Annyi izmos limuzin volt a 2000-es évek elején, mint égen a csillag, hiszen Amerikában a Cadillac CTS-V igyekezett megmutatni a General Motors nagyságát, az angolok pedig a Jaguar XJ R-rel villantották meg, hogy mit tudnak. Mindkettő igazán nagy karakter, de a német trió nehézbombázói között labdába sem rúghattak, mert az összkerekes Audi RS 6, a BMW M5 és a Mercedes-Benz E 55 AMG uralta a belső sávot. A franciák nagy reménysége pedig a Peugeot 607 Pescarolo volt.

Tökéletes volt az ötlet, de a legdurvább 607-es Peugeot nem jutott el a sorozatgyártásig.

Amíg az amerikai autók csak beleszagoltak az európai levegőbe, az angolokat pedig nem vették olyan nagy lendülettel, addig a híres német trió tarolt, de a franciák is megtalálták azokat, akik nem a rideg technikára vágytak, hanem a finom kényelemre. Ebben a legjobb a Peugeot 607-es, melynek utasterében bőrfotelek ölelnek, a gépháztető alatt pedig halkan duruzsol a bő 200 lóerős, V6-os benzinmotor.

Henri Pescarolo, a francia Forma–1-es pilóta és Le Mans-i 24 órás futamgyőztes tiszteletére mutatták be a 2002-es Genfi Autószalonon a Peugeot 607 Pescarolo koncepciót. Nevéhez méltóan ebben a limuzinban a komfort mellett nagy szerepet kap a sportosság, ami azonnal látszik a 25 milliméterrel kiszélesített karosszérián.

Véletlenül sem a merészen bordó utastér állta útját a legerősebb 607-esnek, hanem a versenytechnika.

Mivel ekkoriban 400 lóerő jelentette a belépőt a sportlimuzinok közé, ezért a gépháztető alá a Courage C60 Pescarolo Sport versenyautó V6-os motorja került, hozzá pedig szekvenciális váltót kapcsoltak. Épp ez volt az egyik oka, hogy végül nem került gyártásba az autó, hiszen egy ilyen váltó képtelen volna 200 ezer kilométert hibamentesen működni.

Korlátok közé szorította a Peugeot-t az elsőkerék-hajtás is, mert ekkora erőhöz már összkerékhajtásra lett volna szükség, ez pedig nem volt a franciáknál. Hatalmas befektetéssel járt volna a sorozatgyártás, ez pedig meglátszott volna az autó árán.

Ez is érdekelhet: