Mindig hosszas mérlegelés után döntök, ezért sokszor utólag is elégedett vagyok azzal, amit végül választottam. Nem így voltam ezzel, amikor a párszáz forintos, műanyag tojásszeletelőt dobtam be a kosaramba az Ikeában. Abban a tekintetben sok panaszom nem lehet, hogy elvégzi a feladatát, tehát a főtt tojásokat tulajdonképpen nagyjából egyenlő vastagságú részekre bontja. De már biztos vagyok benne, hogy egy kicsivel több ráfordítással sokkal jobb terméket is vehettem volna. Pontosan ezt éreztem akkor, amikor a Peugeot e-2008-at használtam.

Kellően csinos a Peugeot kis szabadidő-autója, de a tojásszeletelőmmel sem esztétikai problémáim vannak.

Elképesztően gazdag az e-2008-as családfája, hiszen a Stellantis csoport előszeretettel épít fel minden márkának egy autót ugyanazokra az alapokra. Az elektromos Peugeot-nak közeli rokona a terepjárós hangulatú Jeep Avenger és az Opel Mokka-e is, de ezen kívül még temérdek autó kötődik szoros szálon hozzá. Akárcsak a már eddig is gyakran emlegetett tojásszeletelőmnek, az e-2008-asnak is remekül állnak a színek, ebben a Vertigo kékben különösen gusztusos ez a bakancsforma.

Hármas osztatú függőleges menetfényei annyira markáns elemek, hogy szinte észrevétlenek felettük az ezüst betétes fényszórók, a modellfrissítés utáni, jobban felszerelt Peugeot 2008-asokon a hűtőmaszk lamellái is színre fújtak. Vonalai annyira élesek, mintha papírból hajtogatták volna, a kedvencem az egymásra rímelő háromszög-motívumok a kerékjáratok felett, melyeket határozott él köt össze mindkét oldalon.

Nincsen semmi különleges az elektromos változatban, csak néhány határozott E betű van szétszórva az első tetőoszlopok tövében és a csomagtérajtón, továbbá nincs rajta kipufogó sem. Az egységes építőkészlet (CMP), amire a legtöbb Stellantis csoportos autó épül, néhány kompromisszummal lehetővé teszi, hogy különféle hajtásokat is befogadjon. Még a töltőnyílás is pontosan ott van, ahol a benzines és dízel változatokon a tanksapka. Biztosan vannak, akiknek könnyebb elfogadni az elektromos autó gondolatát, ha az a lehető legközelebb áll egy belsőégésű motoros verzióhoz.

Mintha az igazán nagy szabadidő-autóktól lesett volna el minden formai játékot, annyira felnőttesen magasan van a gépháztető vonala, de a kerékjáratok körüli műanyag betétek és a szinte egyenes tető is a klasszikus terepjárós stíluselemek. Pedig az e-2008-as valójában a kisautók elől szívja el a levegőt, de ebben a hosszú és keskeny karosszériában tényleg érezhetően több hely van, mint egy 208-asban.

Merészen húzott vonalai izgalmassá teszik a beltér végtelenül komor feketeségét.

Homorú műszerfalából látványosan kiugrik az utasok felé a fedélzeti rendszer érintőképernyője és a kis átmérőjű, kétküllős kormány. Évek óta ilyen a Peugeot-k műszerfala, mégis frissnek tűnik az i-Cockpit elrendezés, amiben a digitális műszeregységet nem a kormányon át látom, hanem felette. Óracsoportján többféle nézetbe lehet rendezgetni a pixeleket, így a navigációhoz sem kell feltétlenül oldalra pillantani. Én alulról karcolva a 180 centimétert még be tudom állítani magamnak kényelmesre, de nem minden magassággal passzol ez a berendezés.

Ahogyan azt az arányai már kívülről megüzenik, az utastérben inkább hosszában van elegendő hely, mint széltében, cserébe viszont a csomagtér 434 literes, az ülések döntése után pedig 1467 liternyi raktér áll rendelkezésre. Nem sorakoznak a gépháztető alatt a dugattyúk, mégsincs rekesz az orrában, így a töltőkábelek a csomagtér padlója alatt férnek el. Ez sokszor még eleve villanyautónak készülő villanyautóknál sincs másképpen, tehát nem feltétlenül a közös platform hátránya.

Kellemes tapintásúak a bőrrel és szürke szövettel kárpitozott ülések, amivel éles kontrasztban áll az utastér többi eleme. A műszerfal teteje még puhább tapintású műanyagból van, de a többi a tojásszeletelőmnél is keményebb, könnyebben karcolódó plasztik. Nem sajnálták a könnyen ujjlenyomatossá és porossá váló zongoralakk betéteket sem, így sosem tűnik igazán tisztának az e-2008. Mind közül a legkínosabb elem egyértelműen a kamu karbon takaró a váltó kapcsolója előtt, amivel a régebbi kar helyét deszkázták be leplezetlen költséghatékonysággal.

Minden főtt tojás alkalmával arcon vág a spórolás rideg szele, és nincs ez másképpen az e-2008-cal sem. Az olcsón megúszott dekorbetétek felett még könnyen el lehet siklani, de az automata fényerő-szabályozás nélküli műszerfalhoz már különös kegyetlenség kell, mellé még a kesztyűtartó sem kapott egy átkozott diódát sem, hogy ne a sötétben kelljen tapogatózni. Ezek csak bosszantóak, de a két kamerából felülnézeti képet csináló 360 fokos kamera mellé még életveszélyes is, hiszen elhiteti a vezetővel, hogy mindent lát az autó körül, de az időközben labdájáért szaladó kisgyereket nem jeleníti meg a néha lefagyó kamerakép.

Nincs semmi emlékezetes az e-2008 vezetési élményében, és egy cseppet sem hiányzott belőle.

Tudna nagyot lépni az újonnan fejlesztett 156 lóerős villanymotorral és a 260 Nm nyomatékkal, de a Peugeot-nál inkább olyanra hangolták, hogy olyan gondtalanul lehessen használni a mindennapokban, mint egy kávéfőzőt vagy mikrosütőt. Becsukom a kellemetlenül döngő ajtókat, megnyomom a műszerfalon a startgombot, bimbammol egy kicsit, életre kelnek a pixelek mindkét képernyőn, hosszan húzom a váltópöcköt, hogy felfogja a D-t, még ki is szalad a számon egy hahómenniszeretnék, utána pedig már indulhatok is.

Menetmódjai között érzékelhető a különbség, mert normál módban tényleg egyszerűen olyan, mint egy autó, Ecóra kapcsolva lusta lesz a gázreakciója, Sportban pedig kiélesedik. A 9,1 másodperces százas sprint remekül mutatja, hogy valójában mennyire elég ez a dinamizmus a mindennapokban. Futóművén (elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkar) érezni igazán, hogy nem viseli szó nélkül az 54 kWh-s lítiumion akkumulátorral járó plusz súlyt, ezért úthibákon bosszúsan odacsap a hátsó felfüggesztés.

Akkumulátorának nettó kapacitása 48,1 kWh, és az erre alkalmas egyenáramú oszlopokon akár 100 kW-tal is tölthető. Ez annyit jelent, hogy 20-ról 80 százalékra akár 30 perc alatt feltölthető. 408 kilométeres hatótávot ígér rá a Peugeot, de a téli hidegben 19-20 kWh/100 km körüli fogyasztással inkább a bőven 300 kilométer alatt volt realitás. Nem ez fogja elhomályosítani a kilométerfaló turbódízeleket, de a napi tennivalók elvégzéséhez már ideális.

Ha már ennyiszer említettem, akkor még begépelem azt is, hogy az e-2008-hoz hasonlóan műanyagos és messze nem hibátlan, Uppfylld nevű tojásszeletelő 495 forintba került. 100 forinttal többért már kaphattam volna olyat is, amit könnyebb elmosni és szebb szeleteket csinál. Ugyanígy van ez ezzel a Peugeot-val is, ami Allure felszereltséggel, opciós ülésfűtéssel és hőszivattyúval már 15,5 millió forintba kerül, aminél nem kell sokkal tovább nyújtózkodni egy sokkal minőségibb elektromos autóért.

Ez is érdekelhet: