Hihetetlen, de már ötéves a DECODE Díj, amit a héten először az Irányi Palotában adtak át. A 2,1 millió forint összdíjazású díjpályázat pályaműveiből rendezett kiállítást egy éven át virtuálisan is megnézheted a DECODE Alapítvány honlapján.

Az alapítvány célja, hogy felhívja a figyelmet a gondolatok köré épülő alkotásra és ezáltal az értékteremtésre az építészet, valamint vizuális és alkalmazott művészetek területén.

Idén 64 pályamunkából választotta ki a kiállítókat és a díjazottakat a szakmai zsűri. A kategóriánként átadott fődíjak (750 000 Ft) mellett Ígéretes projekt díjakat (150 000 Ft) is kiosztottak, a Spotlight díj pedig egy, a társadalmi szerepvállalásra külön hangsúlyt fektető munkát ismert el.

A DECODE pályázat díjnyertes projektjei építészet kategóriában:

PRE/MANÍR - a DECODE pályázat Fődíjban részesült alkotása
Alkotók: Bors Luca Éva és Szaszák Lili

Bors Luca Éva és Szaszák Lili a BME Építészmérnöki karának, Középülettervezési tanszékének negyedéves építészhallgatói. Nyaranként aktív résztvevői építészeti alkotótáboroknak, 2021 óta a Tudományos Diákköri Egyesület tagjai.

„Luca és Lili egyetemi tervükben egy különös alakú és helyzetű egri saroktelekre elgondolt, a városban tapasztaltak alapján hiányként érzékelt közösségi épületet fogalmaztak meg – mondta a pályamunkáról Szabó Levente DLA, Ybl- és Pro Architectura díjas építész. – Céljuk két, egymás feletti, eltérő karakterű téri helyzet megfogalmazása volt:

a földszinten az oldott hangulatú együttlétet lehetővé tevő kocsma, az emeleten pedig az alkotás tereként definiált műterem.

Amilyen rejtett a kapcsolata a lenti térnek az utcával, olyan szűk a feljutás lehetősége a tetőtérbe – ezek az átmenetek egyben szűrők is a publikus utca és a félpublikus földszint, valamint a földszint és az emelet között. Mindez egy érzékeny építészeti elgondolás, de a pályázati fődíjat mégsem emiatt kapták meg. A kisfilm építészeti munkájuk különleges és egyedi interpretációja: egyszerre képes a tervükbe kódolt dramaturgiát érthetővé, és az elképzelt terek atmoszféráját átélhetővé tenni. Míg pályaművük az épület bejárását annak alig néhány vonallal megrajzolt téri környezetén keresztül ábrázolja, addig az atmoszférát a terekben folyó élet: látvány, zajok, hangok elevenítik meg.

Bravúros a két tér statikus szeletében visszafelé lejátszott filmetűdök egymásutánja lent és fent: előbb érzékeljük a helyek színességét, a kreatív és önfeledt jelenlétet, a használati gazdagságot biztosító karaktert, majd fokozatosan csupaszodik le mindezek eltűnésével néhány vonalra azok téri közege, válik láthatóvá az építészet maga. Az építészeté, amelynek értelme végül is mindig az, aminek és ahogy a keretét alkotja.”

MICROHOME – a DECODE pályázat Ígéretes projekt díjban részesült alkotása
Alkotó: Kapui Kevin

„Hamar felejtünk, pedig mennyire meghatározó volt – napjainkat formálóan – a minket körülvevő zártság. A pandémia idején a végtelenség csak a képzeletben élt, a valóságban a tér véges, csak a végtelen magányos percek súlya hagyott nyomott életünkön. Egy ilyen helyzetből való elvágyakozásként indult a Microhome című munka, pragmatikusan játszva a korlátozott minimális életterek sokszorosító lehetőségével. A lüktető zene és az impulzusokból álló kollázsszerűen összeállított képi világ kidomborítja az alkotójának hangulatát, egészen átérezhető, ahogy próbálkozik kimászni a bezártságból és eljutni egy másik dimenzióba. Hogy milyen dimenzió az – talán az enyhén szürreális futballstadion térhódítása önmagáért beszél” – jellemezte Anthony Gall Phd, Ybl- és Pro Architectura díjas építész, az Óbudai Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar egyetemi tanára és dékánja az Ígéretes projekt díjban részesült alkotást.

Kapui Kevin a Budapesti Metropolitan Egyetem Környezetkultúra szakának elvégzése után az Építőművész mesterszakon folytatta tanulmányait, ahol 2021-ben kiváló eredménnyel végzett. Munkáiban folyamatosan kutatja a fenntartható építészet, társadalmi nevelés és az ember és épített környezetének viszonyát. A METU művészeti szakának építészeti nagykövete volt 2020/21-ben, diplomamunkájáért MetuArt díjban részesült. A DECODE 2019-en Code-decode című pályamunkájával shortlistás volt.

DUNAÚJVÁROSI STRANDKÖNYVTÁR – a DECODE pályázat Ígéretes projekt díjban részesült alkotása
Alkotók: Csanádi Anna Dorottya és Varga Liza

„A tervek nem mindig akarnak megvalósulni, az egyetemi tervek pedig különösen nem. Általában jóval később szembesülünk csak döbbenten az anyagok, a szerkezetek, a csomópontok, a felületek durva valóságával. Hogy a létrehozáshoz mindent föl kell emelni, mindent a helyére kell tenni, össze kell illeszteni és rögzíteni. Ezért izgalmas Csanády Anna és Varga Liza konstruálásról, összerakásról, közös erőfeszítésről szóló története.

A Dunához kapcsolódó nagy nemzetközi program részeként a műegyetemi Építész Szakkollégium csapata vállalta föl, találta ki és csinálta végig ezt a projektet a KÉK segítségével. Próbálom elképzelni a dunaújvárosi szabadstrandot a tűző napon heverő emberekkel és hozzá a szabadtéri könyvtárat. A filmben felvillan a folyópart, a ligetes strandföveny, háttérben parkoló autók, sportpályák. Aztán a gyors próba-összeépítés után a helyszínen fürdőruhás emberek könyvet választanak a lazán elhelyezett konténer-könyvespolcokról, a gyerekek pedig lelkesen rajzolnak a rétegelt lemezekből hevederekkel merevített konténer-munkapulton. Lapra szerelhető, személyautóban egyszerűen szállítható, nyári építőtáborban különösebb szaktudás nélkül is könnyen összerakható térbeli bútorcsaládot találtak ki.

Mondhatnánk, hogy nem nagy dolog, a közös megcsinálás mégis azzá teszi. Mert a virtuális térben forgó 3D-s látvány könnyedsége után a valóság minden apró részlete erőfeszítést és intenzív figyelmet igényelt. Ezzel szembesültünk és ezt értékeltük a Dunaújvárosi strandkönyvtár című munkában” – méltatta Golda János, Ybl- és Pro Architectura- és Príma-díjas építész a pályamunkát.

Varga Liza és Csanády Anna Dorottya a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem építészhallgatói. Tanulmányaik mellett aktívan kiveszik a részüket az építészeti közéletből, az egyetemen demonstrátori munkájukkal segítették a Lakóépülettervezési Tanszéket, jelenleg a Középülettervezési Tanszéket, azon kívül pedig összművészeti alkotótáborokat szerveznek, kiadványokat szerkesztenek, illetve kurzusokat hallgatnak. Nyaranként rendszeres résztvevői különböző alkotótáboroknak, ahol lehetőségük nyílik kipróbálni az elméletet, és közösségi tervezésben, építésben alkotni. Tavalyi pályázatukkal építészkategóriában megnyerték a DECODE fődíját.

LEHETŐSÉGEK TERE-Práter 63 – DECODE Spotlight Díj 2022 a BE LIGHT! támogatásával
Alkotók: Horváth-Farkas Zsófia, Árva Judit

„Amikor a megszokott mozdulatsorok rutinja lefoglalja agyunk azon területeit melyek korlátokkal, racionalitással szabnak gátat a kreativitásnak, azokban a pillanatokban születnek az alkotások alapgondolatai. A Lehetőségek tere észrevétlenül bújik meg mindennapi közegünkben az utcán. Egy olyan tér, ami nem akar a gondolat útjába állni, fesztelen, játékos egyszerűséggel van jelen. Nem több, nem harsányabb, mint ami a megérkezéskor az utca világából bennünk ragad. A megfelelő tér a megosztottság nélküli közös gondolkodásra, tanulásra, alkotásra.

A DECODE Spotlight díj célja támogatni, és felhívni a figyelmet azokra a kezdeményezésekre, alkotásokra, melyek a közösség fejlődését szolgálják. A Lehetőségek Tere, valódi alkotó és közösségteremtő tér, ami a 2022-es DECODE Spotlight díját kiérdemelte” – méltatta a különdíjasokat Bordás Péter, a BORD Építész Stúdió alapító tulajdonosa.

A DECODE pályázat díjnyertes projektjei vizuális és alkalmazott művészet kategóriában:

POSTAMÚZEUM – POSTE MUSÉE LOUDÉAC – a DECODE pályázat Fődíjban részesült alkotása
Alkotó: Juhász Nóra

„Juhász Nóra pályázatának méltatójaként először arra gondoltam, hogy fiktív levelet kellene írnom, vagy éppenséggel kibontani a de ki viszi a postásnak a levelet? paradox kérdéskörét, mégis azon kaptam magam, hogy postamúzeumokat nézegetek az interneten, ráadásul alaposan megfigyelem a különféle honlapokat, akárcsak egykor a félig-meddig kötelező iskolai bélyeggyűjtő szakkörökön a postai pecséteket.

Juhász Nóra összetett műve úgy tűnik, hogy egyszerű ötleten alapul, hiszen egy módszeresen felépített becsapás történetét követhetjük, amely mégis empatikus marad, és gazdag belátásokat nyújt. Létrehozni egy csupán virtuális, azaz fake postamúzeumot, majd levelet írni a nevében: ez még csak fél siker lenne, ám a levélre végül válasz érkezik, azaz beteljesül a performatív gesztus, ha tetszik, legitimmé válik a nemlétező intézmény. Ráadásul pedig az egész projekt nem más, mint a becsapott intézmény pályázati kiírására beküldött mű. A mű, amely könnyed és aprólékos bejárása a művészet reális és virtuális tájékainak, videója pedig játékosan tájékoztat. Mindezzel Juhász Nóra parádésan bizonyítja azt a tételt, hogy a kommunikációt valójában a zavar, a konfúzió felől lehet a legjobban megérteni. Munkája egyszerre nagyon komoly és igencsak szórakoztató intézménykritika, valamint virtuóz tisztelgés a mail-art előtt” – emelte ki méltatásában Dr. Kukla Krisztián, az Art Quarter művészeti vezetője.

Juhász Nóra Réka a Magyar Képzőművészeti Egyetem Látványtervező szakán végzett, majd 2019-ben diplomázott Festőművész szakon is, mestere Chilf Mária volt. Tanulmányai során több nemzetközi ösztöndíjprogramban vett részt, színházi látványtervezőként dolgozik, de mellette aktív a képzőművészeti területen is. Pályázatát eredetileg a Postamúzeum Unsend pályázatára készítette, a munka jelenleg is megtekinthető a Postamúzeumban.

WELCOME HOME – a DECODE pályázat Ígéretes projekt díjban részesült alkotása
Alkotó: Lázár Kristóf

„A narrátor Lázár Kristóf videójában nem valós: egy mesterséges intelligencia segítségével hanggá alakított szöveget hallunk. A pályamű a WelcomeHome /Üdvözlégy itthon című 2021-es videómunkára épül, amelyben Lázár egy 3D animációra alkalmazott virtuális, szintén nem-létező térbe helyezi a nézőt, azt a fals érzetet keltve számára, hogy szabadon mozogva járhatja be a művész teremtette teret. Hamar kiderül: a folyosók nem vezetnek sehová. Nehéz megmondani, mikor tudatosul a klausztrofób érzés, hogy illúzió azt gondolni: átjutunk az ajtón.

Lassan beáll a körkörös mozgás állandósuló állapota. Egy vég nélküli, rögzülni látszó állapot, mely az elmosódó, otthonosan kirajzolódó, de a vibráló terek miatt mégis az ideiglenesség érzetével tölt el minket. Ez a feszültség világít rá a 2020-ban festő szakon végzett Lázár művének a jelen kondícióra is sokrétűen reflektáló megközelítésére. A mesterségesen előidézett, megfelelően ideálisan realisztikus látvány megkomponálása felveti a kérdést, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk látni a virtuális téren keresztül, mit várunk el tőle, mivel nyújt többet az illúziónál

Hiszen Lázár állítása szerint festőként a látványt képezi le, a világot illúzióként éli meg: virtuális tere nem mutat valós kiutat, annak ellenére, hogy szabadon alakítható, és tökéletesen alkalmas az érzékek becsapására. A hiányt a megérkezés lehetőségének; a valahová eljutás vágyának megvonása adja, amely pedig elemi része az emberi fejlődésnek, a művészi kibontakozásnak. A pályamű remek dekódolása elsősorban a technikai kérdéseket helyezi előtérbe, ugyanakkor elgondolkodtató metafora azon kihívásokra, amelyek aktuálisan borzolják a képzőművészeti szcéna valós és virtuális mivoltát” – hangzott el Kálmán Borbála, művészettörténész, a Ludwig Múzeum kurátorának szövege.

Lázár Kristóf a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész szakán 2020-ban fejezte be tanulmányait, Károlyi Zsiga és Ötvös Zoltán osztályában. Erasmus ösztöndíjjal 2018-ban Münchenben volt, 2022-ben pedig megkapta a Derkovits ösztöndíjat. A pályaművet eredetileg az Art Quarter Budapest kiállítóterében mutatták az Enter the Funky Jungle című kiállítás keretén belül.

FEED THE DRONES – a DECODE pályázat Ígéretes projekt díjban részesült alkotása
Alkotók: Kovács Máté Bence, Takács Ádám

„Az utóbbi évtizedekben a digitális technológia kétségkívül nagy hatással volt a képzőművészetre. Nagyon sok lehetőséget nyitott meg a művészek számára, és kibővítette azokat a különböző technikai eszközöket, amelyekkel a művészek ma már számtalan módon tudják formába önteni az alkotásaikat, legyenek azok lézer vágott színes plexi formák vagy akár a kiterjesztett valóság tereiben létrejövő digitális munkák. Az online jelenlét pedig megnövelte a hozzáférhetőséget.

A képek, előadások, szavak és gondolatok globális szintű megosztása még soha nem volt ilyen egyszerű, amely gyökeresen megváltoztatta a művészi szcéna működését, hiszen megváltoztak a közönség elvárásai és nagyobb nyomást gyakorolt a művészeti szervezetekre is, hogy aktívan részt vegyenek a közösségi médiában. Az elmúlt évek turbulens változásai azonban egyre többször kényszerítettek bennünket a virtuális kommunikációs platformokra, ahol a túlzott használattal járó fáradtság vagy kiégés azaz a Zoom fatigue miatt a digitális világ egy kicsit olyanná változott, mintha kompakt fénycsövek halványan derengő fénye alatt szemlélnénk a világot. A színek és a formák elvesztették élénkségüket és egyre nehezebbé vált dekódolnunk az érzelmeket.

Kovács Máté és Takács Ádám művészpáros pályamunkája is egy sajátos szituáció eredménye. Arra, az alaphelyzetre, amely a két művész gondolkodásán, módszerein, érdeklődésén és a művészetelméleti referenciák közös pontjain alapszik, 2020-21 eseményei ránehezedtek és alapjaiban változtatták meg a kiállító terekbe látogatók percepcióját. A FEED THE DRONES egy a Harmadik fél című kiállításhoz kapcsolódó videó-projekt, amelyben Kovács és Takács azt vizsgálja, hogy a jelenlét és megtapasztalás, illetve bevonódás miként lehetséges a megváltozott világunkban. A kiállítótérben egy a két művész által közösen létrehozott objekt együttesekből álló installációt láthattunk. Hétköznapi tárgyakból és plexi-képekből épített bricolage-ok amelyek játékos jeleneteket és viszonyrendszereket alkotnak egymással. Az installatív térben megjelenik egy drón és akkurátusan járja körbe a galéria zárt tereit. A pandémia miatt a zárva tartó kiállítást csupán a drón lencséjén át láthatjuk. A robotgép aprócska lebegő szemként repdes körbe-körbe a white cube térben és zümmögve közvetíti nekünk a képeket. Amit látunk azt mi magunk látjuk vagy valaki látja helyettem? Vajon azt látjuk, amit mi akarunk látni?

A kérdésfeltevések utat nyitnak a mélyebb kontemplációs gyakorlatoknak, mivel a drón kétségkívül úgy tesz, mintha emberi test, szem és tudat lenne. A pandémia utáni világ a személyes percepció határainak elmosódását hozta el nekünk, legyen szó akár társas kapcsolatokról vagy munkavégzésről úgy a művészet befogadásának a helyszínei is átrendeződtek” – szólt Etentuk Inemesit, az Artlocator Magazin alapítójának méltató szövege.

Takács Ádám 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész szakán Révész László osztályában. 2021-ben a Budapest Galéria Rezidenciaprogramján vett részt Regensburgban, 2022-ben pedig Derkovits ösztöndíjat kapott. Kovács Máté Bence szintén a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festőművész szakán végzett, Kósa János és Nemere Réka osztályában. Erasmus ösztöndíjjal tanult Glasgow-ban illetve Isztanbulban, 2018-ban elnyerte a Peter és Irene Ludwig Alapítvány ösztöndíját. Közös pályaművüket a Horizont Galéria Harmadik fél című kiállításához kapcsolódva készítették el. A kiállítás egy sajátos szituáció eredménye volt. Alaphelyzete az együttműködés, mely a két művész gondolkodásán, módszerein, érdeklődésén és az művészetelméleti referenciák közös pontjain alapszik.

A kiállítás nagyméretű képernyőkön futó videókban mutatja be a DECODE pályázat két kategóriájának győzteseit, különdíjasát, valamint a „shortlist” projekteket.

(Forrás, fotók: Decode)

Ez is érdekelhet: