Mostanra hagyományosan a Turbo S a leggyorsabb és a legkezesebb utcai Porsche 911, melynek legnagyobb szuperképessége, hogy használható mindennapi autó és pályanapi játékszer egyszerre. A 992-es 3,7 literes, hathengeres bokszermotorja két turbófeltöltővel 650 lóerős és 850 Nm nyomatéka van, amivel bőven kevesebb mint 3 másodperc alatt gyorsul 100-ra, és 330 km/óra a végsebessége. Ez az egész őrület pedig a 70-es évek 930-asával szabadult az utakra, de akkor még közel sem volt ennyire kezes.

Elsőként a versenyautókon kezdett kísérletezni a turbófeltöltővel a Porsche, de a hetvenes évek elején már megkezdődött az utcán is használható 911 Turbo fejlesztése, eredetileg azzal a céllal, hogy megfeleljenek az FIA megváltozott homologizációs szabályainak. Huszonnégy hónapon belül minimum négyszáz autó gyártását írták elő, a Porsche pedig olyan népszerű lett, hogy 1976 májusára már az ezredik darab is elkészült.

Bálnafarok méretű hátsó szárnyáról azonnal felismerhető a 930-as, melynek hathengeres, még mindig léghűtéses bokszermotorja igényelte is a megfelelő hűtést. Az első Turbót maga Ferry Porsche ajándékozta a hetvenedik születésnapját ünneplő Louise Piëch-nek. A Carrera keskenyebb karosszériájába akkor egy 2,7 literes, turbómotor került, szemben a széria 3,0 literesével.

Kezdetben 3,0 literes, hathengeres bokszermotorral és egyetlen KKK turbófeltöltővel jelent meg a 911 Turbo, melynek teljesítménye folyamatosan nőtt az évek folyamán. Ebben az 1979-es autóban már 3,3 literes motor van, de az amerikai modell teljesítménye alacsonyabb az európai változaténál. A 245 lóerővel viszont még így is valamivel több mint 5 másodperc alatt ugrik 100 km/órás sebességre az 1,2 tonnás Turbo.

Tipikus 911-es a Turbo modell is, melynek háromküllős kormányán túl ott az ötórás műszeregység, a két sportülés között pedig a négyfokozatú kézi váltó karja. Ezek az autók még messze nem voltak olyan kezesek és kényelmesek, mint a mostani Turbók, a pedálok kissé jobbra esnek, a váltó pedig karcos.

Fekete fényezéshez élénk narancssárga bőrkárpitot párosítottak ebben az 1979-es autóban, melynek tökéletes állapota nem is olyan meglepő, hiszen alig több mint 240 kilométer van benne. A modellt Amerikában egyszerűen csak Turbónak hívták, de a korai darabokra a Turbo Carrera név került.

Ahogy megváltoztak a károsanyag-kibocsátási szabályozások Japánban és az Egyesült Államokban, a Porsche a modell kivezetésére kényszerült ezeken a piacokon. Erről emlékezik ez a kis plakett a műszerfalon, hogy ez az autó az utolsó ötven amerikai piacos modell egyike. Mindeközben Kanadában 1980 után is elérhető volt a 911 Turbo.

Átdolgozott futóműve, nagyobb teljesítményű fékei és futóműve van a Turbónak, valamint kiszélesített karosszériája. Nagyon könnyen felismerhető a csúcsmodell a hatalmas hátsó szárnyról és a széles peremű Fuchs felnikről is. A tökéletes állapotú veterán sportautó értékét 400 ezer dollárra becsülik.

Ez is érdekelhet: