A Burgerland korábbi cikkeiben írtunk már high-end steakhouse-ról, négykerekűről, amelyből hamburgert mérnek, valamint Jazz Clubról és fineburgerekről, a totális fogalomzavar kedvéért. Most a Hamburger Dayen a top háromba jutott Balogh Dániel tex-mex világába látogatunk el.

A VII. kerületi W35 nem finomkodik, és bátran kimondja: itt bizony csak enni lehet, nem traccspartik és bizniszmeetingek helyszíne a Wesselényi utca 35-ös szám alatti apró helyiség. Ezt támasztja alá az alig 15 férőhelyes beltér, ahonnan ha kíváncsi zsiráfok voltak a felmenőink, simán beláthatunk a konyhába, valamint azon túl a kinti kaszinóba (értsd: belső udvarba) is. Alig pislogtunk kettőt, és Dani szempillantás alatt máris a sütőlapra helyezte a 13 dekás marhahúspogácsát, mely darált hátszín, nyak és faggyú kombinációjából állt össze. Nem kellett hozzá sok, és a szálló illatok valamint a sistergés alapján biztosak voltunk benne, ismét jó helyen járunk.

A zsömle házon belül készül, egészen pontosan egy másik műszakban: amikor befejeződik a vendégek kiszolgálása (ez lehet akár hajnalban is), megjelenik a váltás, és az apró konyha pékműhellyé változik: olyankor készülnek házilag a bucik. Ezekre szükség is van, hiszen egy forgalmasabb szombati napon 100–120 szendvics simán elmegy – ráadásul nem is csak ebből áll a kínálat. A zsömlék szerkezete pont megfelelő volt, a tetejük szezámmagos, és félbevágás után felkerültek a hús helyére, a grill-lapra, hogy megpirítsák őket. A következő lépésként paradicsomlekvár és a cheddar sajtkrém kombinációjával fedték be őket. A királynak korona is kell, így érkezett a már korábban megsütött bacon is, és így került be húspogácsa a sütőbe, rendelési igénytől függően több-kevesebb időre, körülbelül 180 fokon.

A W35 egyik jó szokása, hogy komplett élményben gondolkodik, így ha burgert kérsz, automatikusan jár mellé egy gyömbéres lilakáposzta-saláta, valamint pár szem házilag konfitált burgonya, ami lehet, hogy elsőre kevésnek tűnik, de az ízélmény kárpótol mindenért, biztosan állíthatom. A burgonyaszeletek is kaptak a végén egy kis pirítást, így kerültek bele a kis kosárba.

A zsemle megpirult, alsó felére salátát, paradicsomot és hagymát tett Dani, de mindezek alá még egy kanálnyi titkos hamburgerszószt, a zsemle mindkét oldalára – próbáltam a receptet kiszedni belőle, de sajnos ellenállt; annyit elárult viszont, hogy minimum tízféle hozzávalóból áll össze. A zöldségekre került a sütőből frissen kivett hús, az egyben maradást vámpírölő karó biztosítja. (A klasszik burger 980 Ft-os áron fut.)

Dani kedvenc csapata az FC Barcelona, így nem meglepő, hogy egy Estrellát bontottunk mellé (de ha az olaszok felé húz a szívünk, ihattunk volna Peronit is), és beleharapva máris azon tűnődtünk, legközelebb mit együnk. A lehetőségek száma folyamatosan bővül, kezdésnek ajánlok egy Fire in the hole-t, melyről másnap fogod igazán megérteni, miért is ez a neve ennek a kellemesnél kicsit pikánsabb burgernek, melyben a csípősségről habanero, jalapeno, chipotle, hegyes erős, és piros csili keveréke gondoskodik. Az elmúlt hetekben felkerült az étlapra a bárányburger, helyben készült jus-vel megbolondított ajvárral, vagy épp a kacsa is, házi fokhagymakrémmel kihúzatott húspogácsával, aszalt szilvás-almás-vörösborecetes párolt lilakáposztával.

Daniról tudni kell, hogy nem ma kezdte a szakmát, sőt. Ő volt az Iguana mexikói étterem egyik legelső konyhafőnöke, és azóta igen sok helyen megfordult, kezdve mediterrán éttermektől az Arena Cateringig, a Baldaszt'is-zal bezárólag. Ez utóbbi étterem az év elején sajnos váratlanul búcsút vett tőle, és ezen a ponton fogalmazódott meg először a W35 ötlete. A tavaszi kezdésben igen nagy szerepe volt üzlettársának is, és az azóta igen jó barátsággá alakult üzleti kapcsolatot mi sem írja le jobban, mint az, hogy máris konkrét tervek vannak egy új hely nyitására is a közelben – de erről többet még nem árulhatunk el.

A W35-öt egészen nyugodtan emlegethetjük az elképesztő sikerek listáján, mivel alig üzemel három hónapja, de már képes arra, hogy kitermelje a rezsiköltséget, ami a mai világban komoly fegyvertény. Köszönhető ez egyrészt az itt dolgozó csapatnak, melynek tagjai jóval fiatalabbak Daninál: mostanra eljutottak oda, hogy nyugodtan rájuk mer bízni mindent, akkor is, ha ő nincs az étteremben. Természetesen mindennek az alapja a minőségi kínálat, amely a fent említett burgerek mellett a tex-mex vonalra épül, így bátran ehetünk quesadillát, burritót, konfitált oldalast, netán csirkeszárnyas szendvicset, egyik esetben sem fogunk csalódni. Sőt, manapság már levesek és desszertek is kérhetőek, a környékbéli közönség legnagyobb örömére.

Miben különbözik a quesadilla és a burrito?

Mindkettő alapja egy tortillalap, de előbbibe csak a babpüré és a sajt kerül. Félbehajtva kisütik őket, majd kerül rájuk minden más, a salsától kezdve a feltétekig. Utóbbiba mindezeken felül tesznek még rizst is, és összetekerve tálalják. A burrito tömörebb, jobban egyben van, míg a quesadilla ropogósabb, és jobban elválaszthatóak benne az ízek.

Ha már szóba kerültek a vendégek, az előnye mellett megvan a hátránya is a hétvégi hajnalig elnyúló nyitva tartásnak, mivel a bulinegyed ifjai bizony időnként szeretnek részeg Buddhaként bölcsességeket osztogatni, de kellően határozott fellépéssel el lehet őket is terelni, bár megszokni soha – mondta Dani. Ez ne tántorítson el bennünket semmitől: a Wesselényi 35-ös szám egy burgerfan számára kötelező célpont.

(Fotó: Tóth István)

Füst, Fény, Hollywood

Magasélet

Tech
Tech
Tech
Highlife
Highlife
Highlife
Otthon
Otthon