Az év elejére, a motivációs új futócuccok beszerzése után érdemes összeállítani a versenynaptárunkat is. Célszerű tavaszra és őszre (terepfutóként inkább nyárra) egy-egy nagyobb versennyel terveznünk és köré kisebbekkel, amik a felkészülést szolgálják, ahol felmérhetjük hol tartunk a felkészülés rögös útján.

Mikor érdemes külföldi versenyt választanunk?

Akik már versenyeztek külföldön, azok tudják, hogy miben különböznek az ottani versenyek az itthoniaktól. Nézzük először a terepversenyeket.

Ha terepfutó vagy, akkor egy idő után nagyobb kihívásokat keresel, mint amit egy itthoni verseny kínálni tud, de ebben kis hazánk földrajzi adottságai is közre játszanak. Komoly felkészültséget igénylő versenyek vannak nálunk is (pl. Mátrabérc, UTH), de az igazán kemény, több ezer méteres szintkülönbséggel bíró versenyek leginkább az Alpokban vannak, pl. az UTMB, ami világ legnépszerűbb terepultra-futóversenye.  Ide a szervezők által elfogadott versenyeken szerzett pontokkal lehet bejutni, sorsolás útján.

Akik aszfalton és síkon versenyeznek, nekik nincs olyan nagy különbség az itthoni vagy a külföldi utcai futóversenyek között…vagy mégis? Nézzük a hosszabb távokat. Én rendszeresen külföldön futok maratonokat, és nem azért, mert itthon derogálna a SPAR-on futni. Két, de talán inkább három nyomós okom van rá.

Az egyik az időpont. Az itthoni verseny időpontját túl korainak érzem. Maga a verseny már viszonylag hűvösben van, de egy komolyabb 12-14 hetes célirányos maratoni felkészülés az egyre forróbb nyári hónapokban kezdődik, ahol is képtelen vagyok minőségi munkát végezni. Ezért aki szintén nehezen tűri a meleget, azoknak a késő őszi, kora téli időpontokat, helyszíneket javaslom (pl. október vége Frankfurt, december eleje Valencia, Malaga, vagy közelebb az észak olasz versenyek). Az optimális időpontok választhatósága az egyik, ami a külföldi verseny mellett szól. Mi általában többen megyünk ki egy-egy ilyen versenyre, akár 3-4 napra, így össze lehet kötni a futást egy azt követő városnézéssel is, tehát mint közösségi program is egészen kiváló. Ha nem szeretnéd magad intézni ennek a szervezését, akkor érdemes igénybe venni az erre szakosodott utazásszervezőket (pl. futazas.hu), akik a nevezés, a szálláskeresés, és kiutazás terhét is leveszik a válladról.

A második okom, ami szintén fontos szempont még a verseny kiválasztásánál, hogy mennyire nehéz egy adott pálya. A tengerparti versenyek gyakran szelesek, ezzel lehet számolni. A verseny honlapján megtalálható a pályarajz, benne a szintkülönbséggel, ez is tartogathat meglepetést, ha csak nevezés után nézzük meg. A német, holland versenyekkel nem nyúlhatunk mellé, azokon kevés az emelkedő (Berlin, Amszterdam, stb.), Frankfurtban is mindössze 33 méter, ellenben a SPAR maratonon 177 méter szintkülönbséggel számolhatunk. Itt meg kell említeni a világ leghíresebb maratonját, a New York City Marathont, ahol 310 méter körüli a szintemelkedés, ide ne a minél jobb eredményért, hanem a hatalmas élmény miatt menjünk, feltéve ha be tudunk kerülni.

Ha már az élményeknél tartunk…a kinti versenyeknek érezhetően jobb az atmoszférája, a szurkolásnak nagyobb hagyományai vannak, érezni, hogy a város szereti az adott versenyt, ott az autós inkább szurkol, mintsem szitkozódik a lezárások miatt. Ismét példaként hozom fel New Yorkot, ahol az út szélén a versenyen végig kétmillió (!) ember szurkol, tényleg libabőrös élmény közöttük futni.

A harmadik okom a mezőny. Ha jó időeredményt szeretnénk futni, akkor is a népesebb külföldi versenyeket ajánlom, ahol kevesebbet fogunk légüres térben futni, hiszen a mi tempókban biztos fut valaki, vagy találunk olyan bolyt, akikkel együtt futhatunk. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy a kinti versenyeken zömében már 3 órás célidőt belövő iramfutók is segítenek, míg itthon 3:30-asak az első „pacemakerek”.

Miért érdemes itthon versenyezni?

Nyilván nem mindenki teheti meg, hogy egy-egy ilyen külföldi versenyen részt vegyen, hiszen a nevezési díjak is borsosabbak lettek nekünk (100 euró alatt nehéz találni), itthon a feléből el lehet indulni a nagyobb versenyeken, az utazás és szállás sem lett olcsóbb, és az ottani versenyközpontban lévő expók gazdag kínálata sem túlzottam pénztárcabarát az itthoninál lényegesen gazdagabb választék miatt.

Az itthoni versenyek vitathatatlan előnye a pályaismeret, legyen az terep- vagy aszfaltos verseny. Sok versenyszervező (pl. Csanya az UTH kapcsán) csinál már pályabejáró edzéseket, ahol előzetesen meg lehet ismerni az útvonalat, így fel lehet készülni a várható nehézségekre.

Az időtényezőnek is nagy szerepe van, hisz aki családos (főként gyerekes anyuka tanítványaimnál tapasztalom), azoknak az edzés időpontját is ki kell matekoznia, nemhogy egy hosszú hétvégés versenyre eljutnia.

Aki még nem versenyzett, és életében először méretteti meg magát, azoknak is a hazai pálya az optimális, hiszen az megfizethetetlen, mikor családtagok, barátok buzdítanak bennünket életünk első versenyén, ők nem gondolom, hogy elsőre kimennének egy New York maratonra.

Mindegy, hogy itthon vagy külföldön futsz, az élményt vidd haza magaddal és a minél jobb eredmény érdekében készülj edzővel!

Ez is érdekelhet: