A bor megszállottjai számára a borfogyasztás mellékes élmény a borról való misztikus ismeretek felhalmozása közben. Aki egyszer ráérez ennek az ízére, soha többé nem fog tudni megállni.
Persze van az embereknek az a típusa, aki nem hisz a monogámiában, vagy legalábbis csapong virágról virágra. Nekem is hosszú, töményekkel és sörrel, majd pezsgővel fellocsolt volt az út, amíg eljutottam a borokhoz, de most már elmondhatom: jegyben járunk, és még nem unom. Sőt, kezd egyértelmű lenni, hogy a vesztembe rohanok, ahogy mindenki, aki komolyabban foglalkozik ezzel a témával. Amennyiben a borsznobság megvetendő – és miért ne lenne az a sznobság bármely formája –, már elcsúsztam.
Borsznob:
Szakkifejezés a bor olyan megszállottjaira, akik számára a borfogyasztás mellékes élmény a borról való misztikus ismeretek felhalmozása közben. A borsznob kifejezés majdhogynem fölösleges túlmagyarázás. Olyan, mintha azt mondanánk, hogy nedves eső, vagy idegesítő telemarketinges.
Mert aki elkezd ízlelni, próbálkozni, az rájön, hogy mindig van jobb. Hogy rengeteg sokkal-sokkal jobb van, persze más árkategóriákban. Aki olvasni is elkezd, az még magasabbra nyúl a borboltok polcain, és ha kiborítja az egész pénztárcáját, akkor világossá válik, hogy nemcsak hogy jobb, de izgalmasabb tételek is léteznek. Ne adj isten, utazni kezd! Borvidékekre jár, egy idő után már kép alapján felismeri a borászt és előre köszön neki. A legalja pedig, amikor eltűnik a diszkrét nyálcsík a szája széléről, és már nem sóvárogva hallgatja a korábban lesznobozott experteket, hanem maga is kritikus szemlélettel szagol, néz, ízlel mindent. Akkor már nincs visszaút.
Hát ebbe a csapdába estem én is, és súlyosbító körülmény, hogy újságíró vagyok. Nem elég tehát, hogy családot, barátokat, munkatársakat kényszerítek újra és újra arra, hogy számukra tök egyforma száraz fehér chardonnay-kat hasonlítsanak össze és képtelen hasonlatokat mondjanak rájuk, hanem még írok is róla. Nyilvánosan. Online. Megérteném, ha kivetne magából a társadalom.
Ahogy azonban a bennem elveszni nem akaró anya pedagógusösztön kényszerít, készséggel adom át másoknak azt a tudást, amit napról napra felhalmozok. Merthogy a borsznob hobbija az észosztás, ha ezt még nem mondtam volna. Hozzám borozás, buli előtti alapozás közben borászismereti alapozás is jár.
Alapozás:
A legmenőbb éttermek pohárkezelő eljárása, amely során frissen dekantált borral öblítik ki a tiszta poharakat, mielőtt a kóstolásra szánt tétellel töltenék meg őket. Ennek eredeti célja, hogy a pohár falán vékony réteget képezzenek, és ne keveredjen a bor íze például a mosogatószerekével. Járulékos haszna, hogy pofán lehet röhögni a kezdő sznobokat, ha vissza akarják küldeni a használtnak vélt poharat.
Tízmillió sommelier országa
Tudatosan választom elsőnek a szemből egészen szép Maurer Kövidinkát. Azért a nyarat visszasírom mellé. Kiülünk majd a tetőre, vagy tüzet rakunk a kertben hozzá, szalonna is lesz – ígérem meg a barátnak, akivel megosztom a bort. Az ételek ízét ez az ital nem fogja elnyomni. Viszont vizet sem adok majd mellé, ez így tökéletes szomjoltó. Könnyű, úgy eltűnik, hogy észre sem vesszük, ahogy a fejünkbe száll és beindít.
Könnyű borok
Általában azokra a borokra használjuk a könnyű jelzőt, amelyek szárazanyag-tartalma, vagyis extraktja nem túl magas. Ezeket többnyire korán szüretelik, így az alkohol sem túl sok bennük. A pohárban fürgén mozognak, a cseppek a pohár falától gyorsan leérnek a fenekéig. Ilyen könnyű rendszerint a kövidinka is, ami a tömegbor-szőlőként számon tartott gyümölcsből készül. Ez a szőlő ellenálló, igényei alacsonyak, éppen ezért az Alföldön is meghatározó, és a kommunizmust is sikeresen átvészelte. A megbízhatóságért, a stabilitásért cserébe a borászok nem várnak kiugró minőséget, extrém ízélményt a borától, de a kellemes savak és az alacsony cukorfok azért így sem maradnak el.
A Maureré tornácbor, tetőbor, parasztbor. Nem barátom, ez nem utóíz, hanem lecsengés. De igen, sajnos ott van a végén egy kis seprő, az erjedés után maradt borkő vagy élesztő íze. Ugyanakkor tiszta, véletlenül sem találhatóak benne hamiskás gyümölcsízek, mint az olcsóbb tömegdarabokban. A címkén azt írják, évi négy permetezés, fél kiló szőlő per tőke az alapanyag. Az semmi. Meg hogy 1941-ben telepített délvidéki tőkék. Jó mélyről szívhatják már a gyökerek az értékes tápanyagokat, habár ezt itt sajnos nem érezni. Vajdaság, Szerémség, Mátyás király ezekről a dűlőkről rendelt. Maurer Oszkár tudása dédapjától származik, munkája maga a hazaszeretet.
A visszahúzódó, szolid, bajszos borász ráadásul úgy hiszi, hogy ez az Istenhez vezető út. Gondolatvezetése szerint ugyanis, aki nemes bort iszik, az maga is megnemesül. A nemesedés pedig nem más, mint a tökéletesedés felé vezető út. Ebből egyenesen Isten következik, arra kell tehát gondolnom, a sorozat első lépését jó irányba teszem meg.
Ha kedvet kaptál hozzá…
A Stella által kóstolt Maurer Kövidinkát – és még tucatnyi remek ár-érték arányú finomságot – megtalálod együttműködő partnerünk, a Radovin Borkereskedés üzleteiben. Március 4-én, hétfőn éppen Mádi Estet tartanak, amelynek keretében DemeterVin és Szarka borokat lehet kóstolni.
(Fotók: Tóth István, Petrány Máté. A helyszínt köszönjük a Pastrami Étterem és Kávéháznak!)