"A drága óra befektetés, olyan, mintha vennél egy festményt" – mondja Mezei István, aki az Evolvens órák megálmodója, dizájnere, kivitelezője és salesese egy személyben. Istvánnal még az egyik ChronoMeetingen találkoztunk, amikor épp egy tisztességes, férfimagazin-szerkesztőkhöz méltó, vagány órát kerestünk magunknak. Amit találtunk, az pedig egy kézzel készített, prémium óra, Budapestről, ami mögött sokkal több van, mint először gondoltuk.

"Minél nagyobb kudarc volt, annál jobban kezdtem el tolni!"

Ha valaki azt hinné, hogy az órakészítéshez elég egy olcsó kínai tok, egy logózott számlap, meg egy tartósabb szerkezet, és kész, az valószínűleg soha nem vágott volna olyan projektbe, mint az Evolvens.

A 30-as éveit taposó, Képzőművészetin végzett srác, Mezei István a filmes világból indult, és a forgatások mellett steadicameket (kamerastabilizátorokat) épített és hozott forgalomba eemov márkanév alatt. Bár a kockázati-tőkéből, és a reggeltől estig tartó robotból elege lett, mindig hitt benne, hogy lehet kicsit jobbat és szebbet csinálni, mint ami már létezik a piacon.

Azon kívül, hogy egy igazán jó óra kb. 1 millió forint lett volna, ez is motiválta, amikor elkezdett órát készíteni. A 4-5 éves fejlesztésnek, a kapcsolatoknak, a sok-sok áldozatnak, és ahogy ő mondja, a folyamatos "problémamegoldásnak" hála, ma egy olyan órákat készít, amik minőségben felveszik a versenyt a világszerte ismert prémium márkákkal.

Az Evolvens névre keresztelt órák (ami egyébként egy mechanikai szakkifejezés, a fogaskerék fogainak folyamatos kapcsolatot biztosító ívét nevezik evolvens ívnek) napról-napra sikeresebbek, a minőség, a működés, és a technológia is beállt, és vannak visszatérő vásárlók is, akiket meggyőzött az Evolvens-minőség.

Még szerencse, hogy mindig van hova fejleszteni, van téma, amit fel lehet dolgozni - itthoni szakemberek segítségével, és már egy saját CNC forgácsoló és eszterga géppel.

"A pénz önmagában nem ér semmit, ha nincs mögötte know-how"

Ahogy leültünk beszélgetni az egyik, Bazilikához közeli bárba, és megláttuk az órákat, elkapott a "váó" érzés. Penge tok, masszív, maszkulin, egyedi megjelenés, igényes kivitelezés. Ha valakin meglátnánk ezt az órát, magát az embert is határozottnak, céltudatosnak, karizmatikusnak éreznénk.

Pedig ez az időmérő annyiszor kelt fel a padlóról, ami még egy járni tanuló kisgyereknek is sok lenne. De kezdjük az elejétől.

István még 2009-ben alapított céget, és 2010-től kamerastabilizátorokat épített, de mindig tele volt fejlesztési ötletekkel. Az eemovval aztán belekóstolt a startupok világába, ami hamar kiderült, hogy vakvágány.

"A pénz önmagában nem ér semmit, ha nincs mögötte know-how" – vallja ma már.

Anyagi korlátok ugyan nem voltak, de határidők, és munka látástól vakulásig annál inkább. Érezte, hogy váltani kell.

Az óraprojekt 2012 környékén indult el, de tele volt buktatókkal.

Amikor megoldok egy problémát, születik három másik. Ezt görgeti az ember végig egy fejlesztés során.

Már önmagában az óriási kihívás volt, hogy megtalálja a megfelelő beszállítókat, hiszen ma Magyarországon nincs szériaóra gyártás. István nem is értette az elején, hogy miért, aztán rájött, hogy mennyire nehéz feladat összelogisztikázni a gyártókat.

Az első komoly kihívás a vízállóság elérése volt, ami egy minőségi óránál már-már alapkövetelmény. Először a lemez szendvics-felépítése miatt nem lehetett megoldani, úgyhogy az órát 3 részesből 2 részesre redukálta, a hátlapba pedig olyan gumigyűrű került, ami teljesen vízállóvá teszi. Egyszerűnek tűnik, de rengeteg elrontott darab, ragasztás, gumizás, tesztelés kellett, mire idáig eljutott.

A másik kardinális kérdés a világítás volt. A legtöbb óra világítása ugyanis a természetes fényből táplálkozik, de épp ezért este olyan hamar elveszti a fényerejét, hogy alig-alig látni a számokat.

Ehhez István például egy radioaktív technológiát talált Svájcban, ami 20-22 éven keresztül garantálja, hogy az óra reggeltől estig egyenletesen világítson. Ezt a tríciumos radioaktív technológiát úgy kell elképzelni, hogy van egy tríciumgázzal működő picike üvegcső, aminek a belső falára foszfor réteg kerül, és a trícium gáz által kibocsátott béta-sugárzás gerjeszti a foszfor-részecskéket, aminek hatására világít – úgy két évtizedig külső fényforrás nélkül. A technológiát főleg búváróráknál használják. Meg az Evolvensnél.

De az egyik legdurvább hullámvölgy az óramutatók gyártási kudarca volt. Egyszerűen nem lehetett hozzá gyártót találni, az itthoni gépek nem ennyire kicsi kütyükre vannak optimalizálva, sokszor élből el is küldték a kéréssel.

Szinte lehetetlen volt megoldani itthon, de azt túl nagy kompromisszumnak éreztem, hogy olyan legyen a mutató, ami nem illik az órához.

István a BaselWorldre, a legnagyobb óravásárra is kiment, hogy a mutatókhoz gyártót találjon, de csak 10 000 darabra voltak hajlandóak ajánlatot adni, csillagászati összeggel.

A rengeteg kudarc eredménye, hogy csak a mutatók gyártásához szükséges technológia megtalálása 1 évébe (!!!) telt.

A megoldást végül egy orvostechnológiai cég szállította, akik saját építésű lézervágóval ezredmilliméter pontossággal tudnak 0,1 és 0,2 mm-es rozsdamentes acélba vágni.

Ennek köszönhetően már nem csak a mutatók, hanem a rétegzett felépítésű számlapba a számok és a logó is lézerrel van vágva.

De egy olyan, látszólag nevetségesen jelentéktelen kérdés megoldása is hosszú időbe telt, mint az óramutató festése. Ecsettel, spray-vel és még ki tudja mivel nem próbálkozott, halomban állnak a műhelyben az elrontott mutatók.

Hogy mi lett a megoldás? A festékbe mártott fogpiszkáló, amivel tökéletesen egyenletes fedést lehet biztosítani...

Afelől nincs kétségünk, hogy a minőségben bármi kompromisszumot találnánk.

Sokan félnek kidobni a munkájukat, mert azt mondják: én már dolgoztam rajta 3 hónapot, legyen ez. Nem, ha szar, akkor szar, kidobod!

És ezekre a problémákra még jött az, hogy amikor István óraalkatrészre kért ajánlatot, kapott egy 10-szeres árat, amikor meg azt mondta, hogy csaptelephez lesz, kapott egy értelmezhetőt.

A végeredmény viszont az, hogy akár néhány darabos szériákat is tud gyártani egy-egy megtervezett órából, itthon elérhető technológiával, az új, saját, profi CNC gépnek és a stabil beszállítóknak köszönhetően.

"Most jóval 100 ezer forint fölött van egy óra előállítása"

Ha felmegyünk az Evolvens weboldalára, és megnézzük a kollekciókat, kapunk az arcunkba egy 535 eurós induló árat. De tulajdonképpen mennyibe került egy magas minőségű órát összeállítani?

Több százezer eurós gépekkel méregdrága is lehet, az Evolvensnél viszont a logisztika a nehéz, és a részenkénti gyártás, szállítás a költséges. Így, jelen pillanatban is jóval 100 ezer forint fölött van egy óra előállítása, a mardzsin minimális.

Akartam egy jó órát, de olyan drága volt, hogy inkább csináltam egyet. Utólag belegondolva, jobban jártam volna...

Az árképzésnek egyébként már önmagában határt szab az, hogy egy japán, Citizen Miota szerkezet (40 óra járástartalék, automata, 21 600-as féllengés számmal) van benne. A piac jóval többre értékeli a svájci szerkezeteket, és bár az első Evolvens órákba és az újabb szériák közül is néhányba az került, az olcsóbb modelleknél kizárólag japán szerkezettel dolgozik.

Ma már szinte minden alkatrész itthon készül, sőt, házon belül is rengeteg elem gyártását, vagy épp gravírozását képesek megoldani.

Mert, ahogy mondani szokták, a modern kor luxuscikke a személyre szabhatóság – és ez így van az Evolvens óráknál is. Van lehetőség ugyanis saját szignót vagy bármilyen üzenetet kérni a tokra, egyedi sorszámot a szíjba, jár hozzá garanciajegy, aláírva és pecsételve, törlőkendő, szatyor, spéci, saját fejlesztésű doboz, plusz szíjak, és olyan terméktámogatás, amit egy svájci gyártó aligha tudna biztosítani.

Ahhoz képest, amit tud, amiből van, amilyen minőség, úgy gondolom piaci értéken van.

Az első megrendelés egyébként már 2014-ben megérkezett az első vállalható, de még nem vízálló darabra. István is ekkor könnyebbült meg: oké, ez az óra eladható.

Ehhez persze talán az is hozzájárult, hogy az egyik legmenőbb órás oldalon, a WatchUSeeken megjelent a blogjáról egy cikk, ahol a gyártási folyamatot lehozták elejétől a végéig. A cikk több mint 19 000 feedbacket kapott, elég izgalmasnak találták a tengerentúlon, a mai napig több vásárlás érkezik az USA-ból.

Havi szinten most akár 10-20, ünnepi időszakban még ennél is több órát adnak el, a csapat folyamatosan bővül és időről-időre jelennek meg új modellek is.

Ráadásul már van egy olyan raktárkészlet is előre legyártott alkatrészekkel, hogy az összeszerelés és a személyre szabás után, rövid idő alatt hozzájut a vásárló.

Az alacsony árrés és a magas előállítási költség miatt viszont egyelőre csak direkt, online értékesítésre van lehetőség van.

Egyedül Ausztráliában van egy viszonteladó, aki dupla áron adja az órákat, és minden új verzióból rögtön a megjelenést követően rendel egy-egy darabot.

Az indulás óta készült már Tactical-1 névre hallgató military óra is, mellette 9 egyedi tervezésű időmérő alkotja az Evolvens-kollekciót. Hamarosan érkezik a női verzió is, és ki tudja, mennyi terv van még a fiókban.

"Mikor elkap a megőrülés, leülök a gép elé és csinálom"

Közel ezer konkrét óraterv – ennyi készült kb. az indulás óta.

Születtek már egészen extrém ötletek is. Például, hogy át lehet-e menteni a Szabadság híd hangulatát egy órába? Milyen lenne, ha az óramutató helyett a számlap forogna, vagy esetleg tankok reaktív pajzsait ültetné át az időmérőbe?

A jó hír, hogy ezentúl minimális kockázattal ki lehet próbálni a különböző ötleteket a saját gépeknek köszönhetően.

Persze, vannak szakmai titkok, amiket még az óragyártók sem osztanak meg sem a vásárlókkal, sem egymás között.

"A Breitling meg a TAG Heuer mellett elférne még egy Evolvens az Andrássyn..."

Ha jól állnak a csillagok, mi lesz 10 év múlva? – tettük fel a kérdést kíváncsian.

Szeretném, hogy az Evolvensből egy márka legyen. Egy magyar márka, de nem divatmárka, hanem egy órakollekció, felismerhető stílusjegyekkel, amire, ha ránéz valaki, azt mondja: ez egy Evolvens."

"Amit még szeretnék, hogy a külföldiek, azon kívül, hogy visznek kolbászt meg paprikát Budapestről, vigyenek Evolvenst is. Ehhez pedig egy üzlet kell, amit egyedül az Andrássy úton tudok elképzelni. A Breitling meg a TAG Heuer mellett elférne még egy Evolvens...

Hogy van-e esély egy komolyabb exitre? – kérdeztük startuposan egy startup-kerülőtől.

Akkor jó egy befektetés, ha az ember el tudja engedni. Én ezt még nem tudom. Persze, ha egy Swatch Group egyszer azt mondaná, hogy…az ember úgy érezné, hogy felnő a gyereke, és mi lehetne jobb érzés annál.

Nagy hatású találkozás, jó felismerés, és elgondolkodtató történet az Evolvens. Mert sokkal inkább szól jellemről, kitartásról, problémamegoldásról, mint az óráról, a végeredmény mégis egy minőségi időmérő, amire büszkék lehetünk, hogy magyar.

(fotók: Donkó Péter)

Támogatott és ajánlott tartalmaink

Katja szereti az állatokat, magára is varratott néhányat

Trükkök, ha beütne a kajakóma a karácsonyi zabálástól

Clarissa kedvéért még 23-án is hajlandók vagyunk sorban állni

További cikkeink a témában