiadását, ami a 403,78 km/órát is megfutotta 1979-ben.
A sorozatból összesen tizenhat autó készült, de a C 111 örökre kísérleti fázisban maradt,
akárcsak az 1991-ben bemutatott utódja, a 6 literes V12-essel hajtott C 112, amire pedig hétszáz megrendelés érkezett.
A következő évtizedekben a Mercedestől olyan szupersportautók kerültek ki, mint az SLR és az SLS, most pedig úgy tűnik, hogy felélesztenék a C 111-es sorozatot egy újabb prototípussal. Még csak egy pár sejtelmes részletet mutattak az autóról, ami bizonyára tisztán elektromos hajtású lesz – kíváncsian várjuk, hogyan élesztik fel az eredeti koncepciót.
Ez is érdekelhet: