A második világháború utáni évek, évtizedek a hidegháború jegyében teltek, amikor egymásnak feszültek a nagyhatalmak, és sokan arra számítottak, hogy ez egy minden addiginál pusztítóbb atomháborúhoz vezet. A felfokozott hangulatban természetes, hogy sorra épültek az óvóhelyek, és nem csak a polgári lakosság számára. Sokáig szupertitkos volt, és ma is csak egy pár látható nyoma van annak az atombunkernek, ami eredetileg Rákosi Mátyásnak és a pártvezetésnek készült.

Földalatti luxus a pártvezetésnek

Az ötvenes évek elején indult a 2-es metró építése, és ekkor döntöttek róla, hogy a földalatti vasút alagútját úgy alakítják ki, hogy óvóhelynek is alkalmas legyen. Nem is akármilyennek, hiszen a tervezett létesítmény célja volt, hogy Rákosi Mátyás és a Magyar Dolgozók Pártja vezetése számára nyújtson védelmet akár egy atomtámadás esetén is, méghozzá a legnagyobb kényelemben. A bunker helyszínét ezért egészen pontosan a párt egykori székháza alá jelölték ki.

Rákosi-bunkernek ismerik, de hivatalosan F4 objektum a neve, ami onnan ered, hogy a földalatti létesítményeknek hivatalosan nincs postacíme, ezért ezzel a névvel lehetett ide címezni a küldeményeket. 1952-ben indult az építése, a metróval együtt, amit szó szerint kell érteni, amikor ugyanis két évvel később a 2-es metró építése leállt, a bunker építése is félbeszakadt, és csak egy évtizeddel később indult újra.

Tervek és városi legendák

A tervek szerint a 3500 négyzetméteres objektum 250 kiválasztottnak biztosított volna teljes védelmet és zavartalan munkakörülményeket egy háborús támadás esetén, ebédlővel, konyhával, orvosi rendelővel. Közülük 15 főnek saját irodája is lett volna, hatan pedig kiváltságos körülmények közt élhettek volna a föld alatt, saját fürdőszobás lakrészekben. Még egy tanácstermet is terveztek, ahonnan az országot irányíthatták volna a föld alól.

Az energiaellátást alapesetben a városi áramhálózat adta volna, de persze szükség esetén több Ganz-gyártmányú dízelgenerátor is rendelkezésre állt. A metróhoz hasonlóan az F4 objektumot is ellátták a Duna magas vízállására gondolva elöntés elleni védelemmel, a külvilágtól teljesen elzárt létesítményben pedig

olyan aktívszenes légtisztító berendezést szereltek fel, amely még egy atomtámadás esetén is képes kiszűrni a radioaktív részecskéket.

Mint minden hasonló objektumot, úgy a Rákosi-bunkert is városi legendák övezik, amelyek csak részben, vagy egyáltalán nem igazak. Annak idején azt beszélték, hogy elítéltek építették, valójában vidékről a fővárosba utaztatott bányászok dolgoztak rajta, akik azt hitték, hogy a metrót építik. Bár a pártszékházból közvetlenül le lehetett jutni, az a későbbi feltárás során kiderült, hogy az Országházzal nem volt közvetlen földalatti kapcsolata a bunkernek.

Csak egy pár jele volt

Szigorúan titkos létesítmény volt évtizedeken keresztül, és a külvilág számára csak néhány jel utalt a bunkerre. Az egyik a Szabadság tér déli részén, a Magyar Televízió volt székházának közelében lévő szellőzőnyílás, ami a mai napig látható, ez vészkijáratként is szolgált, a másik pedig a bunker lejárata a párt központjául szolgáló épület udvarán, ezt a közelmúltban az ingatlan felújításakor elbontották. A halandók csak a nyolcvanas években szereztek tudomást az óvóhelyről.

A hatvanas évek elején, amikor a 2-es metró építése folytatódott, az óvóhelyet is tovább építették, de már nem a kiváltságosoknak, hanem polgári védelmi célokra, amire a metró alagútrendszerét egyébként is felkészítették. A metró szövevényes rendszerével csak a hetvenes években kapcsolták össze, majd 1981-ben az üzemeltetését a BKV-ra bízták. Persze nem mintha valaha is üzemelt volna rendeltetése szerint, de az állagmegóvó fenntartását a közelmúltig végezték.

Céltalanul, elhanyagolva

A napjainkra leromlott állapotú létesítmény sajátos hangulatú elhagyatott hely, amit még évtizedekkel később is átjár a hidegháború szele. A berendezések nagy részét, a bútorokat már az előző rendszerben elhordták, a generátorok, a légszűrő berendezések ma már nem működnek, a világítás is csak részben, de a szellőzőrendszert napjainkban is karbantartják. Csak éppen azt nem tudják, hogy mit is kezdhetnének vele.

A maga korában az ország egyik leggyorsabb liftje tizenhat emelet mélységbe vitte le azokat, akik titoktartási szerződés mellett sosem beszélhettek az F4-es objektumról. Ma már szerveznek ide vezetett városi túrákat, de igazi rendeltetést nem sikerült találni a bunkernek. Az évtizedek során terveztek ide diszkót, romkocsmát, gombatermelő üzemet és szervertermet is, de eddig egyik sem vált valóra a Rákosinak tervezett bunkerrendszerben.

(Fotók: Fortepan, Wikimedia)

Ez is érdekelhet: