„Kedvem lenne megenni az egészet, kimondottan jó!” – így indult a Player tortatesztje, ahol a friss Ország Tortáját kóstoltuk meg, az abszolút és a cukormentes kategória győzteseit:

• Spicces füge respektus (Lakatos Pál szigetszentmiklósi cukrászmester)
• Kikelet (Lawal-Papp Zsófia makói cukrász)

Az államalapító Szent István ünnepére a Cukrász Ipartestület hazai ízekkel, gyümölcsökkel készült kreációkat várt amelyek csak kiváló minőségű, természetes és egészséges alapanyagokat tartalmaznak.

Respektus és mentes

Az abszolút győztes Spiccest egy balatoni nyaraláson kóstolt fügefagyi ihlette. A torta egy mandulalisztes vajas joconde felvertből, lágy sóskaramellás mousse-krémből és diós-karamellás ropogósból épül fel, mely kakaóbabtöretet is tartalmaz. A tokaji aszús, meggyes fügezselé, és az akácmézes tejcsokoládé tükörzselé teszik igazán különlegessé az ízvilágát, melyet az akácmézes fehércsokis ganache és a diós sablé korong koronáz meg. A neve a fügezselé alkoholtartalmára utal, leírva pedig elég töménynek hangzik, már pusztán az összetevők száma alapján is. De egészen mást tapasztaltunk.

„Kóstolás előtt durva előítéletet építettem fel magamban a cukros országtortával szemben – írta többünk véleményét Tomi kolléga. –

Fellengzősen erőltetett név, három sznob összetevő, amiről nem is tudom, mit jelent (ganache, joconde, sablé): biztos szar. Hát nem az!

A kóstolt szelet állaga, karamelles és fügés rétegeinek íze, az egész ízharmóniája teljesen rendben van. Valamilyen illata azért lehetne: ennyire szagtalan cukrászterméket nem is tudnék másikat említeni, még az elvileg jellegzetes aszút sem bírtam kiszimatolni az alaktrészekből.”

„Erről nekem a nagypapám kénes bora ugrik be” – szúrt oda a tokaji aszús meggyes fügezselének Fefe. Másnak mindössze annyi baja volt vele, hogy nem érzi a tokajit, ellenben az összhatást, az egybeérő ízeket mindenki dicsérte. Nem gejl, kicsit krémes, de nem majonézes, nincs rommá cukrozva, gusztán ropog a füge magja – hangzottak falatozás közben a megállapítások.

Gergő az előző nap az eredeti szigetszentmiklósi cukrászdában kóstolta meg a bajnokot,

„akkor azt mondtam volna, hogy egyetek inkább egy marék cukrot. Ma a Szamos cukrászda tortája kifejezetten ízlett. Kellemes az édes-savanyú arány, a ropogós réteg az alján pedig mindenben működik, ebben is.”

Általános vélemény volt tehát, hogy az egyes ízek talán nem jönnek be mind, külön-külön (bár a többség igen), de a harmónia megvan, és egyáltalán nem ér cukorsokk. Na jó, a végére igen: a tortázás végére többünknek megülte kicsit a gyomrát. Második szeletet csak a feketeöves édesszájúak (borzalmas képzavar, de ez is már a torta hatása!) vállaltak be.

Külön műfaj a kör peremét díszítő keksz és hab – itt mind a kettő jó volt, elégedetten rágcsálta mindenki, noha a habot inkább habarcsnak gondoltuk, afféle „keksztartónak”, aminek megvan a maga helye a rétegrendben, de önállóan is értelmezhető. Illetve mégsem volt mindenki elégedett, Dani „a tetejére biggyesztett akciós keksz ízű zsetont” inkább lehagyta volna a tortáról.

Ez is fontos észrevétel: olyan sok összetevőből áll a Spicces, hogy hajlamtól függően lehet egyesével elemezgetni az ízeket, de lehet egybegyűrni azokat, és a harmóniára összpontosítani. Illetve az utóbbit most nehéz, egyszerűen helyszűke van a szájpadlásban.

„Könnyedén csúszik a felső rétegbe a háromágú desszertvilla, aztán a tokaji aszús fügezselénél meglassul, végül a diós földszint után koccan a villa a tányéron – elemzett Dani –. Az első falatra az egytől az Őrség zöld aranyáig terjedő skálán (mely szerintem az utóbbi évek legjobban sikerült országtortája) nagyjából nyolc pontot tudnék rá adni.

Igazán a tokaji aszús fügezselére támaszkodik rá a Spicces Füge Respektus (mintha valami mesebeli hivatal volna) ízvilága, amihez fagyiban is gyakran választom társul a diót, ezért az én ízlésemnek jó párosítás hozzá a diós alap.

Egyben harmonikus és nem túl édes, de kellően összetett ízvilágű süti, amiről el tudom képzelni, hogy kikérem Sacher helyett.”

