Az E osztály a Mercedes egyik ikonikus szériája, nevét az Einspritzmotor szórol kapta, ami annyit tesz: befecskendezéses motor. Újkori története 1993-ig nyúlik vissza, azonban elődei, a számmal jelölt korábbi felmenők gyártása egészen az 1950-es évekig. 2016-ban az ötödik újkori generációnak tapsolhatunk, van miért.

A Mercedes már egy kicsit a mi autónk, kezdjük mi is érezni. Egyre bővülő kecskeméti gyártókapacitás és munkaerőállomány, egyre többször felbukkanó történetek a hírekben, és egyre több Merci az utakon, még ha nem feltétlenül a legújabb modellek is azok.

Az átlagember számára természetesen azért még nem elérhető a Mercedes limuzinja, hiszen a felső-középkategória és a luxus határvonalán egyensúlyoznak ezzel a modellel a németek, de most úgy néz ki, hogy döntöttek: az új E osztály már inkább a luxus kategória képviselője.

Ami a külsőt illeti

A Mercedest általában azzal szekálják, hogy öreges. Nem csak az autó, hanem főleg a vásárlóközönsége is. Általában a drága dolgokat idősebbek engedhetik meg maguknak, és a Merci nem olcsó, legalábbis ha például az új E osztályról beszélünk. Az elmúlt pár évben azonban megfigyelhetjük a kisebb modellek frissítésénél történt radikális fiatalításokat, és egyre több fiatal teszi le a pénzt Mercikért az asztalra, amikor például a BMW 3-as széria, vagy az Audi A4 ellenében kell dönteni a C osztály mellett. Mondhatjuk, hogy racionális, hogy a kisebb kategóriák felől indítottak támadást, ami ugye szépen lassan felfelé is átszivárog. Ha ránézünk az új E osztályra (szemből), egyáltalán nem jut eszünkbe, hogy nagypapa. A 2009-es évjáratnál azért ezt még nem jelenthettük ki, legyünk őszinték.

Minden új Merci ugyanúgy néz ki elölről

Teljesen egyértelmű, hogy az autó rettentően jól néz ki. Ez vitán felül áll. Az már más kérdés, mennyire éljük meg, hogy az autónk különleges, egyedi, hogy olyan választás, ami elhelyez minket a térképen. Nagy vonalakban ez mondjuk igaz, de a Mercinél most úgy néz ki, az a mondás kifelé, hogy Mercedesem van. Hogy az egy C vagy E vagy S, azt csak mi érezzük, belül. Részben a motorháztető alatt, de leginkább az utastérben. Kicsit olyanok az új Mercik, mint az Apple telefonok. Van nekik az iPhone. És azon belül van a 16 GB, a 64 GB meg a 128 GB. De amikor leteszed az asztalra, te a többiek számára egy iPhone-os ember leszel. A különbséget leginkább te érzed. Csak te tudod, mennyi képet, videót, zenét tudsz feltenni rá, vagyis azt, hogy mennyire nagyvonalú hozzád, kényelmes, és azt, hogy ezt te megengedheted magadnak.

A Merci szerénnyé tesz a kommunikációban, nem engedi meg, hogy hivalkodó legyél olyan dolgokkal, amivel nem méltó hivalkodni, ami rangon aluli. Talán leginkább emiatt választják a higgadtabb, tapasztaltabb, konzervatívabb vásárlók.

Megszületett a nagy és igazságos Mercedes család

Igen, a Merci minden vásárlóját megtiszteli azzal, hogy a legjobban nézzen ki az autója, és ne érezze magát kevesebbnek a C osztályt birtokló az S osztály gazdájával szemben, mert a különbség nem úgy látható, hogy az fájjon. Mercisek vagyunk, te is, én is. Egy család.

Megyünk Kínába, srácok, mit vigyünk?

Az új Mercik eleje támadja a fiatalokat, a kényelme megtartja az idősebbeket, a segge meg eladja Ázsiában. Oké, tudom, ez talán a legszámonkérhetőbb mondás ebben az anyagban, de nézegessük csak ezt az autót hátulról, és érezni fogjuk, hogy ezek a kerekebb formák, ívek, a lámpatestek mind olyan, európai szabásmintához szokott szemnek idegen, furcsa ízű dolgok. Kicsit unalmas. Ami meg unalmas, az távolságot tart érzelmileg, és ez nem oké. Nem egy Mercinél. Ez az autó gyenge pontja, ami a vizualitást illeti. Kicsit semmilyen. Nem csúnya, csak na.

Pompa, luxus, magasélet

Hogy milyen ülni benne? Olyan, mint egy kéthetes luxusnyaralás Balin egy 5 csillagos vízen lebegő apartmanban. Fenséges. Pompás. 25 millió forintért várja is az ember, hogy ezt érezze, de nem egyszer csalódtunk már drága autókban. Megnyugodtunk, mert nem vertek át, ez itt az, amit ígértek.

Hogy milyen vezetni? Nagyon finom, mintha egy tükörsima vízfelületen csónakáznál. A légrugók (extraként rendelhető Air Body Control) nagyon jól teljesítenek, talán még Magyarországnál is jobban. A városi úthibák szinte teljesen észrevétlenek (lesznek, ha nem 19-es méretű kerekeken gurulunk), az autópálya 80 és 200 között ugyanolyan: az autó lebeg az úton. A szerkesztőségbe egy igen erősen felextrázott jószág érkezett, a motor tekintetében a 220d néven futó 194 lóerős, 4 hengeres dízel változat. Furcsa, hogy ezt mondom, de elég volt ez a teljesítmény ebbe az autóba. Elég dinamikus, elég izgalmas vele az utazás, de azért megnéznénk majd később egy tökösebb benzinmotort is. Csak az íze kedvéért.

Érdekes, hogy menet közben az autó utazási élményt biztosít, nem vezetésit, de például a kanyarokban nagyon magabiztos, és meglepő, milyen kicsi a fordulóköre. Szinte kétszemélyes roadstereket megszégyenítő módon fordul-perdül, ami pedig egy fontos és megnyugtató tény a nagy mérete ellenére.

Infotech dráma, digitális hármasugrás

Én nem szeretem a digitális kilométerórát, fordulatszámmérőt. Vannak olyan dolgok, amitől szerintem távolság képződik a vezető és az autó között, de úgy érzem, egyre tehetetlenebb vagyok, és el kell fogadni, ez a jövő. Az új E osztály akkorát ugrott előre e tekintetben elődjéhez képest, hogy már majdnem betolnánk a bontóba szegény 2009-es modellt. Szinte össze sem hasonlítható a két autó. Az előd egy manuális világ utolsó nagy lovagja, míg az új nem egy direkt leszármazott, hanem legalább egy unoka távolságra van tőle.

A háromféle dizájn jópofa dolog, én erre kevéssé vagyok kihegyezve, de teljesen egyértelmű, hogy növeli a testreszabhatóság élményét, ami eddig ezen a területen nem volt lehetőség. A hatalmas kijelző pedig egyszerre hipertérugrás és költségcsökkentés, teljesen logikus lépés.

Bár már hozzászoktunk, hogy több mint tíz éve szerelnek tolatókamerát az izgalmasabb autókba, de valahogy ez az a terület, ahol mindig büszkén rá tudunk csodálkozni a fejlődésre, pedig apróságok változnak. A tükörbe szerelt kamerákkal és felülnézeti képet biztosító képernyővel a tolatás egy komplett program az új kis vidámparkunkban. Őszintén lehet rajongani ezért a fícsörért, pedig a legegyszerűbb dolog az autóban.

Intelligent Drive, de azért még fogjuk csak a kormányt

A jövő autói szörnyű víziót kergetnek. Helyetted fognak vezetni, nyilván sokkal biztonságosabban, hatékonyabban, te meg majd jól utazhatsz benne. Egyértelműen föléd kerekedik. Ő lesz a főnök az úton, te maximum tulajdonos leszel, aki megmondja, hova vigyen el sokkal jobban, mint te magad megoldanád. Mondjuk lehet, hogy sörözhetsz majd közben, ki tudja. Az viszont látszik, hogy ki akarnak hagyni a buliból. Azzal az ígérettel, hogy kényelem, meg technológia, szépen kiveszik a kormányt a kezedből, és beültetnek majd hátra beszélgetni.

Szerencsére ez azért nem holnap lesz, de már a spájzban vannak. A sávtartó elektronika, a tempomat, a távolságtartó megoldások már szinte a középkategória elérhető autóiban is megtalálható extrák, de még nem teljesen halálbiztos megoldások. Városban legalábbis még messze a megoldás, autópályán már azért szinte el mernénk aludni a kormány mögött.

Először csak arra kértek az automata autók, hogy a bal lábad tulajdonképpen nem is kéne használni, ott az a kényelmes padka, tedd fel rá. Majd később szóltak (a tempomattal), hogy vedd csak le a lábad a gázról is, aztán (a távolságtartóval) jelezték, hogy tényleg, inkább húzd magad alá mindkét lábad, mert kuplung már rég nincs, a gázra és a fékre nem lesz szükséged, megoldjuk. Most meg jönnek itt azzal, hogy a kezeinkkel is inkább kezdjünk valami hasznosabb dolgot, mert az autó tudja, hol van a két vonal, ami között meg kéne tartani a sebességet és a távolságot. Hát, városban még nem tudja, mert ugye nem mindenhol van szépen felfestve, így jelen pillanatban a túlzott bizalom a technika irányában könnyen balesetet okozhat. De ne legyünk buták, pontosan tudjuk, hogy ez csak idő kérdése.

Az új Mercedes E osztály egy nagyszerű autó, az indulóárához képest fel tudja az ember duplázni a tétet, és kap érte egy majdnem kész jövőt. Ez az autó annyira teki, hogy a Merci állítólagos öreg vásárlói nem is biztos, hogy fognak tudni vele mit kezdeni. Még a végén megveszik a fiatalok.

(Fotó: Donkó Péter)