1969-ben jelent meg a Mercedes-Benz első C 111-ese, mely messze több egy átlagos tanulmányautónál. Az aranyló sárga sportautó egy kísérleti prototípus, amivel egyszerre sok innovációt mutattak be és teszteltek a mérnökök. Üvegszálas karosszériája, háromtárcsás Wankel-motorja és sirályszárnyas ajtajai egyenként is vannak annyira különlegesek, hogy érdekessé tegyék a C 111-et.

Nem álltak meg egynél, összesen tizenhat darab C 111 készült egészen a 80-as évek kapujáig.

1970-ben már négytárcsás bolygódugattyús motorral szerelték az autót, aminek 350 lóereje akár 300 km/órás sebességgel is repítette a 4,4 méter hosszú, de csak 1,1 méter magas sportautót. A következő autókba már dízelmotor került, először a 240D-ből származó blokk közel 190 lóerővel, aztán az OM617 kódú öthengeres turbódízel 288 lóerővel.

Aerodinamikailag fejlesztett karosszériával (0,19-es légellenállási együttható) az olaszországi Nardó tesztpályán 316 km/órás átlagsebességet futott, közben pedig 16 liter/100 km-es fogyasztást mértek. Később a 4,8 literes, két KKK turbófeltöltővel szerelt 500 lóerős C 111-essel pedig 403,78 km/órás átlagot autóztak.

Ennek a legendás autónak a modern átirata a Mercedes-Benz Vision One-Eleven elektromos sportautó.

Gorden Wagener és csapata elképesztően jól fűzte össze a 70-es évek világát a Mercedes aktuális formanyelvével és a futurisztikus tanulmányautók elemeivel. A One-Eleven formaterve most legalább olyan izgalmasan mutatja meg a hagyományos elemeket és a dizájnerek elképzeléseit a jövőről.

Akárcsak a Mercedes EQ modelljei, tehát a teljesen elektromos hajtású autók, a Vision One-Eleven is one bow design, tehát a sziluettje olyan, mintha egy laza vonallal húzták volna meg a rajzlapon. A 117 centiméter magas tanulmányautó aranyló narancssárga színe és felfelé nyíló ajtaja szép visszatekintés az ihletet adó C 111-esre.

Lapos orrán kijelző található, melyeken alapvetően a 70-es évek prototípusának lámpái jelennek meg, de bármilyen üzenetre vagy mintára lehetőséget ad. A hatalmas átmérőjű felnik mintha villanymotorok tekercselései volnának, az oldalsó ablak karosszéria színére fújt mintázata pedig egyszerre teszi világossá a belteret és tartja meg a privát szférát.

Letisztult formáival olyan, mintha egy olvadozó Lancia Stratos Zero volna a Mercedes-Benz értelmezésében. Újraértelmezték a lökhárító légbeömlőit és az oldalsó kopoltyúkat is a One-Eleven-ön. Nagyon ütős a dizájn, de ennél jóval több a One-Eleven.

Ebben a tanulmányautóban a kompakt méretű axiális fluxusmotor az igazán nagy durranás.

Ahogyan a 70-es évek C 111-ese, úgy a One-Eleven is az új technológia látványos bemutatkozása. Az axiális fluxusmotor lényege, hogy a hagyományos villanymotorokkal ellentétben itt az elektromágneses töltés párhuzamosan fut a motorral, így hatékonyabb a működése. Mérete harmada a jelenleg használt villanymotoroknak, a teljesítménye a triplája, a nyomatéka pedig a duplája is lehet.

Pontos adatokat nem közölt a Mercedes, de az eddig is elképesztően erős és nyomatékos elektromos sportautók számait nézve igazán elképesztő számokat tud majd egy axiális fluxusmotor. Az energiát egy hengeres cellákból felépülő, folyadékhűtésű akkumulátorból nyerik. Ezeket az új generációs, sorozatgyártásra kész villanymotorokat az angol Yasa fejlesztette, melyet 2021-ben vásárolt fel a Mercedes.

Narancssárga, fehér és ezüst utastere az önvezető képessége miatt minimalista.

Króm csatos versenyövek függenek az ezüst steppelt kárpiton, amire akkor lehet szükség, ha kézi vezérlésre van állítva a One-Eleven. A fenntarthatóság fontos szempont volt, ezért újrahasznosított poliésztert és kávébab héjával cserzett bőrt, valamint alumíniumot használtak az utastérben. Mivel alapvetően önvezető autóként működik, ezért dönthetőek az ülései, és a műszerfala csak a legfontosabb adatokat megjelenítő, hatalmas pixelekből álló kijelző.

Emlékezetes koncepció a Vision One-Eleven, melynek stílusa nem marad kizárólag a Mercedesé. A színvilága és az autóval együtt bemutatott kiegészítők megvásárolhatóak lesznek a Mercedes-Benz kollekciójában.

Ez is érdekelhet: