Mi a különbség a pedelec és az E-bike között? Mennyibe kerül egy átalakítószett? Meddig bírja az akksi, és főleg: megizzadunk-e munkába menet? Mindent az elektromos bringákról.
Ha elektromos biciklit keresünk, alapvetően négy opciónk van: vehetünk újat, készen, illetve felszerelhetjük meglévő bringánkat is egy elektromos rendszerrel. A másik kérdés, hogy pedelec vagy E-bike, amit keresünk. Előbbi csak pedálozás közben segít rá némi jóleső nyomatékkal, utóbbi viszont leginkább elektromos robogóként jellemezhető. A legtöbb elektromos bicikli pedelec, hiszen E-bikera csak azoknak van szükségük, akik valamiért egyáltalán nem tekerhetnek.
Egy vadiúj pedelec
A jobb pedelecek lejtőn lefelé fékeznek, egy generátorral töltve az akkumulátort, felfelé vagy sík terepen pedig segítenek a tekerésben, típustól függően 30–300 százaléknyi extra nyomatékkal. A rásegítés mértéke több fokozatban állítható, és szenzor méri, épp milyen tempóban gyűrjük a pedált, ehhez igazítva a teljesítményt, hogy a lehető legsimább legyen a haladás, mindenféle hirtelen rángatás nélkül.
Akkumulátoraik és agymotorjuk neves gyártóktól érkezik, ezért nem olcsók, mivel azonban akár a mindennapos közlekedésünket is megoldhatják, ha a vásárlás mellett döntünk, érdemes a minőségit venni, megnyugtató garanciákkal. Ugyan lehet kapni akár százezer forintért is, az ismertebb márkák termékei nem véletlenül ennek háromszorosánál kezdődnek, miközben a csúcskategória bőven egymillió fölött van. Ha a legismertebb bicikligyártókat nézzük, KTM pedelec nincs félmillió alatt, egy Gepida tandem Bosch-motorral 800 ezer, de egy Giant vagy egy Schwinn–Csepel már 300 ezerért a miénk lehet, ha jól tudunk alkudni.
Reálisan számolva persze félmillió forint is rengeteg pénz egy bicikliért, ám egy jó minőségű pedelec hosszú éveken át szolgálhat akár a városban, akár a hegyek közt tervezzük használni. Ha legalább a hétköznapokon sikerül kiváltani vele autónkat, hamar megtérül a befektetés, amellett, hogy még környezetbarát is. A jobbak természetesen néhány kilométeren át teljesen elektromosan is használhatók, így akkor is hazaérünk, ha netán valamiért nem bírunk tovább tekerni. Ami az otthoni töltést illeti, egy éjszaka alatt megvan a normál 220V-os konnektorral.
Vásárláskor érdemes ellenőrizni a bicikli tömegét, és ez alapján is dönteni. Bár az elektromos rendszer nem túl nehéz, azért ne számítsunk versenybringás könnyedségre, a lépcsőn pedig ezt is fel kell vinni. A legtöbb esetben az akkumulátort a vázba építik, így alacsony marad a súlypont.
Kedvenc bringánk robotizálva
Mivel a pedelec tulajdonképpen nem több, mint egy normál bicikli akkumulátorral és agymotorral, egy külön vásárolható készlettel is bármikor feltuningolhatjuk meglévő kerékpárunkat. Bármilyen bringát átalakíthatunk, amennyiben rászerelhető az agymotoros kerék. Ilyenkor választhatunk a front- illetve a hátsókerék-hajtás között, attól függően, hogy mik a felhasználási szándékaink. A legtöbb esetben a hátsókerék-hajtás lesz a nyerő.
A legolcsóbb kínai rendszerek bő kétszázezerért kaphatóak, és némi felárért a Samsung helyett még erősebb Panasonic akkumulátort, vagy éppen E-bike üzemmódot is kapunk hozzá. Ezektől nem kell félni, sok helyen kaphatók, és nem feltétlenül rosszak csak azért, mert Kínából jönnek. Ha megnyugtató hosszúságú garanciát, netán olcsó alkatrészellátást biztosítanak hozzá, jó megoldás lehet.
A profik által használt amerikai BionX-készletek ezzel szemben 400 ezernél kezdődnek. Ezek akár 40 Nm nyomatékot is a hátsó kerékre szabadítanak, így nincs olyan emelkedő, ami megállíthatna. A pillanatnyi teljesítményünkről és a rendelkezésre álló energiáról LCD-kijelző tájékoztat. Az akkumulátorok típustól függően vagy a csomagtartóra, a nyeregcsőre vagy a vázra kerülnek. Minél alacsonyabbra, annál jobb. Bár a lítium-ion akkumulátorok rendes karbantartás (tehát rendszeres kisütés) esetén hosszú évekig bírják, vásárláskor ez esetben sem árt érdeklődni a pótalkatrészek áráról, és persze arról, hogy egyáltalán tartanak-e belőlük.
M55: az őrült magyar
Hatéves fejlesztés és nyolc prototípus után tavaly készült el az első modell. Nettó kezdőára 25,5 ezer euró (alig több mint hétmillió forint), melyből 550 a monacói herceg alapítványát támogatja. Az M55 Terminus Magyarország hiperbringája. Egy idegenen bolygó helyett Ürömön készül, CNC-mart alumíniumváza pedig 250–1500 wattos eletromotorokat rejthet, a megrendelő igényeitől függően. Hibrid hajtásának 30 Nm-es csúcsnyomatékát egy felező segítségével akár kilencvenig is fel lehet tornázni, ha tényleg kemény az emelkedő. Vagy éppen a homokdűne, hiszen ilyen árcédulával nem kérdés, hogy a Közel-Keletre is jut majd pár.
Ám hiába minden szénszál és titán elem, valamint az alumíniumváz, a komoly technikának hála az M55 még így is harminc kiló, így ha a terepen fogynak el az elektronok, garantáltan leizzadunk a következő konnektorig...