A 2010-es években az autógyártás két igazán komoly nemzetközi trendjét kísérhetjük figyelemmel: minden gyártó vadul fejleszti az elektromos autóit, és minden gyártó kitette a kirakatba az SUV-kat. Mert már gyakorlatilag minden manufaktúra háza táján megfigyelhetjük ezeket a vastagon árcédulázott modelleket, ideje megmutatni, hogy lehet ezt normális áron, korrekt minőségben prezentálni.

Hát valahogy így jutottunk el oda, hogy idén a berlini autókiállításon bemutatták, mostanra pedig már csatasorba is állították Kodit, a cseh medvét, és ha már bementünk az erdőbe, játszottunk is vele!

Aki viszont kíváncsi a részletekre, az készüljön fel lelkileg, mert egy olyan ember fog erről az autóról írni, aki ezidáig tagadta a Skoda-sztorit.

Nem szégyellem, merek róla beszélni, ez itt egy coming-out: megtörtem, mostantól teljes értékű, sőt, vagány és jó választásnak tartom a Skodát. Nincs mit szépíteni, nálam eddig tartott. Sokáig ellenálltam, de most átadom magam. Ez már nem a nagyfater százas Skodája. A Kodiaq az elmúlt évek egyik legjobb története az autóiparból. Kezdjük az elején.

Mallorcára szólt a meghívás a Porsche Hungáriától, decemberre, hogy kéne menni megsasolni az új Skoda SUV-t. Gyorsan jeleztem is, hogy mennék, mert itthon már elég hideg van, és jó lenne egy kicsit újra kabát nélkül bandázni karácsony előtt, és amúgy is kíváncsi voltam a Kodira. A reptéren máris a kivezényelt flottába ültették át a csapatot, Csordi kollégával beállítottuk a GPS-t a következő megállóra, az 1 óra múlva esedékes szolgálati ebéd helyszínére, és óriási lendülettel be is ültem…az anyósülésre, Csordi kezdett.

Már a genfi autószalonon elzsibbadtam tőle, de akkor még nem volt igazán lehetőség rendesen megszaglászni a sok újságíró miatt, így mostanáig bent tudtam tartani a kíváncsiság egy jelentős részét.

Ami általában jellemezte az elmúlt 30 évben a Skodákat:

- bénácska, szándékosan butított
- erőtlen
- unalmas
- "csehszlovák"

Nyilván a rendszerváltás környékén azért, mert egy csehszlovák gyártó terméke milyen lehetne a menő német, japán, netalántán olasz autóipar világraszóló modelljeihez képest, később, a beolvadás után pedig azért voltak relatív igazak a tulajdonságok, mert el kell adni a VW-t, és az Audit is, úgy, hogy egyébként minden adott lenne ahhoz, hogy a Skoda is megkapja a cégcsoport fejlesztéseit. Elvileg. De akkor ugye nem lenne meg ez a gyönyörű skála a Fabia-tól az Aventadorig.

Az évek múlásával szépen tűnt/tűnik el a különbség a párhuzamos univerzumok modelljei tekintetében, és a Skodák új csomagolása egyszerre egy olyan dizájnbéli megoldás, ami megszünteti az alternatívák közötti távolságot és feszültséget, de úgy, hogy emellett felerősíti a Skoda modellek egyediségét, karakterét. Ez nagyon nehéz mutatvány a dizájnban, rendkívül nehéz lehet ilyen pillérek és üzleti célok mentén autókat rajzolni. Hogy az új Octavia ne egy béna Jetta, a Superb ne egy olcsó A6 és a Kodiaq ne a buta Q5 legyen.

A mostani generáció Skodáéknál a karakteres, de tisztelettudó, önmagával harmóniában lévő, kiegyensúlyozott, boldog autók időszaka, és ebbe a boldog családi idillbe szintlépésként megjelent a kedves medve, aki inkább egy háziállat, mint egy veszélyes vad, de mindenképpen barna, bundás, nagy, és mindenképpen medve.

A Kodiaq egy igazi családi autó, nem buszsávozós-fenyítős. Ez az autó nem rántja maga után az érzést, gondolatot, hogy: indokolatlan, túlzó, divatjármű. A Kodi nem az. Nem goromba, csak nagy, mint egy egyterű, olyan békés. Nem leszel benne paraszt, viszont az biztos, hogy mindenki el fog férni benne, még akkor is, ha nagy az arca. Hét (opcionális hátsó üléssorral) személy szállítására is alkalmas lehet, a csomagteret pedig 720 literesről akár 2065 literesre is bővíthetjük az ülések lehajtásával. Ebbe beférnek az unokatesók is, de akár fél évet is kihúzol benne, ha a lakásfelújítás alatt épp nincs hol aludnod.

Csordi szépen megindul a reptérről, közben már egy szál pólóban vitézkezünk, mert 20 fok van. Jó lesz itt. Amíg barátkozik a gázreakciókkal, addig elkezdem szemügyre venni a belsőt.

A médiaközpont már itt is érintőképernyős, hoppáá!, kényelmesen és jóképűen illeszkedik középre, jó benyomást kelt. Nem hivalkodó, de magabiztos. A műszerfal letisztult, nagyon minimál, talán kicsit puritán, de nem zavaróan. A váltó méltóságteljesen emelkedik magasra, de nem különleges. Az üléspozíciók kényelmesek, gálánsan tágas a beltér. Nem rejteget semmit, hiányérzet nélkül adja magát. Mint egy őszinte tanyasi lány, nem hazudik, kedves, jószívű és egyből megbízol benne.

Az első óra vezetés gyorsan le is pörög, a kikökőben élelmezési szünet következik, majd az akksijainkat feltöltve helyet is cserélünk, irány a legendás mallorcai szerpentinek. A motor korrektül viszi a tömeget, nagyon közvetlen és szerethető vezetési élmény a Kodiaq, a szűk fordulókra pedig kicsit kell csak felkészülni szembesávozással, probléma nélkül jöhetnek a 180-as kanyarok.

Szépen mászunk fel a hegyre, kettes-hármas oda-vissza, de jó erőben van a medve. A padlólemezt nem rántja ki alólunk, de nem kell szégyenkezni; ha meglépjük a pedált, megindul azért!

Pár óra vezetés után nagyon boldog és elégedett érzés lesz rajtam úrrá. Nem találok hibát a rendszerben. Nem akar magáról semmi olyat elhitetni, amit később nem kapsz meg tőle.

A motorválaszték tekintetében az 1.4 TSI-nél indul a történet, a kicsit ijesztő 125 lóerővel, majd következik a morcosabb egynégyes, 150 paripával. Csordival bemákoltuk a legerősebb benyásat, a 2.0 4x4 TSI-t, 7 fokozatú, automata váltóval. Ez a 180 lóerős erőforrás elég volt ehhez a testhez (1707 kg), de (bár nem próbáltuk) valószínűsíthetően az 1.4-es blokk egy kicsit vékony lesz (bár ott csak kicsit több, mint másfél tonnát kell szárazon cipelni). Az erősebbik dízel a maga 190 lóerejével pedig a legboldogabb megoldása az egyenletnek, ez a kategória jobban ki is van békülve az olajkályhákkal, mint a fickándozó, pörgős benzines blokkokkal. A kisebbik dízel motor egyébként 150 lóerőt tud, szerintünk inkább szánd rá, és próbálj rá az erősebbre, ha megtetszett a sztori!

Az autó külsejét könnyű megszeretni, képviseli az új modellek élesebb, markánsabb vonalvezetését, formavilága nagyon slim-fit, az orra barátságosan gömbölyödik, a hátulja vagányan feszes. A dizájn logikus és tudatos, szépen visszaköszönnek az élek, a letisztultság, és az autó minden porcikájáról eszünkbe jut a tér végtelen nagysága.

Váratlan pirospont az ajtóba rejtett esernyő, egy apró figyelmesség (mint még a tanksapkán található jégkaparó, az egykezes palacknyitó, a szemeteskuka, vagy akár az ajtóél-védő), amitől még inkább kedves emlék lesz ez a találkozás.

Összességében ez a jármű egy rettentően kellemes meglepetés, pedig olyan könnyű lett volna itt nagyot hibázni. Az vásárlóknak hatalmas elvárásai vannak a kategóriával szemben, itt minden gyártónak 120%-ot kell villantani, ha szerethető autót akar csinálni. Skodáéknak pedig sikerült egy olyat pattintani, amire kevesen számítottak.

Az alapár 6.872.200 ft-ról indul, de inkább húzzunk bele az erősebbik 4x4 dízelbe (9.239.630 Ft), és alkudjunk egy combosat. Ha ebben a kategóriában keresgélsz, akkor mindenképpen érdemes számításba venni a medvét, heteken belül bele lehet ülni már Magyarországon is.

(Fotó: Donkó Péter)