Hopsz, megvan Budapest sörmekkája! – Bekóstoltuk a Hops Beer Bart

Achtung, achtung! Új kocsma nyílt a hetedik kerületben! Ja, hogy ez mindennapos? Bocs, akkor pontosítanánk: olyan, de olyan száznegyvensörös, ipaorgazmusos, belga-amerikai-skót és mindentlehetkapniamijósör kocsma nyílt a hetedik kerületben, hogy mától ott fogsz inni, pont.

A vigalmi negyedben baromi nehéz egyszerre újat és jót mutatni. Lehet, hogy a zsidónegyedbe bulizni látogató, már délután kettőkor bevérzett szemmel másnapból rögtön részegségbe váltó, ápolónőnek öltözött angol hímhordákat még mindig meg lehet győzni Szimplán egy romkocsmával, de a magyarok már más kérdés. Főleg az olyan törzsgyökeres hetedik kerületi dzsimburiban lakót mint én, akinek az egyik könyökén a gombamódra nyíló, dőlt-félkövér-feketefehér-hipszterbetűtípusos bisztrók jönnek ki, a másikon meg a Kakas-féle 290 forint minden helyek, ahol nem kérdezel rá, mi is az a minden egészpontosan, vagy hogy épp mi van a poharadban, mert bebaszni jöttél, nem inni.

Az elmúlt években rengeteg helyet láttam az első bevert szögtől kezdve az ünnepélyes nyitásig, ami után annyira pangtak az ürességtől, hogy mégüresebb fejű hoszteszlányokat állítottak eléjük, hogy beinvitálják a részegedő kancsordákat. Ezek a szánalmas próbálkozások viszont mindig a vég jelei: a helyek 3-6 hónap alatt bezárnak és az ember csak annyi különbséget érzékel, hogy más lett a neve a helynek; a dizájn, a megkérdőjelezhető kiszolgálás és a még megkérdőjelezhetőbb portéka ugyanolyan maradt. Szóval összességében: sok új hely nyílik, de kevés a jó, nagyon kevés.

Úgyhogy nagyon megörültem neki, mikor véletlenül belebotlottam a Wesselényi 13-ban a Hops Beer Barba: egy tök névtelen kiskocsmába a London Stone Pub és a Noé cukrászda közé besunyvasztott, jelöletlen fekete ajtóba, amin csak egy dolog volt feltűnő: az irdatlan kék Brewdogos címer a benti félhomályban. A Brewdog skót sörök már eddig is közel álltak a szívemhez, úgyhogy betértem: egyet Aberdeen serfőzőpunkjainak különlegességei közül tuti tudok itt inni, ha más nem is lesz jó a helyben. Hatalmas, húszkorsónyi tévedés volt.

Már a menütől könnybe lábadt a szemünk, mikor fotós kollégámmal visszatértem, hogy egy Brewdognál mélyebben is belekóstoljak a helybe: olyan italkínálata van, amihez képest minden “Kézműves sör kapható!!!” feliratú kocsma parvenü. Átlagos söröket még hírből sem fogsz találni, de még alsókategóriás külföldi lagereket sem. A Hopsban száznegyven féle, csakis minőségi sört lehet kapni üvegben: soktucat belgát, amerikaiakat, skótokat, angolokat, cseheket, hollandokat: és mindenből a legjobbat. A kört azért egy 5 A.M. Sainttel és egy Punk Ipával kezdtük: a Brewdogék alap ipáit nem lehet megunni és nem lehet belőle eleget sem inni. A gyönyörű, míves porceláncsapból érkezett is a skót rettenthetetlen sör, amiért már a fotót visszanézve nyúlnánk reflexből újra.

Miután lecsúszott a frissítően gyümölcsös, de mégis férfiasan karcos, gyönyörűen komlózott maláta, hirtelen megzavarodtunk a krőzusi felhozataltól – például csak Brewdogokból van olyan 16 féle üvegben, minimum kettő pedig csapon – így a hely két tulaját, Zolit és Gergőt kezdtük faggatni a többi jelentkezőről.

