Világhírű terepjáró lett a Land Rover, de a vállalatnál már az 50-es évek elején érezték, hogy egyetlen modellnél jóval többre van szüksége a márkának, ezért egy sokkal inkább polgári felhasználású, összkerékhajtás helyett csak hátsókerék-hajtású Road Roverben gondolkoztak. Néhány prototípus után azonban az ötlet a fiókba került és egészen a 60-as évek végéig nem vették elő újra. A koncepción azonban sokat csiszoltak, így végül a kényelmet és terepképességeket vegyítő Range Rover lett belőle.

1967-ben ismerte fel a Rover, hogy egyre nagyobb igény mutatkozik Amerikán kívül is a szabadidő-autókra.

Ekkoriban azonban nem felfújt kommersz vackok voltak ezek az autók, hanem komoly tervezési szempont volt, hogy a világ legtávolabbi tájainak járatlan ösvényein is megbízhatóan üzemeljenek és gázoljanak át akár folyókon is. Remek példa volt az International Harvester Scout és a Jeep Wagoneer is, de a Rover egy Ford Broncót vásárolt, hogy megvizsgálja. A Range Rover egyértelműen drágább és polgáribb autó volt a Land Rovernél, de nem véletlenül szerepelt olyan sokszor a Párizs-Dakar eseményein és számtalan más expedíción Afrikától az Északi-sarkig.

Ahogyan a Land Roverek esetében, úgy a Ranger Rover karosszériájának nagyobbik része könnyű alumíniumból készült, kivéve a két részben nyíló csomagtérajtót. A különbség azonban az volt, hogy amíg a Land Roverek kasztniját alumíniumlemezből hengerelték, addig a Range Rovernél egy acél keretre kerültek az alumínium panelek. Ezt a módszert korábban már a Rover P6 limuzinnál is alkalmazták, mely elsőként nyerte meg az európai Év Autója díjat.

Végtelenül egyszerű, mégis annyira karakteres a Range Rover formája, hogy vannak benne a mai napig kötött elemek, melyeknek mindenképp helye van a legújabb modelleken is. Mostanra sokkal nagyobb teret nyert az ötajtós kialakítás, de az első Range Rover még háromajtós volt. Ami azonban hagyományos részlet, az a két sarkán púpos gépháztető, így tökéletesen láthatóak az autó dimenziói, mely a fák között kanyarogva igazán hasznos apróság. Minden téren nyert a funkcionalitás, ezért az autó oldala teljesen sík, a kilincsek is süllyesztettek.

Praktikus és költséghatékony a szimmetrikus műszerfal, mely a jobb- és balkormányos változatoknál azonos öntvényből készült, csak a műszercsoportot és az apró kiegészítőket szerelték rá másképpen, mint a Rover SD1-nél. Szakítva az akkor általános laprugós futóművel, a Range Roverekben már tekercsrugó van és mind a négy kerék mögött tárcsafék.

Még a 60-as évek végén elkészültek az első Range Rover prototípusok, melyek a Velar nevet kapták.

1970 májusában regisztrálták a sajtóosztályon a harmincegyedik elkészült Velart, melyet a következő évben Finnországba küldtek, hogy igazán hideg időben teszteljék a Range Rover állóképességét. A fehér fényezésű terepjáróba plusz fűtést is szereltek, valamint kíváncsiak voltak az ABS műanyagból készült hűtőrácsra is. Amikor visszakerült Angliába, akkor a differenciálművet tesztelték a Herefordshire-ban található off-road pályán, majd 1973. október 30-án egy márkakereskedőhöz került az előszériás Range Rover.

Egészen mostanáig maradt a William Ellis Garage kereskedést birtokló családnál az autó, mely 2000-ben esett át nagyobb restauráláson, aztán rendszeresen jelentek meg vele különböző találkozókon és kiállításokon. Ötven év után az eredeti számlájával és a finnországi teszt archív képeivel együtt várhatóan nyolcvanezer angol fontért talál majd új gazdára az autó.

Ez is érdekelhet: