A balesetet nem csak fizikailag kell túlélni.

Múlt hét szombaton tömegbaleset történt az M1-es autópályán, Herceghalomnál 41 autó és kamion ütközött össze, amely során egy ember életét vesztette, 39-en pedig megsérültek (közülük ketten életveszélyesen, tizenketten súlyosan, huszonöten könnyebben) – hogy mi vezetett a sajnálatos eseményhez, arról itt írtunk:

Az M1-esen történt tömegbaleset legkellemetlenebb tanulsága

Ha nem látok, megállok. Ez magától értetődőnek tűnik a járművezetésben, de ha az lenne, sose történne baleset ködben vagy porviharban.

A tömegkarambolt meg- és túlélők számára hatalmas károkat okozhatott a baleset, és most nem az anyagi vonzatára, vagy a testi sérülésekre gondolok (természetesen senkitől sem elvitatva ezek súlyát), hanem a pszichés oldalára, mert a balesetet nem csak fizikailag kell túlélni. A trauma feldolgozása pedig egy hosszabb, fájdalmasabb folyamat is lehet, hiszen előfordulhat, hogy a minket ért sokk hatására az addig megszokott világunk megváltozott, kiszámíthatatlanná és ijesztővé vált.

Kámán Péter pszichológus és EMDR-terapeuta kérdésemre válaszolva elmondta, nem törvényszerű, hogy egy ilyen történés traumát okozzon, hiszen nem mindannyian reagálunk egyformán egy adott helyzetre, ezért „a feldolgozás attól is függ, ki milyen mértékben traumatizálódott, illetve milyen tünetei vannak, ha vannak egyáltalán.

Akkor érdemes a feldolgozásban gondolkodnunk, ha az esemény után pszichés tüneteket produkálunk, amelyek pár héttel az incidens után sem enyhülnek, vagy múlnak el. Ilyenkor érdemes minél gyorsabban szakszerű segítséget kérni traumafeldolgozásban jártas pszichológustól vagy pszichiátertől.”

A szakember szerint a pszichés tüneteket például rémalmok, pánikrohamok emlékbetörések, intenzív zavaró érzések, hangulatzavarok vagy érzelmi bénultság formájában is jelentkezhetnek, akár az esemény után jóval később, 4-6 hónap múlva is.

Egyedül, szakember nélkül is fel lehet dolgozni?

Ezzel kapcsolatban Kámán Péter elmondta, hogy a trauma pont attól lesz traumatizáló, hogy az érintett egyedül (segítség és/vagy erőforrás nélkül) marad egy megterhelő eseménnyel szemben, amit nem tud megoldani, ezért általában más emberre vagy emberekre van szüksége a feldolgozáshoz.

Az érintettek minden esetben megküzdenek a traumatikus élményekkel, de érdemes ismét felidézni a szakember fentebb említett szavait, miszerint „a feldolgozás attól is függ, ki milyen mértékben traumatizálódott”.

„Vannak, akik számára már egy barát vagy rokon támogatása is nagy segítséget jelenthet, mert meg tudja adni az érzelmi biztonságot és stabilitást, ami önmagában jelentős erőforrás. Van, akinek a sok beszélgetés, van, akinek a figyelmesség esik jól, és van, aki a testi közelséget keresi. Van, hogy valaki művészeten, alkotáson – vagy éppen a pusztításon – keresztül tudja feldolgozni a traumáját.”

A feldolgozás hogyanja tehát a trauma mértékétől és személyiségünktől is függ, de persze még számos egyéb tényező is befolyásolhatja, például korábbi traumák, valamint a személy aktuális kapacitása a feldolgozásra. A szakember szerint a stabil érzelmi és szociális háttér, valamint az érzelemszabályozás képessége általában jó alapot teremt a traumával való szembenézésre.

Figyeljünk oda egymásra!

(Fotó: MTI/Lakatos Péter)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Jön a hőség, Alina már hozzávetkőzött

A legjobb tudásunk szerint veszünk popcornt Jarah-nak, ha eljön velünk moziba

Hogyan lett egy afrikai kissrácból fitneszsztár és Will Smith edzője?

További cikkeink a témában