Járay Pál mérnöki karrierjét a Luftschiffbau Zeppelinnél kezdte, ahol a léghajók aerodinamikai tervezésében segédkezett, majd 1927-ben ezekre a tapasztalatokra és a vállalat szélcsatornáját felhasználva saját vállalkozásba fogott. Az áramvonalas karosszériák fejlesztésére szakosodott cégre a csehszlovák Tatra figyelt fel, így megszületett a háború előtti korszak egyik leginnovatívabb autója.

Igazi csoda volt a Tatra T77-es a háború előtti magas építésű, egymásra pakolt dobozokhoz hasonlító karosszériával és különálló sárvédővel szerelt autók között, hiszen egy egészen másik funkció alapján rajzolták, mint a korábbiakat.

Nem egyszerűen csak egyenes felületei voltak, hanem szélcsatornában csiszolt formaterve, mely izgalmassá és hatékonnyá tette.

Éppen ezért sokan minden szempontból az autózás történetének egyik legfontosabb modelljének tekintik a magyar származású mérnök mellett az osztrák Hans Ledwinka és a német Erich Übelacker tervezte Tatra T77-est. Mielőtt 1934-ben bemutatták volna, a Tatránál már készült egy V570 nevű prototípus, ami végül nem jutott el a sorozatgyártásig.

Illetve nem úgy jutott el a sorozatgyártásig, ahogyan szokás. A tervekre ugyanis felfigyelt Ferdinand Porsche is, akit a Volkswagen Bogár tervezésével bíztak meg, melynek végső formája több ponton hasonlít a Tatra prototípusára. Ez a közös metszet azonban vitatott pontja az autó történetének, annak ellenére, hogy Porsche bevallottan figyelt Ledwinka munkásságára.

Ellentétben a népet mobilizáló Bogárral, a Tatra T77-es valódi, kézzel készül luxusautó, melyből kevesebb mint 250 darab készült.

1934. március 5-ig teljes hírzárlat volt a Tatra prágai irodájában az autó fejlesztéséről, a bemutatót pedig igazán különlegesre szervezték. Mielőtt kiállították volna a Párizsi Autószalonon, a Tatra T77-es premierjét a Karlovy Varyba vezető autópályán tartották, ahol elérte a 145 km/óra sebességet.

Hiába látták élőben, sokan kételkedni kezdtek abban, hogy ilyen teljesítményű motorral képes ekkora tempóra, mert akkoriban minimum kétszer ennyi lóerőre volt szükség hasonló sebesség eléréséhez. A Tatra túrákat szervezett, hogy meggyőzze a kételkedőket.

Annyira passzolt a futurisztikus elképzelésekhez a T77-es, hogy Maurice Elvey rendező is ezt választotta Az alagút című sci-fijéhez. Úgy néz ki az úton, mintha szárnyak nélküli repülő volna, melyre a csepp alakú karosszéria és a kétoldalt megtört szélvédő is rájátszik. A modernebb autókhoz hasonló megoldások jelentek meg rajta, mint a síkba hozott oldalablakok, a süllyesztett kilincsek és a lefedett hátsó kerekek.

Minden részlete végtelenül finom és elegáns, így az irányjelzők és más apróságok is követik az aerodinamika szabályait.
Merész formája mellett a 100 km/óra utazósebesség nyugalma is lenyűgözte az újságírókat.

Farában elhelyezett 3,0 literes, léghűtéses, félgömb alakú égéstérrel tervezett V8-as motorja a korai változatokban 60 lóerős, majd a 3,4 literes verzió teljesítménye érte el a 75 lóerőt. A Tatra T77-es felfüggesztése független, hátul lengőtengelyes, amivel egyenesen nagy sebességgel is stabil tudott maradni az autó, de bármilyen behatás után már nehéz volt összeszedni.

Akkoriban még Hitler sem volt ellene, hogy a csehszlovák Tatra az újonnan felhúzott autópályákon repeszthessen, de a Wehrmacht tisztjei rendre balesetet szenvedtek bennük, ezért tiltott lett a Tatrák használata.

Légellenállási együtthatójáról több adat is kering, de mindenképpen a legjobbak között szerepel. Optimistának tűnik a T77 1:5 méretarányú modelljének átlagos légellenállási együtthatója, mely 0,2455 volt. Ezzel szemben a legfrissebb információk szerint a valódi méretű Tatra légellenállási együtthatója 0,36.

Jaromír Egon Czernin-Morzin gróf vásárolta meg a kilencedik Tatra T77-est, melyet egy olasz alpesi túrán avattak fel.

Egyetlen évig tartotta meg az autót, aztán a második világháború zűrzavarában ködös volt a múltja, de annyi tudható, hogy egészen a hetvenes évekig használták a Tatrát. Ezt követően egy szlovákiai istállóban parkolt évtizedekig, majd a kétezres évek elején akadtak nyomára, járta meg a leghíresebb kiállításokat, és álltak neki a restaurálásnak.

Rendkívül rossz állapotban volt a Tatra, ezért több elemet is újra kellett gyártani. A fabetéteket 3D szkennerrel digitalizálták, majd egy iparost kértek fel, hogy alkossa újra a kőrisfa darabokat.

Gyárilag méretes napfénytető volt a sötétkék T77-esen, de ezt problémamentes fémtetőre cserélték.

Elegáns kék fényezéséhez korabeli kárpitokkal egyező mintázatú szürke bőrbelsőt készítettek, amelynek éke az elefántcsont színű kormány mögött húzódó, diófurnérral díszített műszerfal. Elképesztő mennyiségű munkát tettek a Tatra T77-esbe a kutatások során és a műhelyben is, mely több mint egymillió dollárba került. Ezt az összeget azonban nemcsak a ritkaság értéke, hanem a különleges art deco szépsége is túlragyogja.

Ez is érdekelhet:

11 autó, ami a legáramvonalasabb volt a maga korában

Minden kornak megvoltak a maga áramvonalas rekorderei, néha egészen meglepő formában.

A tökéletes gran turismo – Lamborghini Espada

Ferruccio Lamborghini célja a gyors, sportos és merész formájú, kényelmes luxuskupé volt, ami az Espadával teljesült be.

A Porsche, amit a hegyek spanyol királya hajtott

Juan Fernandez versenyzői karrierjét a Porsche Carrera GTS repítette igazán magasra.

Támogatott és ajánlott tartalmaink
További cikkeink a témában
Ahol a csúcsminőségű bútor életszemléletté nemesül
Hirdetés