Több tízmillió szivacsot érinthetett az elhúzódó tengeri hőhullám.
Írtunk már az új-zélandi tengeriszivacs-fehéredésről:
Most megint írunk egy szomorú rekord kapcsán:
„Tudomásunk szerint ez a legnagyobb mértékű szivacsfehéredés, amelyről egyetlen esemény során, különösen a hideg vizekben valaha beszámoltak”
– mondta James Bell professzor, a Victoria Egyetem tengerökológusa. A szivacsokat a szélsőségesen meleg óceáni hőmérséklet változtatta fehérré. A tengeri szivacsok a korallokhoz hasonlóan a velük szimbiózisban élő szervezetekre támaszkodnak, amelyek fotoszintetizálnak bennük, táplálékot biztosítanak, és alkalmanként elriasztják a ragadozókat.
Bár a fehéredés nem feltétlenül pusztítja el a szivacsokat, de elűzi ezeket az organizmusokat, csökkentve a szivacsok kémiai védekezőképességét és megfosztva őket a tápláléktól. Míg egyes fajok képesek felépülni a súlyos fehéredésből, Bell szerint vannak olyanok, amelyek nem.
Robert Smith, az Otagói Egyetem oceanográfusa szerint Új-Zéland környékén két tengeri hőhullám miatt melegedett rekordhőmérsékletűre az óceán, egyes területeken a normálisnál öt fokkal volt melegebb:
„Új-Zéland északi és déli határainál az elmúlt 40 év leghosszabb és legerősebb tengeri hőhullámának lehettünk tanúi, amióta 1981-ben megkezdődtek az óceán hőmérsékletének műholdas mérései.”
Egyes területeken a tengeri hőhullám tavaly szeptemberben kezdődött, és csak most ért véget, 213 napig tartott. Smith szerint nehéz egy-egy hőhullámot az ember okozta éghajlati válságnak tulajdonítani, de az óceánok hőmérséklete világszerte emelkedik. „Az elmúlt évszázadban a tengeri hőhullámok gyakorisága, időtartama és intenzitása világszerte jelentősen megnőtt” – mondta. Az előrejelzések szerint ezek a hőhullámok a jövőben még szélsőségesebbek és hosszabbak lesznek.
„Most bepillantást kaphatunk arról, hogy milyenek lesznek az óceánjaink a gyermekeink és az unokáink számára”
– figyelmeztetett Smith.
(Forrás: The Guardian, MTI)
Ez is érdekelhet: