
A Formula–1 történelemkönyvébe egészen biztosan arany betűkkel íródott be a ’93-as spanyol nagydíj, nem is elsősorban a futam izgalma, hanem a dobogó miatt, hiszen először és utoljára állt fel rá együtt három legendás versenyző.
1993-ban a Formula–1 a Williams dominanciájáról szólt, főleg Alain Prost számára, a korszak csúcstechnikájának számító FW15C ugyanis az aktív futóművel és fejlett elektronikájával magasan a mezőny fölé emelkedett. Ayrton Senna ezzel szemben egy szerényebben teljesítő, Ford-motoros McLarennel próbálta felvenni a versenyt, míg a fiatal Michael Schumacher a Benetton-Forddal már ekkoriban is komoly veszélyt jelentett az élmezőnyre.
A spanyol nagydíj a ’93-as szezon ötödik futama volt, és az időmérő nem hozott meglepetést, Alain Prost szerezte meg az első rajtkockát, mögötte csapattársa, Damon Hill állhatott fel a második rajthelyre, míg Senna a harmadik, Schumacher a negyedik helyről várhatta a rajtot. Már ebből a felállásból sejteni lehetett, hogy
a futam a két tapasztalt pilóta és a feltörekvő tehetségek összecsapásáról szól majd.
A barcelonai Circuit de Catalunyán rendezett futamra a májusi hőségben került sor, ami rendesen próbára tette az abroncsokat és az autók technikáját. Hill jobban kapta el a rajtot, de nem sokkal később Prost megelőzte, majd műszaki hiba miatt kiállni kényszerült. Senna egy elhibázott kerékcserével elvesztette az előnyét Schumacherrel szemben, aki leggyorsabb köröket autózva támadta, végül a cél előtt nem sokkal megcsúszott, de beért harmadiknak.
Alain Prost, aki a negyedik világbajnoki címére hajtott, Ayrton Senna, aki már akkor legendának számított, és Michael Schumacher, aki ebben az évben bontogatta szárnyait, ekkor állt először és utoljára egyazon dobogón. Prost ugyanis a sikeres szezon végén visszavonult, a Williamsnél a helyét átvevő Senna tragikusan életét vesztette, Schumacher pedig a Formula–1 történetének egyik legsikeresebb versenyzőjévé vált.
(Képek: Getty Images)
Ez is érdekelhet: