Ki ne érezte volna filmnézés közben, hogy azonnal szeretne arra a helyre utazni, ahol a cselekmény játszódik? Ugyanakkor olyan mozi is akad, ami egy adott helyszín zordabb arcát mutatja meg, ezzel elgondolkodtatja a nézőt, hogy talán jobb lenne széttépni az egyelőre képzeletbeli repülőjegyet és inkább lemenni a nagyihoz Tápiószecsőre: az a tuti. A múlt héten mozikba kerülő Utódok például egy olyan Hawaii-t tár elénk, amit korábban nem láthattunk vásznon, ezen felbuzdulva a Player összegyűjtött néhány filmet, amit az utazási irodák nyugodtan használhatnának reklámként, és néhány olyat, melyek betiltását minden bizonnyal szorgalmaznák, ha módjukban állna. (hosszabb lead)

Párizs: Szerelem és háború

Amélie csodálatos élete
Párizs a szerelem városa, hangzik a klisés állítás, sőt, igazából Párizs maga a klisé, amit újra és újra elsütnek az alkotók Hollywoodban és Európában egyaránt, ennél tökéletesebb díszletet ugyanis senki sem tudna építeni egy romantikus történethez. Jean-Pierre Jeunet elvarázsolt alapvetése azonban erre is rátesz egy lapáttal, és úgy mutatta be a francia fővárost, mint egy tündérmese világát, ahol az ismert helyszínek teljesen más fénytörésben jelennek meg. Kevés turista van, aki nem ezt a Párizst keresi, ha ide viszi útja.

A gyűlölet
Montmarte, Sacré-Coeur, Eiffel-torony, Notre Dame, Louvre, Champs-Élysées… ezeket a helyszíneket az is jól ismeri a mozinak köszönhetően, aki még nem is járt ott. Párizs azonban kétarcú város, ahol ha letér az ember a turistaútvonalról, meglepően sötét dolgokat is láthat. Szegénység, szemét, bandaháborúk, etnikai kisebbségek harca egymás- és a rendőrség ellen. A gyűlölet - ami egy csapásra ismertté tette Vincent Casselt - ezt a Párizst mutatja be virtuóz módon. Aki látta, garantáltan a jól bejáratott ösvényeken közlekedik majd.

Hawaii: Szürkeség a paradicsomban

Az 50 első randi
Hawaii-ról mindenkinek van egy belső képe: ha valaki a sziget tengerpartjára teszi a lábát, máris jön egy egzotikus csinibaba, aki azt mondja: aloha, és a nyakába akaszt egy füzért, a kezébe ad egy koktélt, miközben a háttérben az Over the Rainbow ukulelés verziója szól. Adam Sandler és Drew Barrymore naponta újrajátszott románcának is ez a közeg szolgáltatja a hátteret, sőt, van egy cuki állatkerti pingvin is és egy kevésbé cuki, gejzírként okádó rozmár.

Utódok
A Kerülőutakat és a Schmidt történetét is jegyző Alexander Payne Oscar-esélyes filmjének már az első mondatában azt mondja a George Clooney alakította főhős, hogy 15 éve nem látott szörfdeszkát, és itt sem a tenger gyümölcseiből fonják ám a kerítést. A remek kis moziban Hawaii pontosan olyan hely, mint bármi más a világon: kicsit szürke, az emberek hétköznapi gondokkal küzdenek, és igazából csak annak a sztereotípiának felelnek meg, hogy furcsa ingeket viselnek. Kicsit később kiderül: mégis ez a paradicsom, de ehhez a család tagjainak egymásra találására is szükség van.

NYC: Pokolbéli víg napok

Álom luxuskivitelben
A Truman Capote írását vászonra vivő Blake Edwards film eredeti címe Breakfast At Tiffany’s, amiben a Tiffany a világ talán leghíresebb ékszerüzletét jelöli, amely előtt a Holly-t alakító Audrey Hepburn fogyasztja el szerény reggelijét. Bár a film nagy részét a Paramount műtermeiben forgatták, a történetben fontos szerepet kapnak a Nagy Alma jellegzetes helyszínei, és azóta is mindenki azt várja, ha kinéz egy belvárosi hátsó ablakon, hogy olyan elbűvölő nőszemélyt pillant meg, mint a Moon Rivert éneklő Audrey.

Taxisofőr
Martin Scorsese egy rakás filmet készített, aminek helye van az összes „minden idők leg…” listáján. A Taxisofőr ezek közül is kiemelkedik, mert sikerült belesűríteni a hetvenes évek Amerikájának minden frusztrációját. A mohawk séróval megjelenő Robert De Niro önkéntes igazságosztóvá válása előtt egy Vietnam óta alvászavarokkal küzdő taxisofőrt alakít, az ő szemével láthatjuk New Yorkot. Travis bármilyen melót bevállal, mert neki egyformán visszataszító, ami elé tárul, a hipnotikus lassított felvételeken pedig tényleg olyan benyomást keltenek az aljas utcák, mintha a pokolban furikázna a férfi.

Bangkok: Egyszer fent, egyszer lent

A part
Richard (Leonardo DiCaprio) tanulóként érkezik Thaiföldre, majd megismerkedik egy fura fickóval, aki valami titkos szigetről hadovál. A pasas később öngyilkos lesz, de ez nem akadályozza meg Richardot abban, hogy a tőle szerzett térkép alapján felkeresse a civilizáció által érintetlen földdarabot. Útja Bangkokba vezet, ami afféle startpályának bizonyul a paradicsom felé, ahol később a fogyasztó társadalomból kimenekülő fiatalokkal találkozik. Az álom egy idő után lidércnyomásba csap át, de amit addig látunk, az azonnal arra sarkall minket, hogy minden félretett pénzünket repjegyre költsük.

Másnaposok 2
Az egyszerű, de nagyszerű ötletre alapuló első rész hatalmas sikere után nem csodálkoztunk, hogy hamar jött a második felvonás, de sajnos minden fantáziát kispóroltak az alkotók a folytatásból, mindössze annyit csináltak, hogy a bevált poénokat újra elsütötték, míg a cselekményt áthelyezték Bangkokba, az olcsó prostik és drogok Mekkájába, ami tökéletes helyszín a másnaposok véget érni nem akaró rémálmának.

Rio de Janeiro: Durr durr és csók

Rio
Gyakori megoldás a computer animációs mesék írói körében, hogy egy ismert városba helyezik a cselekmény, gondoljunk csak A párizsi mumusra, a Madagaszkár állatkái New York-ban parádéztak, míg a Verdák 2-ben több ismert helyszínre vitték a kicsi kocsikat a Pixar alkotói. A Rio-ban a pezsgő brazil város tökéletes helyszín a papagájok történetéhez, az élénk színekben tobzódó jelenetekben pedig sorra járjuk be az ismert helyszíneket, köztük a Copacabanát, míg a Cukorsüveget felülről csodálhatjuk meg.

Isten városa

Sok turista erős késztetést érez magában, hogy az útikönyvben megjelölt helyeken kívül kevésbé ismert territóriumok felé is elkalandozzon. Dél-Amerikában ez fokozottan veszélyes hobbi, és ez Rio-ban sincs másképp - elrettentésképp itt van nekünk Fernando Meirelles kőkemény filmje, amely az Isten városa nevű külkerületben játszódik, ahol a szokásosnál is magasabb az egy négyzetméterre jutó gyerekgengszterek száma.