Aranyos a kabrió, elegáns a bőrbelsős kivitel, kívánatos a hot hatch, de a Peugeot 205-ös csúcsa a versenyautónak született Turbo 16.
Felhagyott a navigátorkodással és a 80-as években rögtön a Peugeot Talbot Sport részleg élére igazolt Jean Todt, aki bátor kijelentéssel indította pályafutását a vállalatnál. Nem egyszerű jóslat volt ez vagy lehetetlen vízió, hanem határozott kijelentés, miszerint
a Peugeot egy új autót mutat majd be 1983-ban, amit a következő évben homologizálnak, aztán 1985-ben világbajnoki címet nyernek vele.
Ez az autó az utcai autóra csak halványan emlékeztető, középmotoros Peugeot 205 T16 lett.
1977-ben kezdődött a Peugeot kisautójának fejlesztése, mely a 104-es és a Talbot Samba helyére érkezett 1983 februárjának végén. Ezekben az években több hasonló autó is felbukkant, hiszen megérkezett a Fiat Uno, a Ford Fiesta, az Opel Corsa és a második Volkswagen Polo. A Peugeot 205 rengeteg változata közül tényleg mindenki megtalálhatta a tökéleteset, de a T16 egyértelműen mindenek felett állt.
Gerard Welter rajzolta az eredeti Peugeot 205-ös formáját, a kabrió változatot pedig a Pininfarina dolgozta át. A középmotoros és összkerékhajtású T16-osnak viszont alig van köze a szériamodellekhez. Az olyan jellegzetes elemeket megtartottak, mint a szögletes hátsó oldalablak és a vaskos tetőoszlop, de a karosszéria jóval szélesebb és tele van hűtőnyílásokkal.
Kétszáz utcai autó gyártását írta elő a B csoportos rally homologizációs szabályzata. Ezt a feladatot a Peugeot régi partnerére, a Heuliez karosszériaépítő cégre bízta, akik a gyártósorról levett, szabványos háromajtós 205-ösöket alakították át. Levágták az autó hátulját és egy tűzfalat hegesztettek a középső tetőoszlopok közé, majd acéllemezből és csövekből építették tovább a 205 T16-ot.
Ahol korábban a motor volt, oda pótkerék és más apróságok kerültek, ahol pedig a hátsó ülés és a csomagtartó, ott a keresztben beépített négyhengeres blokk és a KKK turbó. Az tizenhat szelepes, 1,8-as benzinmotor az utcai változatban 200 lóerős és 255 Nm nyomatéka van, a versenyautóban pedig több mint a dupláját tudta. A könnyebb szerelhetőség érdekében az autó teljes hátsó része felnyílik, így minden oldalról hozzáférhető a motor.
Pirossal feldobott fekete és szürke kárpitos utastere hasonló hangulatot áraszt, mint a 205 GTi-ben, de a T16-osnak teljesen más a műszerfala és a felépítéséből adódóan a vezetési pozíció is. A fordulatszámmérő és sebességmérő mellett több kiegészítő műszer is van a középkonzolon, valamint egy turbónyomást mérő kis órácska. A százhetvenhetedik, feketére fényezett 205 Turbo 16-ost a katari sejknek szállították, aki gyakran használta London utcáin.
8696 kilométer van most az 1985-ös Peugeot 205 T16-ban, amin egy tizennégyezer dolláros szerviz alkalmával végezték el a vezérlés cseréjét, új szűrőket és folyadékokat tettek bele, valamint cserélték a kuplungot. Így aztán még most is olyan, mintha új volna.
Ez is érdekelhet: