Szédítően gyönyörű minden részlete a Pagani Zonda Tricolorénak, ezért aztán nem is úgy kezelik, mint egy irgalmatlanul erős szupersportautót szokás, hanem sokkal inkább egy műtárgy, amit nem önfeledten vezetni, hanem áhítattal csodálni szokás.
Horacio Pagani már gyerekkorában is autókat épített magának fából, aztán a nyolcvanas években Argentínából Olaszországba emigrált, ahol az autózás szeretete határozta meg a tanulmányait és a pályáját. Versenyautók vázát tervezte és a Lamborghininél is dolgozott mielőtt megalapította a Pagani Automobilit, ahol művészi szintre emelte az autóépítést. Ez pedig a Zonda Tricolore minden áldott milliméterén látszik.
Ebben az autóban a motortér is olyan, mintha valami szobor volna. Egymást váltják a színek és a textúrák, a felületek megmunkálása az utolsó elemig hibátlanok mindenütt. A 7,3 literes, tizenkét hengeres benzinmotor a Mercedes-AMG-től érkezik, de egyik autóban sem tálalják olyan döbbenetes színpadiassággal, mint a Paganiban. Ahogyan a kipufogó leömlői kanyarognak, amilyenek a nyomórudas felfüggesztés alkatrészei, amennyire csillog a szívósor, az bámulatos.
Éppen ezért végtelenül szomorú, hogy annyira keveset lehet hallani a mechanikát működés közben. Pedig a Zonda Tricolore V12-ese 678 lóerős és 780 Nm nyomatéka van, amivel 3,4 másodperces százas sprintet és 355 km/órás végsebességet tud. Szupersportautónak is ideális volna, hanem múzeumi tárgynak tartaná mindenki, aki megkaparintja.
Három példány készült a Zonda Tricoloréból, melyet a Frecce Tricolori, tehát az olasz műrepülő csapat tiszteletére terveztek.
Sok szempontból inkább hathat túlzóan giccsesnek a Pagani, de élőben azért tiszteletet ébreszt a minőség. A Zonda Tricolore karosszériája természetesen teljes egészében szénszálas, méghozzá a lehető legjobb. Mivel Horacio Pagani egy megszállott zseni, ezért minden elemén szálirányban fut a karbon mintázata, melyen nincs fényezés, csak lakk, hogy látható legyen.
Alapvetően a Tricolore egy Zonda Cinqe, melynek a legkülönlegesebb eleme a kabin mögötti szárny. Ez a függőleges elemet a Frecce Tricolori Aermacchi MB-339 PAN kaszkadőrrepülőjének farokszárnya ihlette. Elmaradhatatlanok az olasz zászló színei, melyek az autó orrán futnak végig.
1999-ben mutatták be a genfi autószalonon a Zonda C12-t, melyből öt darab készült. A Pagani Zonda különböző frissítésekkel egészen 2019-ig maradt gyártásban. Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy sok készült volna belőle. Az elsőszériás autókkal együtt is csak 140-et gyártottak a Modena közelében lévő San Cesario sul Panaróban.
Eredetileg a legendás argentin versenyző, Juan Manuel Fangio után nevezték volna el a Pagani első modelljét, de a pilóta 1995-ös halálát követően inkább az Argentínában felbukkanó forró szélről kapta a Zonda nevet.
Ez is érdekelhet:
A Pagani legújabb költeménye a Huayra Codalunga
Hétmillió euróba kerül, de már minden példánya elkelt.
Csodálatos óda a manuális váltóhoz a Pagani Huayra Epitome
Az Epitome az első és egyetlen kézi váltós Huayra, gyönyörű nyitott kulisszával.
Művészi szintre emeli a szupersportautót a Pagani Utopia Roadster
Gyönyörű, ritka, erős és piszkosul drága.