Spicces-ügyben a zárszó legyen Zsolté, aki a korábbi „rossz vagy legalábbis nem elég jó országtorta-élményei” ellenére nyitottan várta a tesztet, és a tortát a rajta lévő mini trikolór nélkül is kellemes külsejűnek tartotta. (Zsófival együtt) hiányolt egy ropogós szintet, mert így „különböző krémes, és szerencsére nem túl édes rétegek összessége az egész, ahol nemcsak a réteg, hanem az összesség is hangsúlyos, mert külön kóstolva a rétegek némelyike, például a jelentős részt kitevő sóskaramellás mousse sem elég ízes, de hát nem is külön kell enni.

Összességében az idei torta lényegesen jobb, mint az idei év, de önmagában értékelve is finom.”

És akkor a cukormentes győztes, a Kikelet

A makói Papp Cukrászda cukrásza ezt a tortát egy csepp fekete tea köré álmodta meg, áfonyával és egy leheletnyi levendulával alakított ki összhangot, melyet a vaníliás fehércsokoládé-mousse és a gabonaliszt nélkül készült mandulás, citromos piskóta tesz teljessé.

„Nekem a cukormentes jobban tetszett, nem volt édesítőszeríze, de nem is volt túl édes, mint a másik – mondta lényegre törően Csordi. – Az elején a levendula meglepett, pedig látszik is rajta, hogy van benne, de nem kéne ennyi, utána viszont finom, egységes íze van.

Fotózni nehéz volt, mert mivel nincs szilárd alapja, már egy tányérra áttenni is kihívás, és a melegben gyorsabban kezdte elveszteni az alakját, mint a másik.”

„Kedvem lenne megenni az egészet, pedig nem szeretem a cukormentes semmit se – jegyezte meg Gergő. – Ebben nem érzem, hogy bármiből hiány lenne, vagy az édességet valamilyen mesterséges ízzel akarnák pótolni. Az áfonya savanykás íze nagyon bejön.”

Eddig tehát 2–0 a Kikelet javára, nem mintha pontozni kellene, szeretheti/utálhatja mindkettőt bárki. Tomi például a kettő együttes kóstolását tartotta jónak, lévén a Spiccest a végére eléggé töménynek találta. „Az áfonyás-túrós-feketeteás-fehércsokis satöbbi is finom, de egészen máshogy, savanykásan, frissen üdén” – közölte frissen, üdén.

„A társas kóstolásban az jár majd jól, aki a cukrossal kezdi, mert a cukormentes Kikelet finom savai hatásosan eloszlatják a részeg fügés tiszteletest, vagy mi is az a hülye neve.”

Egyedül Daninak okozott csalódást a mentes torta, aminek „rendesen utána kellett olvasnom, annyira íztelen. Csak a közepén uralkodó áfonya próbálja vinni a hátán az egészet, amiben fekete tea, levendula és fehércsoki mousse is megjelenik. Ezek mind erős elemek, mégsem lépnek fel az áfonya ellen.

Egészen biztosan nem ez lesz az a süti, amivel megkedvelem a mentes édességeket, ahhoz túlzottan jellegtelen. Cserébe néhány óra múlva már erre a csalódásra sem fogok emlékezni.”

Meghökkentő módon éppen az ellenkezőjére jutott Zsolt, mondván, „Kikeletet még nem ettem, és a cukrászdákban sem a cukormentesek közül szoktam választani, de az idei cukormentes torta alapján most úgy gondolom, lehet, hogy ez hiba.”

Bár a sajtóanyag szerint a mentes torta a természet újjáéledését idézi fel, Zsolt ezt nem érezte, azt viszont igen, hogy

„milyen jó, hogy tényleg csak nagyon keveset használtak a rendkívül veszélyes, bármit könnyedén vécéillatosító ízűvé változtató levendulából, mert itt tényleg hozzáad az élményhez, nem pedig tönkreteszi azt.”

Jók az ízek, az arányok, annak is bátran ajánlható, aki nem kényszerűségből vagy önmegtartóztatásból kerüli a cukros édességeket – foglalta össze Zsolt, összefoglalva ezzel egyben sokunk véleményét.

A tanulság

Zömmel egységes volt a véleményünk, de Daninak pl. nem jött be a mentes torta, mások más-más összetevőt találtak meggyőzőnek, akadt, akit sokkolt a cukor, más szedett még. Egy lényeges szempont viszont mégis akad: nem mindegy, hol esszük.

Említettük, de nehogy elsikkadjon már, hogy Gergő az eredeti helyen evett az előző napon egy Spiccest, és émelygett tőle nagyon, de eltérő tapasztalatokat szerzett vele Oszi is máshol. Magyarul talán érdemes egy eleve jó, jónevű vagy általad kedvelt cukrászdát választanod, ahol valószínűleg a (mindenkori) Ország Tortáját is értőn, vagy legalább a te ízlésednek megfelelően rakják majd össze.

A mentes torta pedig nagyot ment a teszten, úgyhogy akinek esetleg eddig nem jutott eszébe, legyen nyitott és elfogadó a műfaj iránt, és időről időre kóstoljon bele egy cukor-, laktóz-, glutén- vagy mindenmentes tortába, édességbe, bármibe.

Ez is érdekelhet: