A tengeren vannak bizonyos íratlan törvények, amiket a tapasztalt hajósok igyekeznek betartani. Ez még akkor is igaz, ha elég bajos megmondani, hol ér véget a józan elővigyázatosság, és hol kezdődik a babona. A banán pont ilyen.
A hiedelem történetszálai egészen a 18. századig nyúlnak vissza. A korabeli banánszállító hajók nem egyszer potyautasokat is vittek magukkal, méghozzá nem is akármiket: mérges pókokat, kígyókat, skorpiókat vagy más trópusi állatokat. Egy 1938-as New York Times-cikk szerint a rakományokban közép-amerikai boák, skorpiók és levelibékák is megbújhattak.
Még ha ezek az élőlények nem is jelentettek minden esetben közvetlen életveszélyt, a legénység számára bőven elég indokot adhattak arra, hogy rossz előjelként tekintsenek a banánszállítmányokra.
A banán rossz hírének hátterében azonban nemcsak egzotikus állatok állhattak, hanem egy teljesen valós biológiai folyamat is. Érés közben a gyümölcs jelentős mennyiségű etiléngázt bocsát ki, ami nemcsak a saját, hanem más termények érési folyamatát is felgyorsítja.
Az alma, a paradicsom, az avokádó vagy a csonthéjas gyümölcsök egy zárt raktérben jóval hamarabb megérhettek, és aztán meg is romolhattak mellette. Hosszú tengeri utakon ez komoly problémát jelentett, hiszen ha a készletek idő előtt tönkrementek, akkor a hajó legénysége létfontosságú élelmiszereket veszített.
Innen meg már csak egy lépés volt, hogy a banán a fedélzeti balszerencse szimbólumává váljon.
Az egyik magyarázat szerint a banánt szállító hajóknak gyorsabban kellett haladniuk, hogy a rakomány még fogyasztható állapotban érkezzen meg a rendeltetési helyére. A nagyobb tempó viszont megnehezíthette az út közbeni halászatot, így a matrózok kevesebb friss élelemhez jutottak.
Egy másik feltételezés még tovább megy ennél. Eszerint a banán természetes erjedése alkoholt termelhetett, ami növelhette a fedélzeti tűzesetek kockázatát. Bár ezt ma már inkább a tengeri legendák világába sorolható, jól mutatja, mennyi különféle történet kapcsolódott ugyanahhoz a gyümölcshöz az évszázadok során.
Persze a népszerűbb magyarázatok között akadnak egészen prózaiak is. Ilyen az örök klasszikus, a banánhéjon való elcsúszás veszélye, ami inkább tűnik viccnek, mintsem valós tengeri fenyegetésnek. Ennél jóval sötétebb az a képzet, hogy hajótörések után gyakran láttak a víz felszínén lebegő banánokat, miközben maga a hajó és a legénység a vízbe veszett. Az ilyen történetek könnyen ráerősíthettek a gyümölcshöz kapcsolódó baljós asszociációkra.
A modern hajózásban ezeknek az okoknak jó része már aligha állja meg a helyét. A mai világban a fejlettebb tárolási körülmények miatt a banán jelenléte többnyire maximum beszédtémát adhat. Ennek ellenére a babona nem tűnt el a hajókról. A közösségi médiában ma is rendszeresen felbukkannak olyan sztorik, amikben hajósok, horgászok vagy túravezetők rossz szemmel nézik, ha valaki banánt visz a fedélzetre.
(Forrás: Mashed, fotók: Unsplasj, Getty Images)
Ez is érdekelhet:
Itt állíthatod be, hogy a Player az elsők között legyen a Google keresőben

