Minden elképzelhető opciós tételt bepipált a 911 Turbo S-hez, de ez nem volt elég. Otis Chandlernek az egyedi fényezéshez tökéletesen passzoló belteret is készített a Porsche.
Mire beköszöntött a 90-es évek, addigra teljesen egyértelmű lett, hogy a Porsche nem lesz képes megélni a tervezési munkákból és bérgyártásból, de a léghűtéses bokszermotorral szerelt sportautóról továbbra sem mondtak le. Az 1994 januárjától gyártott 993-as sorozat választéka a szerényebb Carrerától egészen a brutális GT2-ig nyújtózott. Mindegyikben közös pont, hogy ez minden idők egyik legszebb 911-ese, amivel együtt lezárult a léghűtéses korszak.
Ebben az remek arányú autóban értek össze a hagyományok és a korszak modern autóépítési megoldásai.
Rövid tengelytávja és a farmotor miatt az autó egyensúlya mindig biztos kezű vezetőt kívánt, de a 993-asnál mindent megtettek, hogy barátságosabb legyen a 911-es vezethetősége, ami leginkább az újonnan fejlesztett futóműnek köszönhető. Az alumínium ötvözetből készült, többlengőkaros felfüggesztés közvetlenebbé és stabilabbá tette, valamint csökkentette a 911-esre jellemző túlkormányzottsági hajlamot. Ebben jelent meg a hatfokozatú manuális váltó, így a csendesebb utastérrel már utazásokhoz is komfortos lett a Porsche.
Amíg korábban a 911 Turbo arról volt híres, hogy a hirtelen haragú motor és a szokatlan súlyelosztás kombinációja áldozatokat követelt, addig a 993-asnál már a legizmosabb polgári modell egyértelműen a mai funkcióját kapta meg, tehát a mindig és mindenhol, atombiztosan tapadó és pokoli gyors sportautóét.
Első ránézésre csak egy evolúciós lépésnek tűnik a 993-as, de csak az alkatrészek 20 százalékán osztozik az elődjével.
1995-ben jelent meg a kicsi több mint 400 lóerős Porsche 911 Turbo, majd két évvel később tartották a Turbo S premierjét. Már kizárólag a 959-es rendszerén alapuló, elektronikusan vezérelt összkerékhajtással érhető el, amivel sokat javult az autó kezelhetősége. A gyengébbik Turbo a legtöbb mérés szerint kevesebb, mint 4,5 másodperc alatt gyorsul 100-ra, a végsebessége pedig 290 km/óra.
3,6 literes, hathengeres bokszermotorját alumínium ötvözet forgattyúsházzal és hengerfejekkel szerelték, valamint két nagyméretű KKK K24 turbófeltöltő hergelte a Turbo S-t 450 lóerősre. Másodlagos olajhűtő és módosított Motronic motorvezérlő került az autóba. Az olyan amerikai modellek, mint ez a piros és sárga csíkokkal díszített, kék fényezésű Porsche, a helyi kibocsátási szabályozások miatt 430 lóerősek.
60 mérföld/órára 3,6 másodperc alatt gyorsul a 911 Turbo S, de a 100 mérföldes óránkénti sebességet is eléri 8,9 másodperc alatt.
Ebből elég világosan látszik, hogy a közel harminc éves Porsche eszeveszett gyors autó még most is. A legerősebb modellt szinte csak álló helyzetben lehet igazán megfigyelni, ekkor látszik az átdolgozott első lökhárító, a négy kipufogóvég és a dupla lapos hátsó szárny is, valamint az intercoolerhez vezető hűtőnyílás.
Száznyolcvanhárom autót készített a Porsche az amerikai piacos 911 Turbo S-ből, de mind közül magasan kiemelkedik ez itt, melyet Otis Chandler rendelt meg 1997-ben. Ő volt 1960-tól két évtizeden át a Los Angeles Times kiadója, és az innen származó tetemes pénzt imádta az autózás iránti szenvedélyére költeni. 917-ese és 935-öse adta az inspirációt a kék színűre fényezett autóhoz, melyet sárga és piros csíkok díszítenek. Egyedi a beltér is, melyet kék bőrrel kárpitoztak, sárga övek lógnak az ülések mellett és pirossal keretezték az ötórás műszeregységet. Otis Chandler semmin sem spórolt, és ennek köszönhetően igazán egyedi ez a 993 Turbo S.
Ez is érdekelhet: