Egyetlen percig se gondold, hogy Goodwoodban tömött sorokban állnak a kékvérű nemesek, hogy diszkrét biccentés kíséretében fogadják a Rolls-Royce bársony párnán átnyújtott kulcsát. Mostanra nem kecsegő parkettás és olajfestményekkel tűzdelt vidéki kastélyokhoz gurulnak ezek az autók, mert a pénz már kinőtte a grófi címet, ezt már Guy Ritchie is megmutatta. A világ milliárdosai nem iparmágnás úriemberek, hanem techvállalatok vezetői és kriptovalutákkal zsonglőrködő, újhullámos gazdagok, akiknek nem alkalmi viselet a Rolls-Royce Spectre, hanem a világ legfényűzőbb elektromos kupéja, egy baromi látványos kiegészítő a töltőkábel végén.

Mintha egy Apple Watch volna egy Audemars Piguet tokjában, szóval a mechanikai finomságok helyett pixelek vannak.

Nincs selymesen járó tizenkét hengeres motor Spectre gépházteteje alatt, a helyén inverter és kábelek vannak egy műanyagokkal keretezett, szálcsiszolt lap alatt. Mögötte nincsen váltóharang, sem differenciálműbe futó kardántengely, a felfüggesztés sem hidropneumatikus, mint a Silver Shadow-ban. 6,75 literes benzinmotor helyett két villanymotor repíti a légrugókon ringatózó, háromtonnás kupét. Eddig is nagyon közel voltak a modern Rolls-Royce-ok a BMW-k csúcsához, de a vastagon fényezett lemezek alatt ez tényleg csak egy i7-es.

Több mint száz éven át fejlesztették a belsőégésű motort, szaporodtak a dugattyúk, hogy minél kevesebb vibrációval járjon, növekedett a lökettérfogat, hogy erőlködés nélkül lendítse meg a nehéz bőrökkel és intarziás fabetétekkel tömött utasteret, de még ez sem volt elég. Hogy a Rolls-Royce tényleg mindennél csendesebb legyen, súlyos hangszigeteléssel bélelték ki, ahol csak lehet. A Spectre villanymotorjai némák, a V12-est idéző, szintetikus motorhangot a menüből lehet bekapcsolni, de bűn ilyesmire pazarolni a gondosan beállított Bespoke Audio hangrendszert, sokkal kellemesebb a csendes ringatózás az út felett.

Mivel ez nem egy sofőrös limuzin, hanem egy kétajtós kupé, ezért valamivel intenzívebb benne az utazás is. Úgy értem, hogy egy Rolls-Royce szintjén tekertek rajta picit, szóval nem pont olyan, mintha egy színes némafilmet néznék az ablakon át. Mert a Spectre a vastag üvegezés ellenére 100 km/óra körül hallhatóan beengedi a gördülési zajt és a menetszelet is. Pedig semelyik korábbi Rolls-Royce nem hasítja olyan hatékonyan a levegőt, mint a Spectre. A 0,25-ös légellenállási együtthatóját a szélcsatornában grammolták ki, melyhez a korábban függőlegesen álló maszkot is pár fokkal bedöntötték, az orrán díszelgő Emily szobrát pedig légiesebbre faragták.

Alumínium karosszériája minden korábbinál merevebb, de a padlóban lévő 102 kWh-s akkumulátor súlyos alkatrész, ezért ez az 5,5 méteres és több mint 2 méter széles autó alulról karcolja a 3 tonnát. Az elektromos Rolls-Royce annyira monumentális, hogy a 23 colos felnik mutatnak alatta természetesen, szétfeszíti a sávokat, a többi autó összezsugorodik mellette a forgalomban.

Töményen árad belőle a fölényesség, szédítő mélységei vannak a vastagon lakkozott fényezésnek, a masszív krómok vadul csillognak a Spectre karosszériáján.

Tökéletes arányok teszik időtlenné a Rolls-Royce-t, és ez nincs másképp az elektromos kupénál sem. Ennek is rövidke első túlnyúlása van és végtelen hosszú az orra, mintha egy hosszú blokknak kellene benne a hely, pedig nincs is benne ilyesmi. A másfél méteres ajtók hátrafelé nyílnak, hogy igazán elegánsan lehessen kiszállni belőle a vörös szőnyegre vagy a Casino de Monte-Carlo előtt. Finoman lejtő tetővonala olyan, mintha egy 1967-es Mustang Fastback inspirálta volna, a keret nélküli ablakokat leengedve pedig olyan kecses, mintha nem is kétszer olyan nehéz lenne, mint a 316-os BMW-m.

Hagyományosan a Rolls-Royce az autózás csúcsa, ezért inkább illedelmesebb példára váltok és azt mondom, hogy a Spectre sziluettjét a Wraith-től örökölte, az osztott fényszórók pedig egyszerre rímelnek az uralkodó trendekre és a csodálatos Phantom Coupé lámpáira. Méretben a két Rolls-Royce között van, ezért kényelmesen elfér benne négy gondtalan utas, mögöttük pedig 380 liternyi puhán kárpitozott csomagtérben pár Louis Vuitton táska.

Őrületesen jól áll neki a Chartreuse zöldje, melyet egy gyógynövényekből készült francia likőr után kapott. Ezt az alkoholos italt hagyományosan szerzetesek készítik és a Grenoble-tól északra található Grande Chartreuse kolostorról neveztek el. Szépen egészíti ki ezt a fénytől függően élénk és sötét tónusok között játszó zöldet a motorháztetőtől a csomagtérfedélig futó mágikus fekete, melynek szinte eltűnik a hátsó ablak.

Állandóságot sugallnak a kerekeken mindig függőlegesen álló RR logók, a víztiszta hátsó lámpák pedig a Spectre modern elemei. Aerodinamikailag és esztétikailag előnyös a kupé forma, a letisztult felületek és az utánozhatatlan színpadi jelenlét csak ráadás. Pazar az egész, de ahogyan az olasz cukrászda napernyője alól nézegetem az út mellett tornyosuló Rolls-Royce-t, az újdonság ízét lassan átveszi a hideg pisztácia, úgy jön meg a keserédes lecsengés, hogy a Spectre maga a változás.

Nagy üzemanyagtank helyett akkumulátor, a biturbó V12-es helyett pedig két villanymotor van.

Technikájában a Rolls-Royce Spectre a BMW i7 M70-hez áll a legközelebb, tehát egy bruttó 120 kWh (nettó 102 kWh) kapacitású nikkel-mangán-kobalt kémiájú akkumulátor cellái terülnek el a padló alatt. A 400 voltos rendszer maximális töltési sebessége 195 kW, így tízről nyolcvan százalékra nagyjából 35 perc alatt töltődik fel. Több mint 500 kilométeres hatótávot ígérnek, de valós körülmények között csak 350 kilométert megy egy feltöltéssel. Minden porcikája kívánja a nagy utazásokat, de a Spectre ezzel a hatótávval nem enged messzire.

Régen elmúltak már azok az idők, amikor csak annyit mondtak a teljesítményt firtató illetlen kérdésekre, hogy éppen elegendő. Az első tengelyt hajtó villanymotor 258 lóerős, a hátsó kerekeket pedig egy közel 490 lovas szinkronmotor tekeri. 584 lóerővel és 4,5 másodperces gyorsulással a Wraith Black Badge után ez a második legerősebb és leggyorsabb Rolls-Royce. Ez a V8-as BMW M3-as szintje, de teljesen más az előadásmód.

Bokáig süllyed a gyapjúszőnyegben a cipőm, a jobb lábammal pedig rátámasztok a fékre, a hatalmas ajtó pedig megindul felém és halkan kattan egyet. Inasom nincs, a behúzóért pedig kényelmetlen lett volna kinyúlni az ülésből, de a Spectre figyelmes luxuskupé, becsukja és kinyitja helyettem a nehéz ajtót. Vékonyka a kormány karimája, viszont az átmérője nagy, mintha valami alvázas, sárvédős autó volna az előző 20-as évekből. Ez mára egyértelműen tradíció, hiszen a szinte ellenállás nélkülire szervózott kormányművet olyan könnyű forgatni, mint pörgetni a rulett kereket. Nincs visszajelzés sem, de a Spectre kényelmes bőrfotelein átszivárog az autó mozgása.

Hömpölyög az úton a háromtonnás kupé, ahogy mélyre süllyesztem a gázpedált, az autó orra dölyfösen megemelkedik és lágyan a fehér, zöld és pink bőrrel kárpitozott ülésbe nyom a 900 newtonméter. Mindezt egy kikötőben ringatózó hajó végtelen nyugalmával teszi, ezért fel sem tűnik, hogy a virtuális csillámlással kísért tű milyen gyorsan lendült át a sebességmérő skáláján. A Rolls-Royce-szal viszont kár sietni, mert az erő, a széles gumik, a komoly fékek azért vannak, hogy háborítatlan legyen a krémes andalgás idillje.

Tömény eklektika a Spectre utastere a csilingelő szellőzők ódon tolattyúival és az érintőképernyővel a középkonzol tetején.

Felettem a csillagos égbolt, körülöttem mindent fehér, zöld és pink bőrkötés borít, míves díszvarrásokkal és ezernyi csodálatos részlettel. Ahogy megpöckölöm az ujjammal, csilingelnek a fémek, a gomboknak rendesen ellenállása van, a szaténfényű fabetét visszafogottsága pedig klasszul tompítja a fényűzést. A klíma tárcsái fokozatmentesen állíthatóak, nincs rajtuk hőfok, csak a hideget és a meleget kék és piros színek, mintha külön csapok volnának egy brit fürdőszobában.

Imádom az analóg műszereket, ezért különösen a Rolls-Royce-ban fáj a digitális óracsoport, mert ez valahogy nem azt üzeni, hogy az örökkévalóságnak készült. A mutatós órák egyetlen percet sem öregszenek, de képernyőből mindig lesz egy jobb felbontású, ráadásul a Spectre-ben kizárólag a lényeget mutatja, semmi mást. Beltere akár a londoni Ritz guruló elnöki lakosztálya is lehetne, ezért feltűnő, hogy a hófehér bőrbe varrt tetőoszlopokban fekete műanyag szellőző éktelenkedik.

Keresztszemes varrással fut végig az élénk színű cérna a váltókar és a bajuszkapcsolók fehér bőrkötésén, de a tekerőgombok gallérja szintén bőrözött. Lézermart hangszórórácsok ülnek az ajtókárpitokban, az utas oldali díszbetét Spectre felirata körül több mint ötezer fénypont világít. Még a sárvédőből kihúzható esernyő is passzol az autóhoz. Egészen elképesztő kézműves munka van ebben az autóban, és ez átkozottul jól áll neki.

Nem lehet vele gondtalanul elindulni a francia riviérára, csak egy bécsi kávézásra, mert tölteni kell, pontosan azon a töltőn kell várakoznia, mint bármelyik másik villanyautónak. Erre a kellemetlen helyzetre persze a magángép a megoldás, de egy zéró helyi emissziós luxusautó mellé az nem elég zöld. És még sorolhatnám. Erre a kérdésre majd visszatérünk akkor, ha valakire rászakadt ez a probléma. A Rolls-Royce első elektromos autója messze nem tökéletes, hiszen egy nagy adag mechanikai finomság illant el belőle, viszont a 200 millió forintos Spectre okosan ötvözi a tradicionális luxust a modern autóépítéssel, ezért van egy varázsa.

Fotó: Csepreghy Dániel

Helyszín: Pannónia Golf & Country Club

Ez is érdekelhet: