Egyetlen percre sem jut eszébe lenézően legyinteni a francia autókra annak, akit ringatott már az út felett hidropneumatikus Citroën BX, terpeszkedett már Renault Safrane kényelmes bőrfoteljeiben vagy hajszolt az őrületbe izgága farral táncoló Peugeot 205 GTi-t. Amíg voltak ilyenek, addig lelkesen rajongtam a családot elnyelő, praktikus egyterűiket, az extravagáns limuzinjaikat és a vagány hot hatch-eket, a dicső múltjuk gyönyörű kupéit, melyek olyan ízt hoztak az autózásba, mint semmi más. Első ránézésre a Renault Austral is tökéletesen illeszkedett a sorba.

Átkozott szerencsétlensége, hogy nem szobornak, hanem autónak született, mert így a stílusa csak egyetlen tényező a nagy egészben.

Ha kizárólag a dizájnerek munkáján múlna, hogy melyik a legjobb kompakt SUV, akkor a Renault Austral már locsolhatná is a pezsgőt a dobogó tetejéről. Mert a ropogós baguette felett a Volkswagen Tiguan egy unalmas tömbnek tűnik, a Hyundai Tucson esztétikája innen nézve keleties, az Opel Grandlandról inkább ne beszéljünk, a hibrid Toyota RAV4 legnagyobb fegyverei az örök élet ígérete és a fogyasztása, a Nissan Qashqai pedig mindig egy igazi vállalhatatlan kacat volt. Nagy kár, hogy a Renault Austral moduláris CMF-CD platformja miatt éppen az utóbbinak a minden riválisánál jobban öltözött és minőségibb autónak érződő rokona.

Kétféle hibrid hajtással és három teljesítménnyel készül a Renault Austral, melyek közül a csúcsot a 200 lóerős rendszerteljesítményű hagyományos hibrid jelenti. Konnektorról tölthető változat egyelőre nincsen, az alapmotorja pedig a Mercedesszel közösen fejlesztett 1,3-as, négyhengeres turbómotor, mely felbukkan az izmosabb Daciákban és a megfizethetőbb árú Mercedes-Benz modellekben is. A Renault Australban 12 voltos mild hibrid rendszerrel takarékoskodik a változattól függően 140 vagy 160 lóerős benzines. Mivel 1,5 tonnás súlyával az Austral meglepően könnyű, ezért lazán vinné az egyre szigorúbb kibocsátási normáknak megfelelő 1,3-as is, ha a fokozatmentes automata hagyná kibontakozni.

Amint lenyomom a gázpedált, a dugattyúk hevesebben kezdenek járni a motorban, de mégsem kezd el gyorsabban szaladni a világ az ablakon túl. A Renault Austral váltója egészen ügyesen játssza el, hogy vannak fokozatai, de a CVT-kre jellemző nyúlós érzés, a kellemetlenül megkésett reakciók minden gázadásnál lebuktatják. Amikor autópályán vagy vidéki utakon autóztam lendülettel, akkor gondtalanul suhant az Austral, a 20 colos felnik ellenére az első futóműve is egész szépen viselte a töredezett aszfaltot, csak a hátsót pofozta koppanásig minden apró egyenetlenség. A fokozatmentes váltó leginkább városban idegesítő, amikor sokszor kell megállni és újra gyorsítani, mert mindig ott van az a túl hosszú másodperc, amíg elindul, ez különösen a körforgalomba érkezés előtt pumpálja fel egészségtelenül a pulzust.

Elöl hagyományos MacPherson futóműve van, hátul pedig csatolt lengőkaros az Austral felfüggesztése, ami kifejezetten puhára van hangolva, ezért egész kellemesen lehet vele utaztatni a családot, cserébe a lendületes kanyarokat meg kell hagyni az Alpine A110-esnek. Visszafogott dinamizmusa és a szerény mild hibrid rendszer áldásos hatása nem látszik meg a fogyasztásán, ami rendre 8,5 és 11 liter között ingadozott attól függően, hogy Budapesten araszoltam vagy vidéki kiránduláson autóztam.

Nagyon könnyű megkedvelni a Renault Austral praktikus és kényelmes utasterét.

Mintha a Megane E-Tech ajtaját nyitottam volna ki, annyira hasonló az Austral műszerfala, ami remekül áll neki. A műanyagok azonos textúrájúak és színűek, ezért minőséginek hat az egész beltér, mert a keményebb és a kellemesebb tapintású felületeket okosan válogatták össze a Renaultnál. Talán csak a hangversenyzongorákat megszégyenítő mennyiségben felvitt fényes fekete felületekkel szaladt meg túlságosan a dizájnerek keze. Több gomb és pár szellőzőnyílás is van a könnyen porosodó és karcolódó felületen, amihez gyakran nyúlnak az utasok, ezért minden nappal egyre koszosabb lesz a műszerfal. A jó ízléssel kimért ezüst dekorációval, hangulatvilágítással és az utas előtti sötét matt fabetéttel még feketében is otthonos a Renault Austral. Tetőkárpitja zseniális, mintha tweed zakóból volna minden az üvegtető körül.

Nem kedvelem a szögletes kormányokat, de az Australban valahogy sikerült épp annyira sarkosítani a kört, hogy természetes mozdulattal lehet ráfogni kanyarodás közben is. A jobb kezemre viszont aggasztóan sok bajuszkapcsoló jut, fentebb a váltó karja, néhány centivel alatta az ablaktörlő, majd a multimédia kapcsolói vannak, így nagyobb a zsúfoltság a karima mögött, mint egy Jean-Michel Jarre koncerten.

Digitális óracsoportja letisztult és tényleg csak a lényeg van a vezető előtt, így nem vonja el az útról a figyelmet. A középkonzolon álló 12 colos érintőképernyő képe szép, éles, klasszak rajta a színek és a grafikai elemek, mögötte pedig egy Androidos rendszer fut, ezért applikációkat lehet letölteni rá és alapból a Google navigációja mutatja az irányt. Vezeték nélkül csatlakozik az Apple CarPlay vagy az Android Auto. Az előre és hátra mozgatható csuklópihentetőn még töltőpad is van, ahová a nagyobb telefonok is elférnek.

Rengeteg hasznos tárolóhely van az Australban, mert a könyöklő alatt és előtte is számtalan kacat elfér, aztán tele lehet tömni az ajtózsebeket és a kesztyűtartót. Ami már közelebb van egy gurulós bőröndhöz, mint a pénztárcához, annak pedig ott az 500 literes csomagtartó. A hátsó ülések állításával akár további 75 litert lehet még nyerni, a támlák döntése után pedig több mint 1,5 köbméteres a raktér.

Öröm elmerülni a Renault Austral csodás részleteiben, annyira lenyűgözően franciás a dizájn.

Minden elemén van valami, ami miatt jó időtöltés nézegetni az autót, annyira remek arányérzékkel húzta a vonalakat Gilles Vidal csapata. Gépháztetején egymással játszanak a homorú és a domború felületek, a hűtőrácsa pedig mintha keverőpult volna, úgy játszik az összefűzött téglalapokon a fény. Szinte beleolvadnak a maszkba a LED-es fényszórók, melyeknek lézervágott elemei ezüstösen csillognak a bura mögött. Határozott élekkel domborodnak a sárvédők a kerekek felett, kontúrnak pedig egy kis fekete sáv. Mind közül a legnagyobb kedvencem a felni, mert egyszerre látom benne az Eiffel-tornyot és az égen elhúzó Concorde sziluettjét.

Klasszikus szabadidő-autó sziluettje van, körben ezüsttel vastagon keretezett ablakokkal, az ajtók alján pedig mintha fűzővel karcsúsítottak volna a lemezeken. Nem olyan elegáns, mint egy pazar Renault 25 Baccara, közelében sincs az Avantime extravaganciájának, de az Austral formatervét az egymásra rímelő apróságok teszik harmonikussá. Hátsó lámpája épp úgy C alakot formáz, mint az első, csak itt apró fényoszlopok izzanak vörösen.

11,8 millió forint a legolcsóbb Renault Austral, amiben az 1,3 literes motor 140 lóerős változata van, méghozzá hatfokozatú kézi váltóval. Aki maga mögött hagyná a kuplungpedált és váltókar tologatását a kulisszában, annak 1,9 millió forinttal többért már ott van a TCe 160 a rettenetes CVT-vel. 16,2 millió forint a legolcsóbb tisztességes hibrid Austral. Ehhez jönnek még az olyan opciós tételek, mint az összkerék-kormányzás 600 ezerért, a Matirx LED Vision fényszórók 350 ezerért vagy a 325 ezer forintos panoráma üvegtető.

Nagyon nehéz felérni az igazán kényeztető francia autók magasságába, és a Renault Australnak nem is sikerül. Elképesztően jól néz ki, bőven van benne hely, könnyen és gyorsan használható a fedélzeti rendszere, már csak egy rendes automata váltó kéne bele, hogy ne csak nézni, hanem használni is jó legyen.