Gergőék amúgy pontosan azok a tulajok, akik miatt a bal pitvarodban lakozó kocsmatérképre rátűzöl azonnal egy helyet: lazák, de vágják, mi van és már egy alkalom után emlékeznek, mi volt a kedvenced. Szóval kaptunk néhány folyékony jótanácsot, ami után a következő sörök is ugyanolyan csodálatosak maradtak mint az első Indian Pale Ale.

Összességében ez az a sörmennyország, amitől minden kocsmához hűtlen leszel.

Az Anchor söre egy gyönyörű, eszpresszófekete porter: kevés hab, sok sör jelszóval operál, egyszerre nehéz és édes ital, amit lassan érdemes elkortyolni

Ezen felül ittunk még belgákat is: a Deliriumos söröktől elkezdve a La Trappe-on át fel-s-alá kóstoltuk a trappista serfőző szervezetesek legjobb folyékony imáit. Van, amit a kilenc csap egyikéről, de a többséget üvegből: a kínálat folyamatosan változik, de egyvalami állandó: a tulajok minőségi szelektálása.

A srácok mindenkire gondoltak: gluténmentes ipa a finnyásmájúaknak

A belgák után egy-két amerikai ínyencséget és néhány holland izmos sört próbáltunk: nem volt olyan, ami ne ízlett volna, minden sör a jó-jobb-legjobb-oh-máj-god vonalzó fokain csorgott. Kérdeztük Gergőt és Zolit, hogy a magyar kézművesekkel mi a helyzet: azt válaszolták, rajta vannak az ügyön, folyamatosan kóstolnak és keresik azt a magyar főzdét, akik állandóan ugyanazt a minőséget tudják hozni. Így a hazai versenyzőkre még várnunk kell: de a majd' százötven, csábítóan Igyál meg léccilécci-t kacsintó külföldi sörafrodiziákum között valamiért nem érezzük olyan rossznak ezt a várakozást.

Erről a sörről sajnos lecsúsztál, pedig mi úgy ugráltuk körbe mint a majmok a monolittömböt a 2001: Ürodüsszeiában. Ez egy búza ipa, a Weihenstephan és a Brewdog sörfőzők szerelemgyermeke ő, aki a tulajok jelenlegi személyes kedvence is

A plafonokon mellesleg komlószsákok vannak, amik szintén hozzátesznek a hoppos hangulathoz. A sörbárban folyamatosan jófajta popcsajoksatöbbi zene szól a laza, kedves, baráti kocsmahangulat aláfestőjeként.

A bekóstoluk enyhe alulértékelés arra a nyolc-tíz elfogyasztott minőségi sörkülönlegességre, aminek nem csak az alkoholszázalékaitól, hanem inkább az egyedi és überjó ízvilágaitól tántorodtunk meg.

A dizájnt is csak pluszpontokkal díjazzuk: körülbelül nyolcezer söralátétet bartereztek össze és tapasztottak a falakra a fiúk. Így ha épp nem a sörödet, a hűtőt vagy a sörcsapokat nézed, akkor is mindenhol csak sört látsz: inspirációt a következő rendeléshez

Az árak a minőséghez igazodnak: nem olcsók, de nem is drágák; annyiba kerülnek, amennyit érnek, csak meg kell tanulni sört fogyasztani. Sokan hajlamosak vagyunk gyorsítón eljutni A pontból a részegségig. Mindezt pedig lehetőleg olcsón, ennélfogva mennyiségileg, nem felfogva azt, amit iszunk (plusz van az a pia, amikor ez jobb is). A Hops Beer Bar azonban nem egy hangzatos név, ami egy alap kocsmát takar és ugyanezt fogod csinálni, csak kicsit más piákkal és más árakon. Ez tényleg egy sörbár, ahova nem azért jön az ember, hogy akármitől berúgjon, hanem hogy valami jót igyon és élvezze ki minden cseppjét. Méghozzá nagyon jó sörök nagyon sok cseppjét.

Szóval nagyon komló okaink vannak, hogy próbáld ki a Hopst.
De én úgy tervezte-
Nem, nem érdekes, hogy tervezted, itt fogsz inni és kész. Tényleg, csak a saját érdekedben. Eks!

(Fotók: Tóth István)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon