A régészek között nincs egyetértés arról, hogy őseink mikor kezdték el a sütés-főzést – nehéz bizonyítani, hogy a tűzrakóhelyek nemcsak melegedésre, hanem esetleg ételkészítésre is szolgálhattak. A kulinária születése azonban fordulópont volt az emberiség történetében, ugyanis

a feldolgozott ételt könnyebb volt megrágni és megemészteni, és ennek nagy szerepe lehetett az emberiség elterjedésében is a Földön.

Eddig 170 ezer éves bizonyítékait ismertük a sütés-főzésnek, amelyek a neandervölgyi és korai Homo sapiens közösségekhez kötődtek. Irit Zohar, a Tel-avivi Egyetem Steinhardt Természettudományi Múzeumában dolgozó régész tizenhat éves kutatómunkája nyomán azonban kiderült, hogy a múzeum fosszilis pontymaradványai ennél úgy 600 ezer évvel korábbiak. A több mint másfél évtized alatt a tudós több ezernyi halmaradványt katalogizált, amelyeket az Izrael északi részén található Gesher Benot Ya'aqov régészeti helyszínen találtak. Ezen a Jordán-folyó közelében fekvő helyen egykor egy tó lehetett, s miközben az onnan előkerült, megkövesedett halmaradványokat vizsgálták, sikerült rekonstruálni, mikor kezdték el az ott élő emberek a hal sütését vagy megfőzését.

A munka egy kirakóshoz hasonlított: egyre több és több információ birtokába jutottak, ezekből állt össze végül a történet az emberi evolúcióról. Először az vezette nyomra a régészeket, hogy egy helyszínen, ahol szinte egyáltalán nem találtak halcsontokat, rengeteg fog maradt fenn. Ez már a hal főzésére utalhatott, mivel a halcsontok az 500 Celsius-fok alatti hőmérsékletű főzés vagy sütés közben szétesnek, megpuhulnak, a fogak viszont megmaradnak.

A lelőhelyről ráadásul égett tűzkövek is előkerültek, ami arra utalt, hogy tűzrakóhelyként szolgálhatott.

További bizonyítéknak tekintették, hogy a fogak többsége két nagytestű – akár kétméteres hosszúságú – pontyfélétől származott, a régészek szerint jó ízű húsuk miatt választhatták őket.

A fogak elemzésekor a fogzománcot is vizsgálták, mert tudni akarták, milyen hatással van rá a melegítés. A londoni Természettudomány Múzeumban végzett vizsgálatból kiderült, hogy a fogak 200-500 fokos hőnek voltak kitéve, ami arra utal, hogy a halat tűz segítségével készítették el. A tanulmány szerint erre egy sütőfélét használhattak, ugyanakkor az nem derült ki, hogy a halat sütötték, párolták vagy főzték.

A Homo erectus mintegy 1,7 millió évvel ezelőtt kezdte használni a tüzet, ám az, hogy a tűznél melegedni lehetett, nem jelenti, hogy a főzéshez is használták.

A tanulmány elkészítésében nem vett részt Anais Marrast francia tudós, a francia Természettudományi Múzeum achaeozoológusa, aki szerint az is elképzelhető, hogy a tűz mellett ették meg a halat, és a csontokat a tűzbe dobták – akkor viszont bukik az elmélet.

(Forrás: The Guardian, MTI. A kép illusztráció.)

Ez is érdekelhet: