Mielőtt belevetnénk magunkat a burgerkészítés forgatagába, Srám István üzletvezető körbevisz minket az étteremben, hiszen a korábban Vinopolis vagy Aqua Lounge néven futó intézmény szoros kapcsolatban áll az I. kerület egyik legismertebb egészség-központjával, az Oxygen Wellness-szel. A tetőteraszon a kilátás egészen egyszerűen fantasztikus, balra a Vár, középen a város, jobbra a Gellért-hegy köszön be, a levegő a közeli Tabánnak köszönhetően elképesztően friss – csodálkoznék, ha hamarosan nem lenne minden este teltház idefenn.

Amíg hátra sétálunk a konyhába, István, a séf elmeséli, hogy korábban nem kevésbé rangos helyeken dolgozott, mint a Hemingway, vagy épp a Kárpátia, ide pedig az A38 fedélzetéről érkezett. A burger nála is egy régi nagy kedvenc, és az itteni kreáció sem mondható hétköznapinak, mindjárt meg is mutatjuk, hogy miért.

Kezdésnek a húst kezdjük el sütni a konyhában. A szóban forgó húspogácsa alatt egy marhanyak, feketepecsenye, és rekeszizom, 70-30-as hús/zsír arányú elegyét értjük. A darálás is házon belül történik, és éppen mintha Heston Blumenthal csinálná, a darálóból kiérkező húst rögtön henger formában tárolják el lefóliázva, így amikor a felhasználásra kerül a sor, csak vágni kell belőle, és így máris a miénk lehet egy emberes, 18–20 dekás szelet. Először serpenyőben kap egy kérget, a fűszer kizárólag parajdi só és bors, majd sütőben kerül végleges kihúzatásra.

Mindeközben előkerül a többi feltét is, mint például a vicces nevű Tehénlepény is. Nem kell megijedni, ez nem más, mint az Őrségi Ínyesmester által készített félkemény, francia stílusú érlelt sajt, egy laza penészkéreggel megspékelve. Ebből kerül a húsra egy kevés reszelve, és az a fura helyzet áll ilyenkor elő, hogy ha pont a megfelelő mennyiség megy rá, akkor nagyon jól kiemeli a marhahús ízét – István a boros barrique hordós hasonlatot hozza példaként az elképzelésére.

De ne is szaladjunk ennyire előre, hiszen az alapoknál kezdődik minden, ez pedig a zsömle, amely házilag készül, és egy sósabb, buci jellegű pékárut takar. Erre érkezik egy saját hambiszósz, majd pedig egy kis salátamix – de ne a boltban kaphatóra gondolj, ez itt például tartalmazott turbolyát és tyúkhúrt is. A hús koronázza meg az oldalát, a már említett 'lepénnyel, és mivel itt a burgert szétnyitva tálalják, a tetőre kerül a lyoni édeshagyma, valamint a locavore paradicsom. Köretnek először főtt, majd sült parázsburgonya érkezik.

Miközben kivonulunk a mindent eldöntő kóstolásra, István az üzletvezető elmondja, hogy a locavore szó azt a szemléletet jelenti, amikor helyi gazdák által előállított alapanyagokat használnak, az évszaknak megfelelően, lehetőleg minél közelebbről, a gazdaságot is erősítve ezáltal. Ez az elképzelés, az országban először így nevesítve is nagyon szimpatikus, de az, hogy ilyen korrekt kis burgert is raktak össze (2290 forint, nem szoktam ilyet írni, de ez nevetségesen alacsony), végképp meggyőző.

A zsömle, bár ránézésre meg nem mondanám, pont tökéletes textúrájú és ízvilágú, a hús marha-íze pedig valóban remekül összhangban van a sajttal. A lyoni hagyma remek, mint mindig, a turbolya ánizsos ízvilága pedig tökéletesen teszi fel a pontot az egész ízkavalkádra.

Miközben a formabontó külsejű desszertet kanalazzuk (házi vaníliás krémes, római köményes karamellás naranccsal), egyrészt meglepődünk, hogy a fűszer mennyire passzol a karamellhez, másrészt pedig látjuk, hogy az étterembe – dacára annak, hogy nemrég nyílt –, érkeznek a vendégek, és nyilván nem sajtburgert enni. Illetve, ha annál sokkal jobbat szeretnénk, akkor mégis.

(Fotó: Tóth István)