Az a felháborító tény, hogy a Sziget felszínéről teljesen eltörölték a Metálszínpadot, de lett helyette például nagyon hasznos Holland meets Budapest trashdiszkóstage, már önmagában demonstrálja a fájdalmas valóságot: a hazai rockszcéna eléggé haldoklik. Néha bedokkol egy-egy híresebb banda az A38-ra vagy a Dürerbe (melyek többsége telt házas közönségnek örvend, tehát igény lenne a dologra), de a gombaként növekvő bisztrókultúra, a feltörekvő újhullámos kávézók és a kézműves sörös helyek nyúlszaporulata mégis inkább hipszter irányba tolja a fővárosi szociális életet, ami nem baj persze. De akkor hol? – kérdezed kétségbeesetten. Hol lehet még rockra bulizni? Mi pedig bölcsen, két szarvval mutatva az irányt válaszolunk: Londonban, barátom.

Big Red

Pin-up pultoscsajok, bandanás, bőr trapéznadrágos fenegyerekek egy hetvenes évek rákkenroll Amerikáját idéző kocsmában, ahol a falakból is Guns meg Deep Purple szól: Welcome to the Big Red, we've got fun and games. A kocsma London északi részében, körülbelül Camden és Highbury & Islington között várja minden este a glam metálosokat.

Óriási pozitívuma, hogy rengeteg koncertet szerveznek helyi és külföldi rockbandákkal – de akárki is lép fel, a hely mindig ingyenes. A bandák: döbbenet.

Legutóbb egy asztalokon ugrálva gitárszólózó énekes nyomta egy másik ultraglamrock basszgitárossal és egy szőke, mikrofonhajú lengyel dobossráccal, aztán meg a Guns 2 Roses tribute-zenekar a képen látható, elképesztően nagypofájú Axl-utánzattal, de relatíve jó hanggal. Ha ingyenes a hely, akkor biztos drága a sör – gondolnád, de nem, teljesen normális londoni árakon mérik a folyékony aranyat.

A közönség teljesen vegyes: huszonévesektől kezdve megy felfelé, barátságos rockarcok, akik lehúznak egy cigivel, majd vesznek neked egy sört, te pedig nem érted.

The Monarch

Ha rockért kiállt a szervezeted, és Londonban vagy, akkor azonnal irány Camden Town! A város első zónájának északnyugati részén fekszik, 1791 óta Kentish Town hivatalos lakókerülete, és amióta van rock meg punk, azóta pedig a metropolis metálkapitóliuma.

Közvetlenül a legendás Stables Markettől egy köpésre, a Chalk Farm Roadon fekszik a Monarch nevű tágas rockkocsma, ahol minden vasárnap a Metalworks nevű programra bulizhatunk: legalább három élőzenekar, többségében olyan klasszik rockbandák coverjei, mint a Motörhead, Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath vagy AC/DC (jut eszünkbe, a Thunderstruck Villámcsapva című magyar coverje megvan?). A belépő fájdalmasan olcsó, csupán öt font, azaz mintegy 1700 forint, és cserébe kilenctől éjfélig élőzene, sör, húsztól felfele minden korosztállyal kellemes telt ház (nem heringérzés, hanem a jófajta massza), hangulat, rock 'n roll. Ha az ember egynél többször néz le ide, biztosra veheti, hogy páran biccenteni fognak neki, de akár köszönni is: a camdeni metálközösség elképesztően barátságos, nyitott és befogadó, tehát egyedül is simán lenézhetsz egy kis klasszikus zúzásra.

Annyi van viszont, hogy éjfélkor zár a hely, de sebaj: kövesd a kocsma veteránjait, mert zárás után a csapat egy emberként települ át a két sarokra lévő Elephant's Head kocsmába, ahol három–négyig folyik tovább a móka, kb. ugyanazokkal az arcokkal. Arra viszont készülj fel, hogy a zenekarok nagyon interaktívak, tehát az oi-oi skandálásból ha akarod sem tudsz kimaradni, így reggelre árnyalatnyival kevesebb lesz a hangod mint előtte – de pár másnapos hangszál semmiség egy jó estéért, igaz-e?

Crobar

A Soho Londonnak olyan, mint Budapestnek a hetedik kerület: a város giga-particsakrája, ahol bármilyen stílusnak és életkornak megfelelő helyet találhatsz egymás hegyén-hátán. A koponyás jellel fenyegetően metálízű Crobar közvetlenül Tottenham Court Road mellett, egy kis utcában bújik meg, a jó sörre és karcos zenére éhes közönség legnagyobb örömére. A kocsma elég szűk, szóval olyan negyed óra alatt kábé mindenkivel le fogsz pacsizni – ha nem, akkor valami gáz van veled. Headbangelsz te rendesen?

A hely egyik nagy-nagy pluszpontja, hogy lehet kapni az Iron Maiden dala után elnevezett Trooper lagert, ami finom is, meg hát klasszikust iszol, érted. Ihatsz még házi whiskeyt, ami nagyon rendben van, szintén próbáltuk. A Cro nagyon lojális a nyitvatartási idejével, minthogy a pultosok egy lélegzetre illuminálódnak a vendégekkel, tehát ha nekünk is bulizhatnékunk van, akkor nekik is.

Zeneileg pedig minden, amit rock-, metál- vagy punkszinten szeretnél, ugyanis a pult melletti jukeboxból bármit választhatsz bagóért (természetesen az említett fémzenei típusokon belül), a hangerő pedig tökéletes: nem kell hallgatóznod, hogy felismerd a kedvenc nótádat, viszont a szomszédod fülébe sem kell feleslegesen ordítoznod (csak ha épp a tökéletes számot játsszák, vagy ha valami pólóallergiás, D kosaras csaj lépett be az ajtón). Egy igen pazar este elbulizása után pedig meg is veheted a Crobar halálfejes-metálos pólóját emlékbe.

Voodoo Rock London

Halloween estéjén szolid három–négy órás sor kígyózott előtte a misty-foggy-chilly (fordítjuk: kurvahideg) londoni időben, és a belépő sem volt két penny, de a Voodoo Rock láthatóan durva alternatív presztízsét nem a kisujjából szopta, hanem gyakran extrémbe hajló mutatványokból. Halloween estéjén bárki jelentkezhetett, hogy egy csapat szakember meg medikus a vállánál, hátánál és vádlijánál áthurkoljon pár kampót a bőrén, majd ezeknél fogva felhúzzák a levegőbe. És ez komoly. Az illető lóghatott a semmiben, vagy ha kérte, akkor belengették a hatalmas, emberekkel teli terem fölött. Az extrém repülés után a delikvenst az orvosi stáb betadinnal kezelte, és mehetett a dolgára. Még szimpla szemtanúként is súlyos volt átélni.

Normál partinapokon három hatalmas emeleten zajlik a pusztítás, rengeteg pogópozitív élőzenekarral, ketreces csajokkal, majd hajnalig lemezelő lovasokkal. Jó tanács: józanon is, de a sokadik ital után meg főleg könnyű eltévedni a zegzugos helyen, úgyhogy jegyezd meg, milyen zenei stílusra buliztál, az talán segít visszatalálni a klotyóról a sörödhöz.

Hobgoblin

Végezetül nem is egy, hanem több utolsó kocsmát is ajánlunk, mivel Hobgoblinból több is van Londonban. A hely gyönyörű egyvelege egy tipikus, faburkolatos, házi ale-t (Hobgoblin nevű, borzongatósan finom és ugyanennyire erős barnasört) csapon tartó angol kocsmának, és egy vad, lázadó, koncerteket is lebonyolító szabatos metálplaccnak. És kik is isznak ott?

Lazacszín tarajú fekete srác, tetovált fejű kopasz, szemöldök nélküli barátságos rém, napsugarashajú punk, unalmas hétköznapjain ápolónőnek öltöző, piercinges alfacsaj: a helyiekből és turistákból álló vegyes közönség metál-rock-punk tagjai nem rejtik véka alá az ízlésüket – minél extrémebb, annál jobb. Ha te ennyire nem szeretnél kiöltözni a Hobhoz, akkor csak lazán rendelj pár sört, és menj egy kicsit pogózni: meglásd, az este majd ki fog kozmetikázni a saját arcára.

(Fotó: hivatalos Facebook-oldalak)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon