Gilles Vidal éppen csak átvette a Citroën mellett a Peugeot vezető dizájnerének pozícióját is, amikor elkészültek az oroszlános márka legújabb tanulmányautójával. 2010-ben a genfi autószalonon leplezték le az SR1 névre keresztelt koncepciót, amelynek küldetése az volt, hogy bemutassa a jövő Peugeot-modelljenek dizájnját.

A Peugeot-nál éppen akkor kezdett elharapódzni a hűtőmaszk mérete, gondolj csak a 207-re és a 407-re, és az SR1 ennek a korszaknak vetett véget.

A jelentősen kisebb méretű maszkja, szűkebbre szabott fényszórói új arcot adtak az autónak,

és ezen a tanulmányautón jelent meg a sétáló oroszlános embléma átdolgozott változata is.

Mégsem a stíluselemei miatt tetszik még mai szemmel is annyira az SR1, hanem azért, mert egy tökéletes arányokkal megrajzolt sportautóról van szó.

A hosszú motorházfedelével és rövid hátsójával dögös jelenség, 4,82 méteres hosszával, 1,92 méteres szélességével és 1,25 méteres magasságával bőven a középkategóriába sorolható.

A Peugeot akkor már javában dolgozott a hibrid hajtáson, és az SR1-be ennek minden addiginál erősebb változata került.

Az 1,6 literes, turbós benzinmotorja önmagában is 218 lóerős, 300 Nm nyomatékkal, míg a hátsó kerekekhez 95 lóerős, 178 Nm nyomatékú elektromotor került. A kombinált teljesítmény 313 lóerő, ami elég jól hangzik.

A hibrid hajtással elég sportos volt az SR1, hiszen 4,7 másodperc alatt gyorsult százra, és 290 km/óra volt a végsebessége,

a fogyasztása 4,9 liter százon, ami szinte túl jól hangzik, hogy igaz legyen. Az SR1 érdekessége még, hogy bár összecsukható keménytetős, mint a kupé-kabriók, mégsem aránytalan a formája egyik szögből nézve sem.

Sokan már a 407 Coupé utódját látták benne, és örömmel láttuk volna az utakon is az SR1 szériaváltozatát,

de a Peugeot csinos tanulmányautója végül nem került gyártásba. A dizájnja olyan sikermodelleket ihletett, mint a 308-as második generációja, ami elnyerte az európai év autója díjat, de az elődjével ellentétben abból már nem készült kupé-kabrió.

Ez is érdekelhet: