Nem sejtettem, hogy fogunk mi még itt valaha olyan éttermet futtatni, aminek az ár-érték arányát a logika aranyszabályai alapján elvileg ötösnél magasabbra kéne értékelnünk, sőt, a meteorokkal keresztbe cikázott végtelen égig. Hiszen ha adott egy összeg, amennyiért bármennyit ehetünk, akkor ez nem lehet másként, a nemrég nyílt Széll Kálmán téri Gastland Bisztró (illetve a cégcsoportnak valamennyi, de legalábbis jó pár étterme) pedig ezt a gyakorlatot követi: ez itt éppen 1190 forintért mondja azt, hogy tessék, szedj, egyél, tökmindegy, hogy mennyit.

Csakhogy most nem az elméletben, hanem a gyakorlatban járunk, ahol a “korlátlan svédasztalos ételfogyasztás” jelzős szerkezet ugyan az unortodox gazdasági klíma közepette jó hívószó lehet, másfelől nézve viszont olyan régi, izzadt fehér inges, jópofizós, túl kevés csillagos szállodák túl sokadik osztályú éttermeiben tartott, húsosfazéknál tülekedős banketteket idéz meg, amikre sokan nem feltétlenül akarunk emlékezni – és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az étel is lehet rossz, ezen meg nem segít az sem, ha határtalan mennyiségben csókolhatunk be belőle.

Ezekkel a bűnrossz beidegződésekkel léptünk át az étterem küszöbét, hogy aztán úgy illanjanak azok el, mint Kajmán-szigeteken adót csaló politikus mellől a kampánytanácsadók. A beltér ugyan nem a látványtervezés csúcsintézménye, mégis kellemes leülni benne, aztán meg fel is állni, mert ugye menni kell meríteni a kirakott ételekből. Délután háromkor, mondhatni kései ebédidőben nem volt nyomorgás – igaz, mint megtudtuk, hétvégére javasolt asztalt foglalni, akkora az érdeklődés –, szerzetesi nyugalommal lehetett szelektálgatni a palettáról.

Ami széles sávon, bár nem gourmandi magasságokban húzódik: ottjártunkkor volt vadas tokány, szalontüdő, paradicsomos húsgombóc, sült derelye, rakott zöldbab, háromféle spagetti, és még vagy összesen két-háromszor ennyiféle étel, plusz köretek zöldséges rizstől a petrezselymes burgonyáig, savanyúságok, mártások és desszertek. Sőt, kicsit arrébb mindenféle pácolt húsokat csaphatunk ki egy kistányérra, amiket csak el kell helyeznünk egy szexi fémpolcon, és tíz percen belül megsütik nekünk. Mindeközben szakácssegédek sárga CB-rádiókkal adják le a drótot a konyhába, hogy éppen mi fogyott el, folyamatos az utánpótlás.

Nincs tehát zsákbamacska, ez jó – igaz, a hekk panírját nem tudjuk megemelni, hogy benézzünk alá, de az például rendben volt, míg a jónak kinéző véres hurka például porhanyósabb, szárazabb a kelleténél. Gyümölcsös pulykát is pakoltunk magunknak grillezésre, gondunk vele nem akadt, ahogy a megfelelően sűrűre készített gulyással sem, és végül okésnak mondható mák mousse-os almás süteménnyel csavartuk le a sós ízeket. Ezerkétszázért annyi mindent vehettünk magunknak, amennyi a fotókon is látszik, de lehetett volna ez több is (nem úgy, mint a szomszédos gyorséttermekben). Ne prémium élvezetekkel számoljunk, hanem egy tisztességes bekajálással, ami húsimádóknak, repetapápáknak vagy esti céges vacsorát szervezőknek abszolút megérheti.

Gastland Bisztró, Bp. II. ker., Margit krt. 105.