A fenti bekezdésben nem véletlenül írtam, hogy rengetegen megfordultak ez után az autó után. Én még ennyi melós arcot csak nők után láttam forgolódni.

Pedig valljuk be, ezzel a színnel, ami nálunk járt, nem éppen eye candy darab, bár a dzsungelzöld névre hallgató fényezés pont ilyesmit sejtetett.

Persze ha még jobban szeretnénk kitűnni a tömegből, akkor választhatjuk a dinamikus lime verziót is, amivel aztán tényleg mi lehetünk a legfeltűnőbb pávák egy cortado és egy nápolyi pizza közötti szakaszon.

A tesztautót megelőző időkben én is nagyon oda meg vissza voltam ezért a járgányért, de ezt a rajongásomat egy kicsit beárnyalta a vele eltöltött egy hét. Gyorsan essünk túl azon, hogy mi nem tetszett benne, és utána már jöhet az áradozás.

A legnagyobb problémám az volt vele, hogy elég nehezen fértem el benne. Nem, ehhez kivételesen semmi köze a súlyomnak, inkább a magasságommal van itt a gond, amin kevésbé, de leginkább sehogyan sem tudok már változtatni. A közel 190 centis méret azt okozta, hogy bárhogy állítottam az ülést, úgy ültem az autóban, mint majom a köszörűkövön. Persze ezzel biztos semmi gondom nem lenne, ha vadász lennék vagy erdész, és rövid távokat kellene csak mennem vele. Mert akkor duzzogva, de kibírom, hogy kényelmetlen az üléspozició, viszont egész napos utazás után nekem rettentően fájt a derekam. Pedig a hatalmas ketrec „csomagtérből” pont lehetne annyit lefaragni, hogy az ülést hátrébb lehessen tolni, és a háttámlát 90 foknál is kellemesebbre pozicionálni. Kár érte, de szerencsére még így is bőven több élmény volt ebben a kis csodában, mint a mostanában nálunk járt két testvérében, a hibrid S-Crossban és Vitarában.

A Suzuki Jimny százszor fürgébb volt, mint a két fentebb említett – egyébként ugyanezzel a motorral szerelt – hibrid tesó, és a kapcsolható összkerékhajtás is hatalmas élmény volt a terepezésen. Az 1,5 literes, 102 lóerős motor több mint elég volt még autópályán is. Oké, nem lehet vele száguldani, de ez az autó eredetileg nem is arra készült. Mégis semmi kivetnivalót nem tudnék mondani a tempójára, ami meglepő, mert a családban található egy hasonló paraméterekkel rendelkező kisautó, és az közel nem ilyen fürge, mint a Jimny.

Aztán elérünk az autó legfőbb erényéhez, ami a kapcsolható összkerékhajtás.

Ennek az autónak a terepen van a helye, és ott mutatja meg az igazi arcát. Végre sikerült olyan helyekre eljutnom, ahova hagyományos autóval nem lehetne, de a Jimny mindenféle erőlködés nélkül vette az akadályokat. Az osztóművet ehhez háromféle módba rakhatjuk – 4L, 4H és 2H –, így a brutál tereptől a havas utakon át a hétköznapi burkolatig mindenhol a megfelelő beállítást választhatjuk.

Legyen szó nagy sárról, mély vájatú útról vagy komolyabb emelkedőről. Az ésszerűség határain belül minden akadályt könnyen vett. Nyilván nem autóztam ki belőle ezeken a terepeken a maximumot, de szerintem ennél jóval komolyabb helyzetekben is helyt tudna állni az autó. Ami engem külön meglepett, hogy ránézésre nem annyira szembetűnően nagy az autó hasmagassága, mégis az egy hét alatt nem sikerült olyan helyen mennem vele, ahol érte volna valami az autó alját.

Az enteriőr nekem nagyon tetszett. Sehol semmi tapipad, mindenhol gombok, mondhatni kicsit katonai hangulatú dizájnnal kombinálva. Pont tökéletes, ennyi kell! Még így is sikerült összekötni a telefont az autóval vezeték nélkül, ami mondjuk megint meglepett, mert ennél fapadosabbnak gondoltam az autót, de a Jimny erre is rácáfolt.

Még olyan extra dolgok is vannak benne, amivel tényleg a városi betyárokra fókuszáltak a tervezők, mint például a vezetéstámogató rendszer. Ez az, ami figyelmeztet, ha elhagynánk a sávunkat, de a kamerás és lézeres érzékelőnek köszönhetően a ráfutásos balesetek is megelezőhetők vele.

Ezekből is látszik, hogy ezt az autót már két frontra tervezték. Rég nem a közutakról távolra, az erdőbe vagy földekre van száműzve a Jimny, hanem a bomba formájának köszönhetően a városokba is nyugodtan beteheti a lábát. Akármennyire is úgy gondolom, hogy nem városi autó, de azzal a rikitó lime színnel nekem is igazán kellene – ha pénz nem számítana. A 9,25 millió forinttól induló ára azonban nem az az összeg, amivel sokaknak elérhető lenne – ezért mondom azt, hogy aki ennyit áldoz, elsősorban inkább munkára veszi, mintsem szórakozásra.

Inkább való ez az autó egy erdész alá vagy a szőlőtőkék közé, mint az Andrássy útra.

Mégis savanyú a szőlő, mert nyáron a Balatonon én is eljaszkariznék egy kávéért Akarattyára, vagy egy jó tapasért Füreden a Mórba, és hirdetném azt, hogy mennyire jó a slow life egy ilyen Suzuki Jimnyvel.

(Fotó: Bodor Tamás)

Ezt olvastad már, hogy gurult a Jimny társaságban?