1984-ben alaposan átdolgozták a Renault 5-öst, mely során a legnagyobb változás nem a modernizált megjelenés volt, hanem az eddig hosszában álló motort felváltotta a keresztmotoros elrendezés. Ezzel a lépéssel ugyan versenyképes maradt az ekkorra már több mint egy évtizedes R5, de a franciák elkezdték fejleszteni az 5,5 millió példányban eladott modell utódját.

Padlólemeze és felfüggesztése is az R5-höz köti a Cliót, ami az első modell a Fuego kupé után, melyet nem számmal jelöltek. Ezt követően a vállalat kínálatából folyamatosan tűntek el a numerikus megjelölések és helyét az önálló modellnevek vették át.

Franciaország legnépszerűbb autóját váltotta le 14 év után a Renault Clio, melynek népszerűsége ma is töretlen.

1990 júniusában mutatták be a Párizsi Autószalonon és hamar elnyerte az Év Autója címet is a Clio, aminek három- és ötajtós változatai mellett a motorválasztéka is rendkívül széles volt a kis benzinestől a takarékos dízelmotorokig. A felszereltség fapados verziótól egészen a bőrfoteles és fabetétes Baccaráig terjed.

Három évvel a bemutató után dobták piacra a sportos Clio Williamst, melyből első körben 3800 sorszámozott darabot készítettek, de népszerűsége miatt a Renault csak 12 ezer autó után állította le a gyártást.

Ezek közül sokat versenyautóvá alakítottak, majd a pályán elszenvedett veszteségek után más utcai Clio Williamsekkel pótolták, így gyorsan fogytak.

Neve és a sötétkék színéhez párosított arany kiegészítők miatt egyértelműen kötődik a Williams Forma-1-es csapathoz, de a fejlesztésben és a tervezésben sem vett részt Frank Williams istállója. Az autót a Renault Sport részlege készítette, az alapok pedig az 1,8 literes motorral szerelt Clio 16S-től érkeztek. 1996-ban biztonsági autóként szerepelt az F1-es futamokon, de a Clio Williamsnek ez a legközelebbi kapcsolata a sportággal.

2,0 literes, 16 szelepes, négyhengeres szívó benzinmotorja 147 lóerős teljesítményét 6100-as fordulaton adja le, maximális nyomatéka pedig 175 Nm 4500-as fordulattól. A 215 km/órás végsebességgel egyértelműen túlszárnyalta a Peugeot 205 GTi 1,9-es változatát.

Nemcsak erősebb motort pakoltak a Clio Williamsbe, hanem a Cup versenyautó megerősített első segédvázát kapta, még a 16S-nél is szélesebb első nyomtávja van és keményebb futóműve, valamint vastagabb kanyarstabilizátorai.

Nagy felháborodás volt az első sorozatos Williams tulajdonosai körében, amikor újabb bőrt húztak le a típusról.

Mivel limitált példányszámú modellként dobták piacra, ezért a legerősebb Clio vásárlói joggal várhatták, hogy a Renault nem dobja újra piacra az autót. Ez azonban nem így történt, a későbbi modelleket a más árnyalatú sötétkék fényezésről és hasonló apróságokról lehet felismerni.

Ez az 1994-es évjáratú autó azonban még az első sorozatból származik, és nagyon szépen feszít az arany Speedline felniken. A háromajtós Clio formájának nagyon jól áll a sportosság a kiszélesített kerékjárati ívekkel és az aszimmetrikus motorháztetővel, melyet előre buktatva látható a Supersprint kipufogón át üvöltő motor.

Utastere mindenütt szürke, a Speedline ülések szürke szövetjén kék W jelenik meg, és színben passzolnak a biztonsági övek, de az óracsoportban is kék háttér előtt szaladgálnak a mutatók.

Középkonzolja felett három kiegészítő műszer mutatja az olajszintet, az olajnyomást és a -hőmérsékletet.

Még virágzott az izmos ferdehátúak műfaja a 90-es években, így a kis Renault-nak olyan ellenfelei voltak, mint a Peugeot 106 Rallye, a Ford Fiesta XR2i vagy a Volkswagen Polo G40, és még sokan mások. 145 ezer kilométerrel az órájában ez a sorszámozott plakettel rendelkező, első szériás Renault Clio Williams igazi kincs a hot hatch-ek között.

Ez is érdekelhet: