Az elektromos autózás nem újdonság, már több mint száz éve készültek elektromos autók, de csak mostanában terjedtek el igazán. A cserélhető akkumulátorokat sem most találták ki, a Mercedes például már ötven éve épített ilyen prototípusokat.
Az elektromos autók egyik legnagyobb problémáját, a hosszadalmas töltést meg lehet oldani nagyfeszültségű akkumulátorokkal és extra nagyteljesítményű töltőoszlopokkal, vagy akár az akkumulátorok cserélgetésével is. Az utóbbit találta ki például a Renault, kísérletképpen építettek is egy akkucsereállomás-hálózatot a kétezres évek közepén a Fluence Z.E.-hez, de a megoldás végül nem tudott elterjedni.
Szerény hatótávval indult
A cserélhető akkumulátoros elektromos autót nem a Renault találta ki, a Mercedes már jóval korábban épített hasonlót. 1972-ben, éppen ötven éve mutatták be a brüsszeli autószalonon annak a kisbusznak a prototípusát, amiben pár perc alatt ki lehetett cserélni a lemerült akkumulátorokat. A csomagot egy görgős szerkezettel lehetett kivenni az autóból, és ugyanígy került be a feltöltött akku a karosszéria túloldalán.
A Mercedes elektromos kisbuszának paraméterei persze még elmaradtak a mai típusokétól. A kerekeket 75 lóerős villanymotor hajtotta, amivel legfeljebb 80 km/órás sebességet ért el, a Varta által fejlesztett 22 kilowattórás, hagyományos ólomsavas akkumulátorral pedig 50 és 100 kilométer között alakult a hatótávolság. Nem sok, de a feltöltés nem tartott tovább egy benzines autó feltankolásánál.
Csere helyett gyorsabb töltés
A cserélhető akkus kisbusz nem maradt egyedi példány, a Mercedes egy egész flottát épített belőle, 58 darabot gyártottak le, amiket a ’72-es müncheni olimpián is bevetettek – érdekességképpen a BMW is itt mutatta be a 02-esből készült elektromos autóját. A technológián még volt mit fejleszteni, hiszen az akkumulátor 860 kilogrammot nyomott, ötször annyit, mint egy hasonló kapacitású akku egy mai elektromos autóban, például a smartban.
A kilencvenes években a Vito elektromos változatát építette meg a Mercedes, és a mindössze 54 lóerős, de 190 Nm nyomatékra képes furgon már 120 km/órás sebességet ért el, a 35,6 kilowattórás akkujával pedig 170 kilométerre nőtt a hatótávolság.
A Vito akkuja nem volt cserélhető, de villámtöltéssel akár fél óra alatt fel lehetett tölteni,
és egy furgonnál az sem elhanyagolandó, hogy a csomag éppen fele olyan nehéz volt, mint az elődjében, 420 kilogrammot nyomott.
Az első elektromos Vito prototípusából csak ötöt építettek, ezt ’99-ben a brémai posta használta, majd 2000-ben a hannoveri expón is bevetették. A Mercedes pedig folyamatosan dolgozott a hajtás tökéletesítésén, és ma már széles kínálata van elektromos furgonokból: az eVito, eSprinter és EQV akár több mint 350 kilométeres hatótávval akkor is hasznos megoldás lehet, ha az akkumulátorát nem lehet pár perc alatt kicserélni.
Ez is érdekelhet: