Miközben a német tulajdonos az apja végakaratát teljesítette, formálódott a tőle örökölt indiai ház is. Végül a ház is, a lakója is a környék elismert tagja lett.
Két berlini építész, Caterina Rancho és Jan Gerlach különlegesen alakított át egy házat az indiai Keralában, közvetlenül az óceán partján.
Az építészek a környező talaj és sziklák színével megegyező külső színt használtak, így illeszkedik a ház a tájba. A külső vöröses árnyalat utal a trópusi India forróságára is, és az épület külsején tudatosan csak meleg színeket használtak.
Ezt ellensúlyozandó odabent minden kék és zöld: a hideg színek megidézik a tenger hűsítő érzetét és frissítő látványát.
Aki járt már trópusi éghajlaton, nem lepődik meg, hogy a második emeleten nincsenek külső falak, erre itt rájátszik az is, hogy a teraszokkal együtt így képez valódi szobát a helyiség.
Csak a szomszéd felőli oldalt zárták le félig átlátszó háremkövekkel, amelyeknek Indiában régi hagyománya van: egész palotakomplexumokat építettek ilyen kövekből, hogy a háremhölgyek kitekinthessenek a külvilágba, de onnan ne láthasson be senki. Mondjuk itt kintről zömmel buja trópusi növényzet veszi körül a házat, ahol nem, oda két külön teraszt is telepítettek.
A kerti terasz:
A tenger- és naplementenéző terasz:
Itt a falakat a földszinti és az emeleti hálószobában két színűre osztották, utalva a partvonalra, illetve az ég és a dzsungel határára.
Ugyanakkor a ház megértését nagyban segíti a különös háttértörténetének megértése is. Az építészpáros barátja, a szintén Berlinben élő Marlon három éve örökölte a birtokot, amikor apja szívrohamban meghalt Madagaszkáron. Marlon teljesíteni akarta az apja végakaratát, azaz a hamvait a tengerbe szórni a keralai birtokáról. Ehhez azonban előbb Indiába kellett szállítani a földi maradványokat.
Ez a bürokratikus akadályok miatt nem ment egyszerűen: előbb Németországba kellett vinni a holttestet, és csak az ottani hamvasztás után juthattak el a maradványok Indiába, ahol beteljesült az apa utolsó akarata.
Az olvasósarokban teljes a nyugalom:
Közben Marlonnak is el kellett fogadtatnia magát a helyi közösséggel, ezért sok időt töltött ott, és mára több barátra is szert tett. Így történt, hogy a ház lakója elismert tagja lett a környéknek, míg a ház belesimul a közvetlen környezetébe, az utóbbi Caterinának és Jannak köszönhetően.
Ez is érdekelhet: