Hogy miért éppen a senki által nem ismert, a fővárostól is nagyon távol, de Tokaj-Hegyaljához pedig nem elég közel fekvő Encs nevű községben csináltak egy jó kis éttermet? Mert ott születtek, hangzik a szokás szerint nevetős válasz Dudás Szabolcstól (fenti képünkön). “Magamtól nem jönnék ide, az biztos, ez egész Európa egyik leghátrányosabb helyzetű kistérsége, talán csak két lengyel terület előz meg minket a negatív listában”. Szimpatikus hozzáállás, itt nem az üzleti terv és a megtérülési számítások döntöttek, hanem a szív és a lélek. És pont ezt érezni az étteremben is, ez itt a Dudás testvérek szívügye, családtagjaikkal, barátaikkal valósítják meg azt, amiről álmodtak.
Szilárd inkább a vendégekért felel, ő “adja el” azt, amit 2 évvel idősebb bátyja, Szabolcs a konyhában alkot. Bár időnként szétválnak az útjaik, azért általában elég hamar újra egymásra találnak. Szabolcs Miskolcon végezte a kereskedelmi szakközépiskolát, itt lett szakács és szerzett érettségit is, majd egy évnyi felszolgálói munka után érezte, hogy egy kis levegőváltozásra van szüksége. A véletlen a Garda-tó partjára sodorta egy szicíliai úr éttermébe, az itt töltött 3 éve, amihez egy év után Szabolcs is csatlakozott, végleg a gasztronómia felé fordította a testvéreket. A kint keresett pénzből vették meg az üzletet, ami akkor még kocsmaként üzemelt, ők is bárként vitték tovább eleinte. Közben mindketten megházasodtak, jó vendéglátóként természetesen egy-egy vendéget vettek el, Szabolcs pedig újabb kitérőt tett, az Encsnél egyértelműen metropolitább New Yorkban töltött el feleségével három évet. Aztán étteremmé alakult a bár, és elkezdődött a sikertörténet, igaz Szabolcs még évekig nem volt képes New Yorkban játszódó filmeket megnézni, annyira hiányzott neki az ottani atmoszféra és pezsgés.
Bár talán a fantasztikus pizzájuk a leghíresebb, de ők alapvetően a hazai, zempléni ízeket szeretnék népszerűsíteni. Az ételeiket helyi borokhoz is igazítják, szinte minden boruk Tokaj-Hegyaljáról származik, a híres borvidék egyben az egyetlen olyan területet is jelenti, ahova esetleg elköltöznének. Budapestre hiába is próbálták csábítani őket, maradni akarnak a környéken, nagy feljesztési terveik vannak, saját kis pékséggel és cukrászattal bővíteni az éttermet, illetve a közkedvelt kézműves termékeiket csomagolva is árusítani. De szó sincs arról, hogy az ország közértjeinek polcait ellepnék a saját márkás termékek, aki Anyukám mondta lekvárt vagy éppen szörpöt szeretne, ugyanúgy zarándokoljon csak el a Zemplénbe. Az igazi nagy álom pedig - toszkán mintára - a falusi turizmus fellendítése lenne: szálláshelyekkel bővíteni az éttermet, és komplett programot kínálni az odalátogatóknak - 3 órányi élmény helyett akár 3 napra is. De azért a lokálpatriotista testvérek a nagyvilágot is szemmel tartják, Szabolcs nagy terve két hetet evéssel eltölteni 40. születésnapja alkalmából a baszkok világhírű gasztronómiai központjában, San Sebastianban.
Konyhai pingpong Szabolccsal
Ha csak egy ételt ehetne élete végéig, mi lenne az?
A vasárnapi húsleves, ahogy mi csináljuk anyám és nagymamám receptje alapján. Tanyasi tyúkból, házi csigatésztával, töltelékkel.
Mire a legbüszkébb szakmailag?
Vezethetem a saját konyhámat.
Mi a legnagyobb szakmai álom?
A Bib gourmand minősítés (A Michelin kalauzban a különösen jó ár-érték arányú éttermek jelölése - a szerk.)
Melyik a kedvenc konkurens étterem?
A Borkonyha Budapesten, mert őszinte és szabad.
Kivel főzne legszívesebben, ha bárkit lehet választani?
Thomas Kellerrel, tetszik a stílusa. (Amerikai séf, két három Michelin-csillagos étterme is van Kaliforniában, illetve New Yorkban - a szerk.)