Ha valami történik a Minivel, az mindig jó hír, mert újabb alkalom nyílik egy tesztvezetésre, ahol kipróbálhatjuk a (nem is annyira) kisautók legnagyobb istencsászárát.
Csak röviden vegyük át a legfontosabb számokat: 1958-ban, vagyis hatvan évvel ezelőtt készült el papíron az első Mini rajza. A BMW jó érzékkel tartotta meg magának a kisautót, amikor 1999-ben megvált a veszteséget és problémákat halmozó Rovertől. Jól látható hozzáértéssel gyártja az újabb és újabb változatokat és modellfrissítéseket a kultikusságot és élvezetességet kimaxoló járműből. Ez már a harmadik (!!!) BMW által készített generáció, aminek is a modellfrissítése történik a szemünk előtt.
A LED-es hátsó lámpák britzászló-mintában világítanak.
És ezzel elmondtuk a legfontosabbat, ami miatt a mostani generációt kénytelenek vagyunk az egekig magasztalni. Talán egyetlen ponton bicsaklik meg a koncepció, hogy a (fél) union jack-mintás lámpatestekben a tulaj max akkor élvezkedhet, ha megvizsgálja a világítótesteket indulás előtt, ahogy az a KRESZ-ben elő van írva. Vagy jól megjegyzi ezt:
Ha már lámpák, akkor jó tudni, hogy az első fényszórók is okosfunkcióval gazdagodtak, a LED-es távolsági fényszórók kikerülik a szemből jövőt, és ügyesen megvilágítják az útmenti akadályokat, alkalmazkodnak az útviszonyokhoz, városi, rossz látási körülményekhez. És nem mellékesen jobban is néznek ki, különösen a Piano Black Exterior package részeként adott fekete keretekkel.
Okosfunkcióból találni még jó párat: vezeték nélküli telefontöltés, Apple Carplay-kompatibilitás, felárért érintőképernyős központi rendszer, Mini Connected online szolgáltatások hada. Van minden, amit a modern online generációnk elvár autózás közben (és igen, az USB-csatlakozók számát is növelték).
Union jack-minta amúgy kérhető a kesztyűtartó fedelére, méghozzá világítós kivitelben. Lehet mondani, hogy ez már kicsit sok, de aki a Mini és a feltűnésmentesség szavakat egy mondaton belül említi, az komoly homályban él. Egy modellfrissítésnél teljesen helyénvaló módon a választható színek száma is növekedett, ezzel a hárommal: Emerald Grey, Starlight Blue és a Solaris Orange. Helló narancs, neked mindig is itt kellett volna lenned! Az még fontos információ, hogy a modellfrissítés a három- és ötajtós, valamint a kabrió változatot érinti.
És a vezetési élménnyel mi újság?
Egy Miniben parádésan megfér egymás mellett az egyedi dizájn és a frenetikus vezetési élmény.
Sajnos a szigorodó környezetvédelmi normák pont ezt az érzést akarják elvenni tőlünk. Ezért dolgoztak meg alaposan a modellfrissítésnél a mérnökök, és használnak például a BMW i modellekben is bevetett szénszál erősítésű műanyagot a motorburkolat könnyítésére, és át kellett alakítani a teljes vezérlést, kipufogórendszert és többek között a hűtést is. Innen a távolból is küldjük virtuális hátba veregetésünket az illetékeseknek, kiváló munkájuknak hála, most is élményszámba megy Minit vezetni.
Motorváltozatok:
- Mini Cooper 136 LE
- Mini Cooper S 192 LE
- Mini Cooper D 116 LE
- Mini Cooper SD 170 LE
Újdonság a hétfokozatú duplakuplungos váltó, ami saját fejlesztése a Mininek, illetve a 170 lóerős SD-ben nyolcfokozatú automata váltó dolgozik (ha valaki a kézi váltó helyett nézelődne). Bennünk még mindig élénken él az élmény, amikor egy gokartpályán kentük a 231 lóerős John Cooper Worksnek.
Most mintha kevesebb lenne a puffogás és durrogás, de ahogy befekszik a kanyarba és ott is marad, az még mindig emberfeletti képességekre utal.
A kormányzás eszméletlen pontos, japán késkészítőmesterek kezéből kerül ki ennyire precíz munka.
Az új modellek már mind be is cserkészhetők a szalonokban, egy tesztvezetést mindenképpen javaslunk beiktatni a következő hetekben.
Ez is érdekelhet:
Gyönyörű, hátsókerekes Fiat élményroadster Japánból - 124 Spider-teszt - Roadster