A Mercedes-Benz legfontosabb modellje a klasszikus szépségű, középméretű limuzin, amely minden generációjával adott valami pluszt az autóiparnak. A legújabb E-osztály a digitalizációban dob nagyot.
Igazából legalább hetvenöt évre vezethető vissza az E-osztály történelme, csak akkor még nem nevezték annak a Mercedes-Benz marketingesei. A kilencvenes évek közepétől használják az elnevezést, de az E-osztályos gének a márka korai éveiből erednek. A klasszikus szépségű, középméretű limuzin a negyvenes évek óta stabil és fontos helyen tartózkodik a Mercedes modell térképén. Ez az a típus, amely minden generációjával adott valami pluszt az autóiparnak: a független kerékfelfüggesztést, a szériában használt dízelmotort vagy az önhordó karosszériát. A legújabb E-osztály a digitalizációban dob nagyot.
Mint egy szobor. Kecses, finom vonalakból alkotott klasszikus szépség.
Egy ennyire fontos modellnél már a puszta megjelenésnek is fontos üzenetértéke van. A hagyományos limuzinformából a hosszú első túlnyúlás és a finoman lejtő rövid farrész egyszerre tud sportos és elegáns képet festeni. De megvan benne a masszív, elpusztíthatatlanságot sugalló érzés. Jót tesz neki, hogy nem készül belőle teljesen elektromos változat, ezért nem szükséges az akkumulátorokat ügyetlen formatervezéssel a padlóba rejteni.
Ha megszámolom az összes csillagot, ami itt-ott megjelenik az autón, talán még most is ott állok elveszve valahol ezer felett. A hűtőrács fekete paneljén, a hátsó lámpák menetfényein, és a lökhárítón megannyi büszke csillag feszít, mint ahogy álló csillag díszíti az Exclusive változat orrát. Kétféle stílusban készül az E-osztály, aminek megvannak a külső jegyei, de leginkább vezetve tűnik fel, mennyire más világ a két autó. Az Exclusive a finoman használt krómmal és hagyományos hűtőráccsal a visszafogott megjelenést és vezetési komfortot támogatja, míg az AMG Line sportosabb formában és keményebb futóművel azokhoz szól, akiknél az A-ból B-be jutás nem feladat, hanem örömforrás.
A közel ötméteres hossz hatalmas belső teret rejt, ahol a faltól falig érő képernyő a főszereplő.
Az MBUX Superscreen tudása lenyűgöző. A szelfikamera felismeri a sofőrt, és lehetővé teszi, hogy a napindító meetinget az autóból vezessük le, persze szigorúan csak álló helyzetben. Ugyanilyen szigor vonatkozik arra is, hogy a vezető nem láthatja az anyósülés előtti képernyőt, ha videót, tévét vagy TikTok-tartalmat fogyaszt az utas. Az autózást kevésbé élvező első utas pedig biztosan nagy hasznát veszi a rosszullétet megelőző funkciónak. Az okos rendszer finoman hátradönti az ülést, beigazítja a párnákat, és hűs levegővel igyekszik elejét venni a gyomortartalom-átrendezésnek.
Közben a gép fejlett mesterséges intelligenciával igyekszik teljes összhangban működni a vezetőjével.
Különböző rutinokat hozhatunk létre, amelyek jobbá teszik az életünket. Például hogy 12 Celsius-fok alatt kapcsolja be az ülésfűtést és állítsa át a belső fényt meleg narancssárgára. Később a rendszer azt is tudni fogja, hogy a vezetői szokások függvényében automatikusan tegyen javaslatot különböző rutinok létrehozására.
Olyan gegek is beleférnek, mint a zene ütemére villódzó belső fény, vagy a digitálisan alkalmazkodó klíma, ami inkább látványos, mint hasznos. A szellőzőrácsok motorosan állnak a megfelelő irányba, a ventilátor pedig kicsit hangos zúgásba kezd. Az általános csendességet megtöri a túl vehemensen érkező léghuzam.
De persze az E-osztály még mindig inkább autó, nem digitalizált dolgozószoba.
Finoman rugózik, csendesen suhan. Ember legyen a talpán, aki a sok hibrid, konnektoros hibrid, dízel és benzines változat között eligazodik. Tényleg csak az nem találja meg az igényeihez passzoló motorvariánst, aki nem is akarja. 197 lóerőtől 382-ig van minden. De talán mind közül a legokosabb választás valamelyik plug-in hibrid, amely dízel- és benzinmotorral is elérhető.
Magával ragad a komfort a benzines plug-in hibridet vezetve.
A 382 lóerős hajtás lenyűgöző kényelemmel viszi magával a kéttonnás testet. Villanyüzemben tetemes távot, akár 115 kilométert is mehetünk, de nem kell csigalassan cammogni, akár 140-et is megy elektromos módban a kocsi. Bár Európában még nem elérhető, a teszt kedvéért az amerikai változatok automatikus sávváltási funkcióját aktiválták az autóban. Ezzel már jeleznünk sem kell, ha autópályán előzni akarunk. Lassabb autót utolérve a kocsi indexelni kezd, majd szabályosan végrehajtja az előzést, és visszasorol. Sőt, azt is tudja, ha a navigáció szerint hamarosan le kell térni a pályáról, és magától kisorol a szélső sávba. Ez még persze nem jelenti, hogy az E-osztály magától vezetne. Végig a kormányon kell tartani a kezem, különben a funkció el sem indul.
Egyébként, ha már letérünk az autópályáról, és kanyargós hegyi utakon megyünk tovább, azt inkább az AMG Line-nal tegyük meg.
Mi is azzal tettük. Annak ellenére, hogy ebben az autóban dízelmotor dolgozott együtt az elektromos hajtással, meglepően sportos arcát mutatta az E-osztály. Élvezet vele kanyarból kanyarba érkezni, vagy éppen csak egy hosszabb szakaszon lendületesen autózni. Persze azt is megértem, ha sportos helyett a kényelmes légrugóra, és a lendület helyett a stresszmentes utazásra szavaz valaki. Az a jó az E-osztályban, hogy ezt mind tudja, csak megfelelő konfiguráció kérdése.
Ez is érdekelhet: