Nekem a Huszár Krisztián senkim, még csak a haverom sem, így aztán lelkiismeret-furdalás nélkül mondom, hogy szerintem ő a leginnovatívabb hazai séf, az meg már tényleg szubjektív, hogy úgy meg tudok hatódni egy-egy kajáján, mint Rejtő Jenő Nagy Levinje a marinírozott halon. Amikor még a Zónában ügyködött, szíven talált a körömpörköltje és a lecsója, most meg mentem a Konyhába, mert hogy oda igazolt. A konyhások dicsekednek is vele a Facebookon rendesen.

Tiszta személyi kultusz.

Krisztián állítólag nem egyszerű arc, legalábbis akivel eddig beszéltem, kábé ezt erősítette meg. Állítólag nem mártja cukorba a mondanivalóját, nem lehet mellette hibázni, és azt is hallottam, hogy "arrogáns". Én kétszer találkoztam vele, egyszer normális volt, másodszor meg kifejezetten kedves, de igazából felőlem tüzet is okádhat az arcomba, amíg így főz.

A konyhás lépése elég meglepő, én arra tippeltem, hogy a zonás, Michelin-csillagért folytatott (sajnos eredménytelenül zárult) hajsza után eltűnik egy évre pihenni. Mondjuk a csillag nem lett meg, de a Zonát idén az év éttermének választotta a Dining Guide, szóval az, hogy Huszár Krisztián a Konyhában ebédmenüt tol, az olyan, mintha Francesco Totti a megye kettőben – najó, az NB I-ben – gurigatná a labdát.

Na szóval a menü...

A Konyha menüje kettő vagy három fogásból áll, két fogás 1650, én ezt választottam, a háromfogásos verzióban a desszert a harmadik fogás, az ára… ööö… valamivel több.

A második fogás Baszk kolbász lilakrumplipürével, olívabogyóval, és azért kezdem ezzel, mert ettől nem dobtam el agyam, ebben a baszk szót leszámítva nem volt annyira benne a huszáros csavar – lila színű burgonya ide vagy oda.
Ellenben előtte toltam egy hatalmas tripet, mert egy olyat választottam, ami egymagában megérte volna az 1650 forintot.

Két fogás közül lehetett választani:

1. Currys zeller leves marinált vajbabbal
2. Céklasaláta hatperces tojással

Természetesen a második fogást választottam, és de jól tettem. Sajnos fotóm nincs róla, mert esztétikailag is érzékeket berzengető látvány volt a fehér főtt tojás, a mélybordó különböző árnyalataiban pompázó cékla, és a rengeteg friss fűszer, a felaprított hagymaszár meg a koriander.

Friss volt, intenzív ízű, meglepő és szellemes.

Egy ebédmenüben, érted.

A kiszolgálás kedves, viszont kurva lassú, felnőhetne a menü színvonalára, de így is megéri.

(Fotók: Konyha Facebook-oldal)