Nem kell hozzá szakember, nem kell felállványozni a házat, ráadásul olcsóbb is, mint a múltkori cikkünkben taglalt külső szigetelés. Súlyos érvek a belső szigetelés mellett. Vannak azonban ellenérvek, ráadásul ezeknél jóval komolyabbak, így érdemes megfontolni, hogy megint a dolgok könnyebb végét fogjuk meg, s belevágjunk egy kockázatos felújításba.

Előre kell bocsájtani, hogy akadnak szituációk, amikor nincs más megoldás, mint a belső szigetelés. Ilyen, amikor egy műemlék épületet kell szigetelni, melynek mondjuk a stukkódíszítéses homlokzatát nem tanácsos polisztirollapokkal burkolni. A műemlékvédelem legalábbis biztos nem megy majd bele. A másik lehetséges helyzet, ha nyaralónkat szigeteljük. Ilyenkor azért lehet megengedett a belső szigetelés, mert ezeket általában ritkán használjuk télen, s akkor is rövid ideig. Illetve van egy harmadik lehetőség: amikor már van egy külső szigetelés a falon. Ebben az esetben egy vékonyabb belső szigetelés feltehető komolyabb káros következmények nélkül.

De mi a gond vele?

Viszonylag egyszerűen belátható, hogy amennyiben a falak belső oldalára helyezünk el egy szigetelőréteget, azzal megakadályozzuk, hogy télen a fal belülről felmelegedjen. Ez nem csak azért gond, mert így kiiktattuk a hőtároló tömeget, hanem azért is, mert így teljesen kihűlnek a falak, az esetlegesen falban futó vízvezetékek ki vannak téve a fagyveszélynek, a fal eredeti belső felszínén kicsapódhat a pára, illetve ez akár a falazat anyagában is megtörténhet, s ha az már a fagyzónába esik, akkor már egész komoly épületkárokkal számolhatunk.

Mire figyeljünk?

Az előbb elmondottak miatt, ha belső szigetelés mellett döntünk, akkor a párazárásra szigorúan oda kell figyelni. A lakásban képződő pára nem juthat be a fal és a szigetelés közé. A párazáró fólia megakadályozza, hogy a páradiffúzió során a falszerkezeten belül csapódjon le a víz.

A másik neuralgikus pontot a hőhidak jelentik, melyek belső szigetelés után fokozottabban jelentkezhetnek. Ezekre ott kell számítani, ahol a szigetelt külső fal találkozik a födémmel vagy egy belső fallal. Ilyen esetekben egy fél métert rá kell fordulni a belső falra, illetve a födémre, hogy elkerüljük a penészesedést. Érdemes egyébként minél vékonyabb rétegben szigetelni, mellyel ugyan sokat megtakarítani nem fogunk, viszont a falakból sugárzó hideget megszüntethetjük, így komfortérzetünk némileg javulhat. Ezért lehet jó választás a parafa borítás, vagy az úgynevezett hőszigetelő tapéta, melyekkel szintén nem nagyon tudunk energiát megtakarítani, viszont nagyobb károkat sem okozunk, miközben a sugárzó hideg felületektől mégis csak megszabadulunk.

Kivitelezés

Ha mindezek után mégis belevágnánk egy komolyabb belső szigetelésbe, akkor hasonlóképpen képzeljük el a munkát, mint egy tető szigetelése esetén, azaz lécváz közé kell elhelyezni hézagmentesen, jól illesztve a szigetelőanyagot, majd erre jön rá a párazáró fólia, mely saját ragasztójával tökéletesen kell összezárni, végül pedig a gipszkarton borítást helyezzük el rá.

Utolsó tanácsként azonban még egyszer felhívnánk a figyelmet arra, hogy ez a kényszer szülte megoldás igen kellemetlen meglepetésekkel szolgálhat a próbálkozók számára, s lehet, hogy az egész, szigetelésbe befektetett összeg kidobott pénznek bizonyul, sőt ennél kellemetlenebb következménnyel is járhat, és csak egy újabb, komolyabb problémahalmazt kreálunk megoldás helyett.